Ma a világjárvány idején mindenki maszkot hord. Ennek az orvosi kelléknek – amely Gaál József (1960) művészetének is egyik alapvető metaforája – a szerepe ismét előtérbe került. Vajon miért lehet ez az arcot elfedő védőfelszerelés a művészi kifejezés egyik alapmotívuma?

Na jó, egy perc mélabú, két rövid sóhaj, három elmorzsolt könnycsepp még belefér. Aztán – Könny nem marad szárazon – jusson eszünkbe Gyulai Líviusz kacagtató rajzfilmje, alcíme szerint Gertrúd a nevelőnő, és semmi kétség, a szerző itt van velünk.

Michelangelo műveit sokan, sokféleképpen értelmezték, az elragadtatott Vasaritól kezdve a magyar származású Charles de Tolnayn át egészen a kortárs Michelangelo-kutatókig.

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, az Isten-ember feltámadásának ünnepe. Ez a nap az Ószövetség választott népének, Izraelnek az egyiptomi rabságból való csodálatos szabadulásának emléknapja. Tizenhárom évszázaddal később, Jézus Krisztus ennek a szabadulásnak emléknapján támadt fel keresztre feszítése után, a lepecsételt és katonákkal őrzött sírból.

Polgár Botond szobrászművésszel beszélgettünk pályája kezdetéről, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén tanult technikákról, az általa képviselt klasszicizáló stílusról, a gigantikus Kossuth téri Andrássy-emlékmű rekonstrukciós munkálatairól, valamint jövőbeli terveiről.

Húsz éve a fénykerékpár a védjegye. Kiállításmegnyitók vagány performansza éppúgy kapcsolódik a nevéhez, mint a fényérzékenyítés. Minyó Szert Károly képzőművész, szabadkézi fotográfus újraértelmezve a fotogramban rejlő lehetőségeket, teremtő gesztussal épít képeket.

Korunk egyik legnépszerűbb divatszakmája a grafikusé: kreatív, sokszínű munka, és óriási a kereslet, hiszen világunkat egyre inkább a vizualitás uralja

Viktor Menshikoff műgyűjtő tulajdonában lévő Fehér László-képekből rendezett tárlatot a belvárosi Pintér Galéria és Aukciósház. A Nagyítás címet viselő kiállítás mintegy 40 képet számláló válogatása több évtized munkásságából villant fel egy-egy szeletet: a gyűjtő kedvencének számító korai művektől egészen a 2010-es években készült alkotásokig.

A kilencszáz éves belvárosi főplébánia-templom új főoltárt kapott 1948-ban. Megfestésére szűk körű pályázaton három neves művészt hívtak meg: Szőnyi Istvánt (1894–1960), Medveczky Jenőt (1902–1969) és Molnár-C. Pált (1894–1981). Jajczay János művészettörténész utóbb úgy vélte: „A pályázat eredménye egy pillanatig sem volt kétséges Molnár-C. Pál számára.”

Folyók, tavak, lankák, hegyek, síkságok, buckák, fennsíkok, rögös utak, kies és kietlen tájak. Helyek föld és ég között. E világi és transzcendens vidékek. Ablakokon át nézem őket, amelyeknek kerete Baksai József képeinek széle.

Életének 84. évében elhunyt Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a magyar grafika „Nagy Generációjának" egyik képviselője. Pályatársa, Orosz István versben emlékezik a kiváló alkotóra. 

A mű episztemológiai tétjét a férfialak fehér köpenye egyértelműsíti: az objektum elsőbbséget élvez a megfigyeléssel szemben. De ki figyel meg kit? És min keresztül? Töredékek – Az eltűnés intenzitásai. Fényjátékok és eltűnések Szűcs Attila festészetében.

Schöffer Miklós/Nicolas Schöffer a háború előtt külföldre emigrált magyar alkotók egyike.

Konok Tamás nem sokkal életmű-kiállításának megrendezése előtt, 2020. november 20-án hunyt el. A Ludwig Múzeum és a Kortárs Művészeti Múzeum Vers l’infini című kiállítása a járványügyi korlátozások feloldása után lesz látogatható, a művészt 2019 óta képviselő Molnár Ani Galéria Vonalmozgások című tárlata (melynek jelen sorok szerzője a kurátora) 2020 decemberében nyílt meg, és 2021. március 13-ig tart nyitva.

Ember Sári képzettsége szerint fotográfus (2009-ben a MOME Fotográfia szakirányán szerzett diplomát), mégis általában szobrászatinak és iparművészetinek tartott technikákkal és eszközökkel dolgozik.

Ladik Katalin egyaránt aktív a költészet, a színház és a képzőművészet területén – ez utóbbi szegmensben elsősorban vizuális költeményei és performanszai révén van jelen. Pályája a hatvanas években, az akkori Jugoszláviában indult, tagja volt a neoavantgárd Új Symposionnak és a Bosch+Bosch csoportnak. 1978-ban szerepelt a Velencei Biennálén, 2017-ben a kasseli Documentán. 1992 óta Budapesten él.

Barabás Zsófi festményeit azonnal felismerheti, aki már találkozott velük. A képek főszereplői gyakran monumentális méretű, organikusnak tűnő formák, melyek időnként geometrikus elemekkel egészülnek ki. Ezt az organikus absztrakciónak is nevezhető irányt Barabás Zsófi minimalista hangvétele, jellegzetes, monokróm színhasználata (visszatérő pasztellszínei) és önmagába vissza- és visszazáruló formakészlete teszi egyedivé, összetéveszthetetlenné.

Múlt év novemberében került sor két grafikusművész közös tárlatára, amely mindössze pár óráig volt megtekinthető, ugyanis másnap, a járványügyi intézkedések miatt, már nem fogadhatott látogatókat a galéria. A bezárt ajtón azóta is plakát hirdeti, hogy odabent kiállítás található. 

„Én bámulok a nagy pusztába, / A nagy puszta meg bámul belém” – írja A puszta meg én című versében „a nagy magyar sömmi” élményéről Tornyai János, a Párizsból 1897 nyarán hazatért, s szülővárosában, Hódmezővásárhelyen letelepedett festőművész.

„Gálhidy szobrai közvetlenül a természeti formákból erednek, azokból kinövő jelek, amelyek az anyag természetéhez idomulva, a tudatos alakítások révén szinte észrevétlenül válnak műalkotásokká” – állapította meg összefoglaló érvénnyel Kopócsy Anna művészettörténész a szobrásznak a szolnoki művésztelep galériájában rendezett kiállítása kapcsán (Vertikális közelítések. Új Művészet, 2017. 6., 44.).

Egy új, egy ismeretlen Leonardo da Vinci – itt az ideje, hogy felrobbanjon az internet. Hogy megszakítsák az adást a hírműsorok. Hogy tombolni kezdjenek a művészettörténészek.

A festőművész tetszése szerint választhat a régebbi és az újabb ábrázolási lehetőségek közül, megkeresheti a tehetségéhez és mondanivalójához legjobban illő megoldást, lehet figurális és nonfiguratív, geometrikusan fegyelmezett-rendezett, fotórealista-naturalista, rögzíthet vizionált képeket, festhet hangulatokat, benyomásokat – és még hosszan sorolhatnánk.

Rita Ackermann (eredeti nevén Bakos Rita) 1992-ben, huszonhárom évesen érkezett meg New Yorkba, ahol a 90-es évek pezsgő művészeti közegének közepén találta magát. Mostanra egyike a neves Hauser & Wirth galéria által képviselt képzőművészeknek, és az egyetlen olyan magyar származású alkotó, akit a kortárs szcéna is blue chip művészként jegyez.