Tizenöt ország népművészeti szakemberei vettek részt a Hagyományok Háza tanácskozásán, hogy megismerjék a folkkutatások eredményeit, és együtt gondolkodjanak kulturális örökségünk, hagyományaink innovatív, digitális oktatáson alapuló tudásátadásáról. 

A távvezetékekre fényvisszaverő, illetve ultraibolya pulzáló fényt kibocsátó készülékeket szerelve igyekszik elejét venni a hazánkon átvonuló darvak áramütés okozta pusztulásának a Mavir Zrt. A részletekről Tihanyi Gábort, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálat-vezetőjét kérdeztük.

Két sárga láda várakozott a napokban a Folyamőr utcai lakópark már megépült magasházainak tövében, a járószint alatti mélységben, hogy azután érdeklődő pillantásoktól kísérve daru segítségével magasba emelkedjenek. Vajon mit rejtenek a ládák? Hová indulnak?

„Nemzeti múltunknak vannak századai, melyekből... történeti feljegyzést, vagy egy sort nyelvünkön alig vagyunk képesek felmutatni; míg...számos műemlék maradt ránk… Minden ilyen nemzeti műemlék elenyésztével nyilván történetkönyvünk egy-egy lapja szakad ki.”

Nem egész két hónappal az Oszakai Világkiállítás megnyitása előtt Zoboki Gábor építész, a koncepció megálmodója, az épületegyüttes tervezője mutatta be a magyar pavilon terveit, művészeti programját, amely magyar és japán kulturális párhuzamokra épít.

Egyetlen évtized alatt drámai módon megváltozott a napenergiát hasznosító technológiák gazdaságossága. A napelemek ára, nem utolsó sorban a tömegtermelés miatt folyamatosan és jelentősen esik, szemben a koncentrált hő hasznosításán alapuló, kevésbé elterjedt módszerével.

Szépül az öreg parasztház, a felújított pincében boroshordók sorakoznak, a jurtában kellemes a hőmérséklet. A veteményes téli álmát alussza, a traktor is megpihent az udvaron, körülötte tyúkok, kacsák, birkák bóklásznak. Ez a Pogány-tanya, ahol egy fiatal család éli mindennapjait.

Sajátos domborzatával, lejtős utcáival az Alföldről érkező látogatók rémálma, de a dunántúliak otthon érzik magukat Gizella királyné városában. Némi emelkedőt leküzdve a középkori várfalon belül a török hódoltság utáni épületállomány tárul az érkező elé. 

Nem lebontani, inkább belakni a hajdani ipartelepeket, gyárakat, szerelőcsarnokokat. Megőrizni az építészeti emlékeket akkor is, ha nem vagy csak részben műemléki értékek, ám korukról, városuk fejlődéséről, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól mesélnek.

Miközben nincs olyan hét, hogy országszerte ne válna buldózer áldozatává korábban műemlékileg védett vagy a védettség előszobájában várakozó, netán „csak” történeti értékében fontos épület, vigasztaló, hogy megmenekülni látszik a budapesti Király utca három háza.

Ha az emberiség kultúrájának megbecsülése felől tekintünk a világra, vélhetjük, felkészületlenül ért bennünket az idő felgyorsulása. Minden változik és megváltozik. Ma egy pontatlan, de gyors reakció jobb, mint a késlekedő, ám alapos, megfontolt válasz.

Kovács János városjáró szokása szerint fölkerekedett: Český Krumlovra esett véletlenszerű választása. Budapesttől autóval öt óra. A szállás a városka melletti dombon, modern sorházban volt. Innen kellett leereszkedni a Moldva-parti Óvárosba.

Különleges kincseket rejt a történeti épületekről és környezetükről, legapróbb részleteikről, múltjukról, jelenükről, sorsuk alakulásáról a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fotótárának építészeti gyűjteménye.

Aligha kell a Szent Jobbról a magyar olvasónak bármit mondani. Ruffy Péter Magyar ereklyék, magyar jelképek című könyvében a magyarság  alapvető értékei között elsőként a Szent Jobbról ír. Féltve őrizzük, tiszteljük. Fordulatokban és drámai időszakokban bővelkedő történelmünkben sorsa hányatott, rejtélyekkel teli.

Szabadtéri fotókiállítás nyílt Balassagyarmaton a Civitas Fortissima 2025. évi megemlékezései keretében a Városháza előtt. Galbács Tamás képei a vasúti szakmához s e közlekedési eszközhöz való, korokon átívelő ragaszkodás mellett azt is bizonyítják, hogy él még a nógrádi vasút, s meg is kell maradnia.

Időről időre felröppennek hírek – különösen a közösségi médiában – a medvék magyarországi megjelenéséről, néha túlzóak és szenzációhajhászóak. Ezért is kértük Gombkötő Pétert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának gerinces zoológiai szakreferensét, öntsünk tiszta vizet a pohárba medveügyben.

Egy éve az Országút oldalain hajdani mentorára, Entz Géza (1913–1993) művészettörténész professzorra emlékezett tanítványa, munkatársa. Példaképéről írt, akitől a napi gyakorlatot is megtanulhatta. S most tőle, az építész Harsányiné Vladár Ágnestől búcsúzunk.

A sárospataki Rákóczi Múzeum idén fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepli, amit nagyszabású eseménysorozattal tesz emlékezetessé.

Nem, annyira szegények azért nem voltunk, hogy mint a mesében, követ főzzön édesanyám a nagy piros levesesfazékban. Gyerekkoromban, ha néha lesütött húsból is, de minden vasárnap volt húsleves. A kamrában meg hegyekben állt a krumpli, a hideg teleken fűteni is kellett, nehogy megfagyjon.

A változó világban eltelt lassan fél évszázad után is, számomra ezek hivatásom hívószavai. Azé a hivatásé, amely szépségről és töredékességről, olykor feltűnően ragyogó, máskor rejtettségükből előhívandó értékekről, megőrzésükről, továbbadásukról szól.

Polgárvárosi házak a Várban, egymásra figyelő paloták a Bécsi kapu téren, középkori lakóház a Pala és Kapucinus utca találkozásánál, a Várkertbazár és a Mátyás-templom, a régi budai városháza… helyreállításukat műemlék-felügyelőként Janotti Judit jegyezte.

Természetesen az ember a természet szerinti lehetetlent úgyszólván képes erkölcsi romlottságával rombolni. Hát még az eleve, eszmei rendszerük lényege szerint erkölcsileg züllött rendszerek, amilyenek a huszadik században többször kísértettek honunkban.

Megsárgult képeslapon elegáns, historizáló épület 1926-ból, harminc év múltán fekete-fehér felvétel, piszkos, málló vakolat, újabb fotó a hatvanas évek végéről: a házon szürke lux-flex alumíniumborítás, s manapság a régi-új, földszín homlokzat – a Corvin.