Egyedülálló módon mutatkozik be Krasznahorkai László a szentendrei MűvészetMalomban. A Minduntalan című kiállítás életművének kulcsmotívumai köré szerveződik: következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit teszi átélhetővé.

„Semmi sem állandó, nem tökéletes, nem független. Nemcsak állandótlan minden, hanem minden valamitől függ. Közvetve minden dolog áthatja egymást a hétköznapi életünkben.” (Dobosy Antal)

Legújabb munkáiban a valóságot transzponálja át festménnyé, s a kompozíción a szín-gesztus-struktúra kölcsönhatásán van a hangsúly. A Three moths in the vineyard (Három molylepke a szőlőben) festménye is organikus absztrakt mű, de már intenzíven megjelenik benne a narrativitás iránti igény.

Határ Attila mindig is érdeklődést mutatott a magyar festészet a „realizmus” különböző formái iránt. Ennek oka természetes módon kereshető abban a hagyományban, amely nagy hangsúlyt fektetett a valóság ábrázolásának elmélyítésére.

A talajvesztettség általános érzete a spiritualitás újrafelfedezésének, benne a „delulu” (azaz delusional – magyarul téveszmés) gondolkodásnak is teret enged. Ebben a kaotikus eszmélődésben a delulu is (not) the solulu című kiállítás „egyfajta alászállás és bolyongás a kortárs hiedelmek és ősi mitológiák” világában.

Tárlatán számára ismerős tájakra kalauzol Csáky Donát Márk. A Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze (Molnos Péter).

Majd tíz éve tartozik a Várfok Galéria állandó művészköréhez, annak legfiatalabb alkotójaként. Nemes Anna (1989) legújabb munkáit tárja a látogatók elé a Várfok Galéria kiállítása, a Metanoia, a vallomás a tökéletesnek tűnő testről, annak iszonytató szépségével. Mostani kiállítása ötödik egyéni bemutatkozása a galéria rendezésében.

Városi utcarészletek, tükröződő kirakatok, síkból kilépő formák, két- és háromdimenziós víziók, s illuzórikus látomások jellemzik a klasszikus táblaképektől eltérő formavilágú festményeket. 

Románia második modern képzőművészetnek szentelt magánmúzeuma nyílik meg szeptemberben Kolozsváron a Bogdánffy-házban.

Az Athéni Városi Fesztivál (Athens City Festival) keretében az athéni Mosaico Fine Art Studióban és a budapesti Mobil Bódé Galériában május 24-én, azonos időpontban nyílt görög–magyar mail art cserekiállítás.

Ikonikus portréfotósok lencséjén keresztül elevenedik meg a titokzatos művész, Barcsay Jenő emblematikus figurája a szentendrei kiállításon. 

Különös, misztikummal teli világ, ékszerszerűen felfénylő, képlékenynek tűnő kreatúrák veszik birtokba Soltész Melinda üvegművész kiállításán a K.A.S. Galéria terét. Apró üveglények, amelyek egyszerre tűnnek ismerősnek, ugyanakkor idegennek. Puhák, ezért ismerősek, de tükröződnek, így időn túli dimenzióba kerülnek.

Megnyílt a Kor-Kör-Kép című kiállítás a Pesti Vigadóban. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának csoportos tárlata felnagyítva állítja elénk a szépet, a különöst, az egzotikust és a szokatlant.

A kiállítás a Műcsarnok évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában május 23. és szeptember 28. immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait.

A hazai fotográfiai élet egyik kulcsfigurájának, Schäffer Zsuzsának olyan fekete-fehér divatfotóit láthatja a nagyközönség, melyeket korábban még sehol nem állítottak ki. A fotográfus a képzőművészet felől érkezett a fotóhoz, festői látásmódja tetten érhető képein.

1885 október végén Vincent van Gogh ezt írta testvérének, Theónak: „Küldök neked egy csendéletet egy nyitott, tehát enyhén fehér Bibliáról, bőrkötésben, fekete háttér előtt, sárgásbarna előtérrel, egy plusz citromsárga árnyalattal. Ezt egyetlen nap alatt festettem meg.”

Immáron több mint egy évszázados története során a geometrikus absztrakció számos alakban megnyilvánult. A korai idők utópikus, nemegyszer ezoterikus legitimációjú vonulataitól az út a XX. század során (és azon túl) sokfelé vezetett, és a festészetnek ez a formája egymástól olykor radikálisan eltérő tendenciák zárt rendszerében öltött testet.

Nagyon jól áll Király Gábor műveinek az Einspach & Czapolai Fine Art második terének indusztriális belső tere: a téglafalak rímelnek azzal a kopottas, időt megélt környezettel, amelybe figuráit elhelyezi.

Művészettörténetileg jelentős kiállítás látható az Einspach & Czapolai Fine Art terében, ahol a galéria művészeinek munkáin keresztül fedezhetjük fel a nyolcvanas években előtörő művészeti irányzatokat.

Szobrász szakon, Jovánovics György és Körösényi Tamás tanítványaként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2002-ben diplomát, majd 2010-ben doktori fokozatot szerzett. Alkotásai a tér érzékelése, személyes megélése és ennek kifejezése, megfogalmazása jegyében születnek. Cseh Lili szobrászművésszel beszélgettem.

A XX. századi magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb, mégis méltatlanul elfeledett alakja Anton Prinner, akinek életműve máig alig ismert hazánkban. Eddig mindössze egyetlen önálló múzeumi kiállítása volt Magyarországon, 2007 tavaszán az Ernst Múzeumban. Ennek egyik oka, hogy fiatalon elhagyta az országot és Franciaországban keresett lehetőséget a művészi kibontakozásra.

Az Epreskerti Kálvária és a Parthenón-fríz Terem két, egymáshoz egészen közeli helyszínén az elmúlt bő évtized szorosan összefüggő munkáiból mutatott be válogatást Menasági Péter. Már a kiállítás címe is elmélyedésre késztet. A Pilinszky János verséből idézett mondat archaikus szóhasználata több értelmezési lehetőséget is megenged. 

Két női sors, két különböző életszakaszt idéz meg. Markó Luca és Martin Wanda lehengerlő fotómunkái visszaveszik a tekintet birtoklását a saját testük felett, és képesek a lélek gyöngeségeit és erősségeit, kétségeit és bizonytalanságait a test felszínére csatornázni, miközben kísérletet tesznek arra, ami a modern társadalomban szinte lehetetlen – látszani és létezni mások tekintete nélkül.