A kortárs magyar képzőművészet, s azon belül a plasztikai gondolkodás egyik legizgalmasabb, legkevésbé beskatulyázható és leginkább öntörvényű alkotója Rabóczky Judit Rita. Szobrászata nem a csendes, hűvös meditáció, nem a klasszikus arányok megnyugtató újrafogalmazása, hanem a kirobbanó, nyers, szinte tapinthatóan fizikai indulat és az egzisztenciális feszültség terepe. Egy olyan korban, amely hajlamos a képzőművészetet a konceptuális sterilitás vagy a digitális virtualitás felé terelni, az ő munkái megrendítően anyagszerűek, súlyosak és húsba vágók, miközben radikálisan kitágítják a tradicionális műfaji határokat. Az egri születésű művész, aki az Eszterházy Károly Főiskola Alapfokú Művészeti Iskolájában érettségizett, majd 1998-ban az egri Tanárképző Főiskola hallgatója lett, 2002-ben a budapesti Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán folytatta tanulmányait. Már indulása is rendkívül markáns volt: Karmó Zoltán és Kő Pál tanítványaként diplomamunkájával, a Giotto angyalai című kompozícióval merészen eltért a korábbi plasztikai koncepcióktól, és azonnal jelentős szakmai érdeklődést váltott ki.

A könyv címlapján Hamarits Zsolt fotója

 

Művészetének gyökerei a szó legnemesebb értelmében a földig, a vasig, egészen a családi ház udvaráig nyúlnak vissza. Édesapja lakatosként egész életében vassal dolgozott, így a felnövekvő alkotó számára a szülői ház és az udvar egyszerre funkcionált otthonként, egy nyüzsgő kézműves műhelyként és egy MÉH-telephez hasonló, kimeríthetetlen kincsesbányaként. Ebből a közegből hozta magával a fém, a rozsda, a hegesztés mély, zsigeri ismeretét s azt a magabiztos technikai tudást, amellyel a többnyire férfias szerszámokként elkönyvelt eszközöket – a flexet, a fúrót, a hegesztőpisztolyt – használja. Hegesztéssel alakított vasszobrai azonnali, megmásíthatatlan döntéseket kívánnak, hiszen a hegesztőpisztoly lángja és az olvadó fém nem sok lehetőséget hagy a tétova korrekcióra. A szobrász spontán megérzései, a fizikai munka során keletkező szikrák és az anyag természetéből adódó véletlenek így válnak a formaalakulás elválaszthatatlan részeivé, mintegy lenyomatot adva a nehéz fizikai küzdelemről.

Alkotói módszerének egyik legjellemzőbb és legizgalmasabb vonása az „openwork”,

a magyar szakirodalomban áttört szoborként hivatkozott térkoncepció. Umberto Eco 1962-ben megjelent, s magyarul 1976-ban Nyitott mű címmel kiadott elméletére is rezonálva, Rabóczky alkotásaiban a hiány, a negatív tér kap teljesen egyenrangú szerepet az anyaggal. A hiányzó vas okán a fény és a levegő szabadon jár-kél a szobor belső szerkezetén keresztül, s a megszakított, áttört formákat a befogadó néző tudat alatt egészíti ki egésszé. Ez az esendő, mégis monumentális fragmentáltság jelenik meg a 2007–2008 között készült Carlo-fejeknél, amelyek az ürességükkel, a belső sötétségükkel a mulandóság arcai, az átmeneti létezés megrázó mementói.

Rabóczky azonban sosem állapodik meg egyetlen stílusnál. Figurái ritkán absztrahált, meditáló idolok; sokkal inkább örökmozgó akcióhősök, amelyek perpetuum mobilék módjára viselkednek a kiállítótérben. Vasból és drótból formált alakjai lenyűgöző dinamikával bírnak, állandó feszültséget teremtve a nehéz alapanyag és a légies mozgás között. Különösen igaz ez a Kölykök (2013–2014) és a Hintázók (2015) szoborcsoportjaira. Ezek a vasba álmodott gyermekek nem idealizált, „tündibündi” babák, hanem akaratos, hisztis, visító, térben ugrabugráló energiabombák, akik még a gravitációt is képesek látszólag legyőzni, s dinamizmusukkal teljesen belakják a köréjük szerveződő építészeti teret.

Ugyanez a nyers őszinteség és tabudöntögető bátorság jellemzi nőalakjait. A 2016–2017-ben készült, A világ eredete címet viselő, Gustave Courbet festményét megidéző kiállítási anyag széttett lábú, guggoló, mászó figurái provokatívan helyezik előtérbe a női szexualitást és anatómiát. A többségükben Lilith nevet viselő nőalakok bátor, öntudatos, démoni entitások, amelyek provokáló attitűdjük okán akár a művész metaforikus önarcképeinek is tekinthetők.

Rabóczky a környezetét és a saját életét is beépíti a művekbe:

a Tükörkirálynő például egy véletlenül eltört, szeretett műtermi tükör szilánkjainak újrahasznosításából született, s a női hatalom, a dominancia ragyogó, mégis fenyegető emlékművévé vált.

Ezt a hihetetlenül gazdag, szerteágazó és impulzív életművet kísérli meg összefogni és teoretikus keretbe foglalni Nagy T. Katalin Szobrok indulatból / Sculptures Made of Impulse című kötete, amely az Equibrilyum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Egy ilyen nagyszabású, reprezentatív, kétnyelvű művészeti album megjelentetése napjainkban komoly anyagi és logisztikai vállalás, amely ritkán valósulhat meg elhivatott mecénások nélkül. Ezen a ponton mindenképpen ki kell emelnünk a kiadó alapító-tulajdonosát, Jakabovics Tibor feltalálót és elkötelezett könyvrajongót. Jakabovics nem egyszerűen üzleti befektetésként tekintett a projektre, hanem igazi kulturális misszióként: felismerve Rabóczky plasztikai világának rendkívüli jelentőségét és egyediségét a kortárs magyar művészetben, érdemesnek látta áldozni erre a meglehetősen nagy költségű, prémium kivitelezésű kiadványra. Ez a fajta nagyvonalú, értékmentő és értékteremtő támogatói attitűd ma rendkívül ritka a hazai kulturális piacon, ám jelenléte most elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egy kompromisszumok nélküli, nemzetközi színtéren is megálló monográfia szülessen meg.

A kötet szerkezete elegáns választ ad az életmű sokszínűségére. Nem erőlteti a kronológiát, hanem tematikus gócpontok köré szervezi a mondanivalót. Az 5. oldalon kezdődő, elmélyült bevezető tanulmány után olyan fejezetek következnek, mint a Portrék és maszkok, a Testbeszéd – figurák mozgásban, vagy a Tárgyak – kellék vagy fétis. Ez a felépítés engedi láttatni az életmű belső, lélegző ritmusát, megmutatva a tisztelt olvasónak, hogyan dolgoz ki a szobrász egy gondolatot, miként ejti el átmenetileg, majd veszi elő évekkel később egy teljesen új, érettebb nézőpontból.

A hátsó borítót Szesztay Csanád művészi fotográfiája díszíti

 

A szerző remek érzékkel helyezi el Rabóczkyt a hazai és az egyetemes művészettörténet szövetében. Részletesen elemzi a Giotto padovai freskóciklusa ihlette 2005–2007-es diplomamunkát, kiemelve, hogy a pirogránitból megformált angyaltesteket itt nem a felhős égbolt, hanem maga a tér nyeli el. Különösen izgalmas a Szégyenmaszkok és az Önmaszkok interpretációja. Nagy T. Katalin rámutat arra a groteszk és performatív művészi akcióra is, amelynek keretében Rabóczky tizenhárom barátjára és saját magára aggatta a maszkokat, ezáltal a szobor és a befogadó élő, interaktív egységgé vált. A könyv nem tér ki a kényesebb, társadalmi és genderkérdéseket feszegető alkotások elől sem. A Luis Buñuel utolsó filmjének címét kölcsönző, A vágy titokzatos tárgya (2019) című fali installáció – amely vasbugyikból, vasfűzőkből és szabásmintákból áll – kapcsán a tanulmány pontosan írja le, hogyan válik a láthatatlan női alsónemű fétissé, és miként tart görbe tükröt ez a hiperrealista fehérnemű-arzenál a férfitekintet elvárásainak és a társadalmi konvencióknak. Szintén bravúros a kötet kitekintése a feminista performance-művészet (Valie Export, Carolee Schneemann) előzményeire a Lilith-sorozat elemzésekor.

Az Equibrilyum Kiadó albumának vizuális megjelenítése és tipográfiája magas színvonalú, ami egy képzőművészeti monográfia esetében elengedhetetlen. A fényképek – köztük Vágó Ádám fotóival – értő módon emelik ki a szobrok textúráját, a hegesztési varratok érdességét és az áttört felületek fény-árnyék drámáját. A könyv 207. oldalától kezdődő gazdag vizuális katalógus és a 270. oldalon helyet kapó életrajzi összefoglaló precíz referenciaponttá teszi a kötetet a szakma és a műgyűjtők számára egyaránt.

Nagy T. Katalin könyve tökéletesen megragadja Rabóczky Judit Rita lényegét:

azt az alkotót, aki a pusztulásban és a torzításban a groteszk realizmus felé vág utat magának. A Szobrok indulatból nem egyszerűen egy életműösszegzés, hanem egy vibráló, nyugtalanító és a kortárs magyar szobrászatban megkerülhetetlen pálya lenyomata, amely vasba égetve őrzi az emberi létezés minden esendőségét és katarzisát.

 

Nyitókép: Fotó: Rabóczky Judit Rita. Az ő engedélyével.

 

A könyvborítón szereplő fotókat az Equibrilyum Könyvkiadó engedélyével közöljük.