Forrai Ferenc és Knyihár Bence műveinek közös metszéspontja az észleléshez és az érzékeléshez való erős kötődés, a tapasztalat behívása: olyan képalkotás, amely a műalkotást elemeire és mintázataira bontja.

2003 óta a Szolnoki Művésztelep vezetője. Autonóm művészeti munkássága mellett művészetszervező tevékenysége is kimagasló. Legújabb, Szóma Széma című sorozatának tárlatát május végéig láthatták az érdeklődők a Budapest belvárosi Széphárom Közösségi Térben. Az alkotói pálya főbb stációiról és legújabb képciklusáról is beszélgettünk Verebes György Munkácsy Mihály-díjas festőművésszel.

Mindketten a spanyol királyi udvar kedvenc festői voltak. Goya életműve választékosabb és színpompásabb, vásznaira ugyanakkor jelentős hatást gyakorolt Velázquez szigorúbb és visszafogottabb művészete.

Régi terv, hogy a debreceni képzőművészek megmutathassák egymásnak és a helyi nagyközönségnek, hogy kik ők és éppen mivel foglalkoznak.

Életében szinte senki sem kedvelte, képeit pedig senki sem vásárolta. Halála után azonban rohamosan nőni kezdett az árfolyama, és idővel ő lett a legnépszerűbb és leginkább megfizethetetlen európai festőművész, ami nem utolsósorban „vonalkázós” ecsetkezelésének köszönhető. Hogyan is célszerű értelmezni Vincent van Gogh rejtélyes ecsetvonásait?

Csertő Lajos szobrász, keramikus, üvegművész egyedi, égetett plasztikáit mutatja be az acb Galéria Attachment kiállítótere. Kis híján földöntúli élményben részesülnek, akik ellátogatnak az Űrplasztikák című tárlatra. Már csak maguk az idegen létformák hiányoznak az organikusan absztrakt formákba öntött műtárgyak mellől.

A mesterséges intelligenciával működő képalkotó rendszerek (Dall-e, Midjourney, Leonardo stb.) egyfajta digitális kaleidoszkópok, amelyek a beolvasott fotók, rajzok és festmények pixelei nyomán képesek újat alkotni, így azok a kiadott utasításnak (prompt) megfelelő látványt nyújtanak. Weiler Péter képzőművésszel többek között arról beszélgettünk, mi van a promton túl és innen.

Az acb Plus-t letisztult, korszerű terében e hónapban Tót Endre kilencvenes évekbeli konceptuális festményeinek válogatott darabjai kaptak helyet. Az itthon kevésbé számontartott művész munkásságát felvillantó tárlat nemzetközi megbecsültségét figyelembe véve hiánypótló.

Ha nem találod az utat / ha úgy érzed, összezavarodtál / elbizonytalanodtál / nyugtalan vagy ne hidd, hogy van megoldás, csak engedd, hogy áthasson a megfoghatatlan, magától értetődő rend ereje! – Az Epreskert Parthenón-fríz termében Antikuplerei címmel, májusban mutatta be szobrait Erős Ágost Koppány.

Technikai sokszínűség: installáció, szobor, print, manuális rajz, grafikai nyomat, analóg fotográfia, nyomtatott szövegek… Mi fogja mindezt rendszerbe? Milyen befogadói attitűdöt vár el a nézőtől a kiállítás? – fogalmazódhat meg a látogatóban a jogos kérdés. Az erdélyi képzőművész Péter Alpárral beszélgettem.

Sándor József Attila festőművész Kipke Tamás költő haikuit kísérő a Vármúzeum Rondella Galériájában rendezett kiállítása a városhoz kötődés szálairól is beszél.

A messziről egyetlen színfoltnak tűnő képek közelről festői gesztusok szövevényes fonatát rejtik. Egyszeri mozdulatok sokaságából struktúrák, rácsok lesznek, melyek gúzsba kötik egymást. A vászon felületén a fény állandó játékot folytat színnel, formával, textúrával, a képeken az anyag állandó transzformációban vibrál.

A „tavi” szóról az emberek többsége a tavirózsára asszociál. A tavi kagyló csak azoknak juthat eszébe, akiknek a Balaton iszapjában sikerült belelépniük ennek a vízi élőlénynek az éles héjába. 

2017 óta rendez kiállítást Munkácsy-díjas alkotóknak a Hegyvidék Galéria. A hagyomány az idén sem tört meg, az idei díjazottak: Babusa János szobrászművész, Bánki Ákos festőművész, Nagy Barbara képzőművész, Nagy Gabriella festőművész, Pelles Róbert festőművész, Szerényi Gábor grafikusművész és Uray-Szépfalvi Ágnes festőművész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők a tárlaton.

Noha a szobrászat a képzőművészet egyik legősibb ága, mégsem kap akkor figyelmet, mint a festészet vagy a grafika. Pedig érdemes többet foglalkozni vele, elemezni mai helyzetét, vagy írni olyan képviselőiről, mint Melkovics Tamás, aki a harmincas éveiben járó szobrászgeneráció egyik legígéretesebb tehetsége.

A debreceni MODEM tárlata izgalmas válogatást mutat be a magyar tájkép- és csendéletfestészet világából, általuk megfigyelhetők a fejlődési irányok a klasszikus, romantikus, majd impresszionista festményektől, a plain air, a fauve-os és neós irányzatokig, illetve a kubista, expresszionista és a dekoratívabb stílusjegyeket felmutató munkákig. 

Éppúgy találhatni a spanyol festő alkotásai között harmonikus, kiegyensúlyozott ábrázolásokat – fehér festményeket –, mint szürrealisztikus, rémisztő lényeket felvonultató képeket. Elementáris erejű fekete festményeinek sorozatát – bár egyesek kétségbe vonják szerzőségét – eredetileg saját házának falára festette.

Művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonjában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, amelyben az idősebb generációk képviselői már megteremtették a rossz közérzet kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban.

Kissé misztikus, hogy akkor találkoztam Szabó Henrietta újabb munkáival, amikor immár hosszú évek óta foglalkoztat a képzőművészeti alkotómunka sajátos értelmezése, vetülete, s ezt a véleményemet különböző nyilvános fórumokon már többször meg is osztottam éppen ott lévő hallgatóságommal. 

Volt egyszer egy Európai Iskola nevű művészcsoport, amely csupán három évig működött, mégis jelentős szerepet játszott a magyar művészet XX. századi történetében. A későbbi nemzedékekre is nagy hatást tett csoportosulás feloszlatása után tagjai partvonalra kerültek, ám néhányan munkáikban továbbra is képviselték az iskola szellemiségét.

Gyenes János Kaposváron született, s már 14 éves korában a fotózás szerelmesévé vált. 1927-ben ő készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a festő halálos ágyán, a következő évben Győrben letette a fényképész szakvizsgát. 

A túlparti Komárom Limes Galériájában láthattuk Méry Beáta Világok között című tárlatát. A templomi kiállítótér belső terében különböző hitrendszerek szimbólumai egyesültek, hogy általuk felfedezhessük a világmindenség univerzalitását, teljességét és egységét, sőt megismerhessük távoli tájak kultúráit, hogy rajtuk keresztül a sajátunkhoz is közelebb juthassunk.

Barna Lilla és Nagyabonyi Emese színészek megelőlegezett bizalmatlanság című performansza nyitotta meg áprilisban a véletlen jegyében Szabó Károly #elsovacsora: megrendezett bizonytalanság című kiállítását.