Máté Péter lírai slágerének sorait sokan ismerik. Bánkúti Gergő Kőszikla a házam, zöld mező takaróm című kiállítását is idézheti a dalrészlet, hiszen a tárlat az elmúlással, a halállal foglalkozik. Jól illik a témához a Bakáts Bunker igazán különleges helyszíne.

Ha a bátor halandó borról és szabadságról merészel beszélni itt, a hegyen, először elrebegi azt a fohászt, hogy ragadj el ledér fantázia. Ilyenkor pókhálós palack kerül az asztalra és olyan kupa, amelyik nem átlátszó és törhetetlen. Olyan, amelyben az Eucharisztia csodáját is fel lehet mutatni.

Ne próbáljunk odaállni Isten és az emberek közé, meghatározni igyekezvén, ki tartozik Hozzá, s ki nem. A kereszténység nem szabályrendszer. Az Isten Jézusban lehajol hozzánk, mindenkit megszólít. Hitet vár az embertől, s közöttünk járva gyakran idegenektől tapasztalta a legnagyobb hitet.

Ezt most szépiában írom. Abban a színben, amiben az archív és álarchív fotókat látjuk. Dühösek ránk, s ez érthető. Vesztettünk. Hagytuk magunkat. Lejárt az időnk. Magunktól kellene eltűnnünk, mintegy udvariasságból. És nem mellékesen a győztesek iránti kíméletből – ne kelljen „állatnak lenniük”.

Auer Mike-kal, a világjáró tánctanárral beszélgettünk kalandos életéről, indíttatásáról, hivatásáról és vándorlétéről, aki szerint a tánc nem hazudik, hiszen a testen keresztül azonnal kiderül, hogy valami működik-e, vagy sem.

Kabdebó Lóránt augusztus 9-én lenne kilencvenesztendős. Ha végiggondolom, hogy kik azok a tanáraim, professzoraim, akiknek nagyon sokat köszönhetek, akkor az első pillanatban két név jut eszembe: Bécsy Tamásé és az övé. Később majd leírom, hogy miért.

Nem túlzás, hogy mostantól nehéz idők jönnek. Még akkor sem, ha valójában nem létezik idő, csak néha ilyen pontatlanul, trehányul fogalmazok, sajnos. Pedig többségében kimondottan sikerül fegyelmeznem magam.

Hideg téli este volt. Meleg nyári este volt. Hűvös őszi... Voltaképpen tök mindegy milyen este volt. Ült a monitor előtt, és azon gondolkozott, hogy írjon-e Á-nak, a „remek” irodalmi estjéről, ahol halálra unatkozta magát, majdnem elaludt egyszer vagy kétszer.

„A festészet ott kezdődik, ahol a művész már nem a képet irányítja, hanem megtanul figyelni arra, amit a kép kér tőle.” A pécsi iskola nem egy stílus, hanem inkább egy szemlélet. Martyn Ferenc, Lantos Ferenc, Keserü Ilona, majd a Pécsi Mesteriskola és a PTE Festészet Tanszéke olyan festői közeget hozott létre, amelyben a festészet autonóm nyelvként működik.

A Nagyváradi Katolikus Püspöki Palotában futó Nagybányai remekművek magángyűjteményekből című kiállítás világszínvonalú anyaga a nagybányai festőiskola fejlődéstörténetének ívét rajzolja fel.

A Kahán Art Space Buda & Pest célja, hogy támogassa a nemzetközi, határokat is átívelő kreatív párbeszédet, teret adjon a magas színvonalú művészeti alkotásoknak és impulzusoknak, valamint, hogy érdekes találkozásokra nyújtson alkalmat közép-európai országok művészeinek. A támogató program körülbelül hat kiállítást tervez évente, a művészek kiválasztásáról az Alapítvány kuratóriuma dönt.

Bóbics Dia rétegel. A rétegződések vizsgálatának hagyománya van Pécsen. Csak egy kis játék a szavakkal, és máris az égi réteknél vagyunk. De térjünk vissza a földre. Bóbics Dia képei ugyanis nagyon is földiek.

Mintha az ősforráshoz, az anonim teremtéshez kívánna visszatérni. A névtelen lázadó, aki éjjelente festékpisztollyal a kezében pásztázza a bel- és külvárosi helyszíneket, önmagát, saját létjogosultságát keresi. Fenyvesi Ottó kifejezési eszközeivel és gondolatiságában önmagát ebben a közegben identifikálja.

Merészség, tömérdek munka, önmagunkba vetett hit – Köpeczi Sándor basszista jellemzi így a pályát. Az énekes a közeljövőben a Santa Fe Operafesztiválon mutatkozik be, majd a New York-i MET-ben, aztán Kolozsvár és a budapesti Operaház is szerepel a naptárában.

Dél-Korea manapság egyik legünnepeltebb filmrendezője, Park Chan-wook leforgatta eddigi pályafutása legviccesebb filmjét. A Nincs más választás című mozidarab humora azonban cseppet sem felszabadító vagy könnyed, inkább éjfekete és szatirikus.

Néhány napra világfalu, a komolyzenei élet találkozóhelye lesz az alig huszonnégy állandó lakosú zalai település, Lendvajakabfa augusztus 21. és 24. között, amikor a Fesztivál Akadémia Budapest mesterkurzusára nyolc országból érkeznek fiatal művészek.

Hiába vártunk idén kora nyáron a 2020 őszén életre hívott Veszprém–Balaton Filmpiknikre, a régió kulturális-kreatív szerepét erősíteni szándékozó magyar filmhétre, a magát tavalyelőtt átkeresztelt MOZ.GO-ra. Mostanra aztán kiderült, visszatér a filmpiknik.

Bach-muzsika, a százesztendős Kurtág György zeneművei, Esterházy Péter szellemisége, Parti Nagy Lajos szépirodalmi iskolája, fiatal művészek előadásai élnek majd együtt az idei Arcus Temporum Művészeti Fesztivál programjában Pannonhalmán, a főapátságban.

Százhetvenhat kilométer gyaloglás után az első szó a hálaadásé volt, hiszen menet közben kaptam hírt arról, hogy egyszem lányomat felvették a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. A második a hálaadásé, különösen az út utolsó harmadának megpróbáltatásai után, hogy eljutottam a célig.

Reménykedő bizonytalansággal szólítja meg Péter apostol Jézust, amikor vízen közeledő alakja fölsejlik a vihar közepette: ha valóban Te vagy, mondd, hogy menjek feléd! Jöjj! – hív bennünket is a Mester, aki nem hagy magunkra életünk viharaiban, biztat, hogy bátran induljunk feléje.

Az idegenvezető és masszőr Janiga Emese igazi hivatásának a zarándoklást tekinti. Szent Jakabbal és a Caminóval kezdődött ez a szenvedély, de mikor rátalált Szent Ferenc útjára, akkor ismerte meg igazán önmagát.

Hiszünk-e Jézusban, vagy csupán hagyományokat őrizve azon kesergünk, hogy egyre kevesebben vagyunk? Van-e bátorságom megtenni, amit kér, még ha elsőre szinte lehetetlennek tűnik is, vagy erőtlenségemet látva feladom a küzdelmet? Ha megtesszük azt a keveset, amire képesek vagyunk, megváltozik a világ.

Mária szüleinek, Szent Annának és Szent Joakimnak ünnepe a katolikus egyházban egyúttal az idősek napja. Nem feledkezhetünk meg róluk. Csecsemőtől az aggastyánig ajándékként kell tekintenünk minden emberre. Nem eldobni, megbecsülni kell őket.

Legújabb számunkban Révész Tamás fotóművész és Kemény György grafikus kiállításáról, a Kunszentmártonba kitelepítettek sorsáról olvashatnak, Lővei Pál művészettörténésszel, Jánosi Anna festőművésszel, Győri Noémi fuvolaművésszel és Fábián Éva énekes-mesemondóval beszélgetünk, Szelényi Ivánra emlékezünk.

Kétharmados többséggel köztársasági elnökké választotta a parlament Baka András nemzetközileg elismert jogtudóst, aki a győztes párt vezetőjének szándékai szerint egy reménybeli új alkotmány megalkotásáig tesz kísérletet a megosztott nemzet egységének megteremtésére.

Krasznahorkai László nyílt levélben határozottan visszautasította és elutasította a Magyar Művészeti Akadémia jelölését a Nemzet Művésze elismerésre. A kultúrában és a közéletben fennálló áldatlan állapotokra és megosztottságokra hivatkozott.

Legújabb számunkban a Vasarely 120 kiállításról, Hauszmann Alajos építészről, a kaposvári szecesszióról, az amerikai Demokrata Párt útkereséséről olvashatnak, Hartmann Domonkos gordonkaművésszel, Haáz Sándor karnaggyal, Demkó Pascal borásszal, Bán András műkritikussal és Bán János íróval beszélgetünk, Kádár Bélára emlékezünk.

A futball-világbajnokság minden politikusnak alkalmat ad a szereplésre, a közönség meghódítására. Így élt vele Zohran Mandani New York haladár polgármestere is.

Részleges napfogyatkozás lesz. Le akarom fényképezni. Fényképezőgépem van, több is. Állványom van, objektívjeim szintén, van mindenféle szűrőm, kábelem, akkumulátorom – sőt, egy olyan apró műanyag tárgyam is, amelyről már nem tudom, mihez tartozik, de nem merem kidobni, hátha egyszer épp rá lesz szükség.

Kevesen tudják, hogyan is alakultak ki idegen országok földrajzi helyeinek magyar nevei, amik sok esetben köszönő viszonyban sem lévőnek látszanak a helyi nevekkel. 

Aki egész életében könyvekkel foglalkozott, szeretvén őket, teletömte velük otthona minden zegét-zugát, egyszer csak azzal a képtelenséggel szembesül, hogy meg kell szabadulnia tőlük. De más képtelenséggel is.

Több techvezér is megkongatta a vészharangot a mesterséges intelligencia megjelenésével, ijesztő képet festve fel az önállósult algoritmusok uralmáról. Mások szellemi kibontakozást jósolnak.

Társadalomkutatóként mint műveinek olvasója, jegyzetelő tanítványa, tanításának továbbadója, kutatóként ihletett inasa sokszor találkoztam vele. Két alkalommal azonban az életembe is belépett.

Nem megkettőzi a gondolatot, hanem képileg elmélyíti a szólás. Ha most két szólást veszek elő, az nem föltétlenül jelenti azt, hogy akárha állást akarnék foglalni – teszem azt – Jorge Luis Borges és Benedetto Croce hajdani virtuális vitájában.

Hiábavalónak tűnik az Alföld elsivatagosodásának megállításáért folytatott gigászi küzdelem. Az évtizedek során számos kezdeményezés történt, valódi áttörést azonban csak a civil mozgalmak tevékenysége hozott. A Marispusztai Önkéntes Vízőrzők sikerére a Tisza-kormány is felfigyelt.

Folyik a heves diskurzus a műemlékvédelemről. Az első nyilvános beszélgetést a FUGÁ-ban rendezte a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete. Felfokozott hangulat, nagyotmondó, törékeny mondatok, egyéni sérelmek és történetek. Enyhe káoszt éreztem.

Műemlékesek, régészek, művészettörténészek a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében műhelybeszélgetéseken tanácskoztak arról, milyen lehetne egy újonnan alakuló intézmény, ha a műemlékvédelem talpra állhatna. Szigethy Balázzsal beszélgetünk.

Élesben tesztelheti az ország, mire megyünk atomerőmű nélkül. A negyvenfokos hőhullám napjaiban a napelemek csúcsra járnak, az importáram dől be a határokon, ahogy a vezetékek bírják, beindítunk minden még munkára fogható öreg erőművet, de így is rezeg a léc.

Olyan szép történet, hogy talán nem is igaz. A Méltó Életért és Rendért Polgári Társulás más nonprofit szervezetekkel összefogva azokat az illegális nyomortelepeken élő cigány családokat igyekszik segíteni, akik változtatni akarnak az életükön, ámde önerőből erre nincs lehetőségük.

Rómában még a zsebtolvajba is szorult emberség. Nem kukába vagy csatornába dobta a számára haszontalannak és veszélyesnek tartott irataimat, miután a Terminitől a Szent Péter-bazilikáig közlekedő, mindig tömött buszon kilopta az övtáskámból a tárcámat.

Sokan és gyakorta kongatják a vészharangot Európa csökkenő népesedési, pangó gazdasági számadatai, s a gyengülő társadalmi kohézió miatt. Pedig léteznek ezekkel ellentétes trendek, az öreg kontinensen vannak még olyan közösségek, ahol a hagyományok és az összetartozás érzése máig erős.

Kettévált a legnagyobb jobboldali lengyel párt, ami azonban nem biztos, hogy biztosítja Tuskék győzelmét a 2027-es választásokon. Lengyelország térségbeli helyzetét viszont alighanem tovább erősíti.

Nincsenek örök győztesek és örök vesztesek a történelemben, és örökre lezárt ügyből is kevés van. A brexit pedig egészen biztosan nem tartozik közéjük.