Az interaktív „játék” jól példázza a tárlat koncepcióját: a javítás és a gyógyulás tág értelmezését: a személyestől a kulturálisig, a társadalomtól a sejtekig – ahogy azt az ismertetőben a kurátorok, Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória fogalmaznak. A mostani tárlat folytatja a 2023-ban kezdődött kurátori vállalkozást, amely a Vigyázat, törékeny – Handle with Care című kiállítással indult, és korunk egyik legfontosabb témakörét, a gondoskodást járta körbe.
Ezzel szemben, mit láthatunk most? Egyrészt a hazai és a nemzetközi kortárs képzőművészet fontos szereplőinek munkáját, másfelől (és most jön a lényeg): „A kiállításon szereplő művek a különböző egyénszintű és globális léptékű törésvonalakra mutatnak rá, miközben a kollektív gyógyulás, a külső és belső egyensúly helyreállításának lehetőségeit is felvillantják.”
Ebben a felbolydult világban gyógyírt találni sebeinkre nem könnyű feladat. Ahogyan a külső és a belső egyensúlyt megtalálni sem. A fogyasztói társadalomra jellemző kapzsiság, a kiégés, és nem utolsósorban a bennünket ért traumák miatt egyre nehezebben tudunk örülni. Ha a test, a lélek sérül – tágabb értelemben véve a társadalom, a természet és a bolygónk is –, vajon ki lehet-e javítani? Ehhez erőfeszítéseket kell tenni, de „finom illesztésekkel” is próbálkozhatunk. Ilyen a japán „aranyjavítás” módszere, amelynek lényege a tökéletlenségek, a sérülések vállalása, nem pedig eltűntetése.
Fotográfiákat, installációkat, videóműveket egyaránt láthatunk a sokszínű tárlaton. A már említett Yoko Ono-installáció különösen megérint. „A térbe lépve ülj le egy asztalhoz, amelyen csészék, csészealjak, tényérok törött darabjai, valamint néhány egyszerű javítóeszköz – olló, ragasztó, zsineg és szalag – találhatók. Ha befejezted a »javítást«, a falon lévő polcokon kiállíthatod munkád eredményét” – olvasható egy címkén. A Mend Piece előhívja gyermeki énünket, amikor órák hosszat bíbelődtünk puzzle-darabkákkal, LEGO-kockákkal. Ehhez végtelen türelem és kitartás kell, és nem utolsósorban az is, hogy bízzunk benne, képesek vagyunk egy dologból – még ha sérült is – valami értékeset „fabrikálni”. A teljes megreparálásig azonban nem jutottam el, vártak rám további művek. Mindenesetre a Mend Piece megtanított a legfontosabb dolgok egyikére: óvjuk, amit lehet, „javítsunk”, amin lehet.
A kiállítótereket járva Agnes Denes fotográfiái (a Búzamező – Szembesítés 1982/2024 darabjai) mellett sem lehet csak úgy elsétálni, nem mintha a többi mű mellett el lehetne. Munkái a többiekénél is jobban megragadtak. Még 1982-ben megtisztított, majd búzával bevetett csaknem egy hektárnyi, hulladékkal, törmelékkel szennyezett területet New York Manhattan kerületének déli részén. Búzaföldjét hónapokon át gondozta, majd learatta a termést. Mindezt dokumentálta fényképeivel és videóval is. Az élénk színvilágú, erőteljes tónusú sorozat képei gazdasági, társadalmi felhívásként állnak előttünk. Leegyszerűsítve: ha nem figyelünk oda környezetünkre, a fotókon látható felhőkarcolók könnyen „bekebelezik” azt, civilizációnknak egyre szürreálisabbak a prioritásai.
A Golden Repair – Finom illesztések nem szolgál pontos útmutatóként problémák helyrehozatalára. „Csupán” rádöbbent az ember és az emberi társadalom sérülékenységére, törékenységére. Szerzett sebeink sokfélék, többek között a gyarmatosítás, a háborúk és a kizsákmányolás is idetartozik. Az emberben mindig megvan a törekvés, hogy a dolgokat jobbá tegye, megjavítsa. De azt is tudjuk, semmi sem tökéletes, az ember a tökéletlenségeivel együtt teljes.
Nyitókép: Fotó: ROSTA József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
A Golden Repair – Finom illesztések kiállítása 2026. február 22-ig látható a Ludwig Múzeumban (1095 Budapest, Komor Marcell út 1.).
