Tiszaladány neve egybeforrt a kosárfonással. A Tokaj melletti faluban egészen a legutóbbi időkig nem is igen volt olyan család, ahol ne foglalkoztak volna a fűzfavesszőzéssel. Mára azonban egyetlen ember maradt, aki továbbra is készít kosarakat, szekérkasokat.

Tizennégy esztendeje egyetlen tollvonással szűnt meg a műemlékvédelem központi állami intézménye, amelynek újraélesztésére talán most van remény. Lővei Pál művészettörténésszel a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával beszélgetünk.

Bakos Vince biomérnök pályáját kutatóként és egyetemi oktatóként kezdte, részt vett az ország legnagyobb szennyvíztisztító létesítménye, a csepeli Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzemeltetésében, az utóbbi években pedig egy nemzetközi cégnél víz- és szennyvíztisztítási technológiák tervezésének algoritmizálásával foglalkozik.

A dűlőutak menti mezsgye a természet utolsó védvonala és egy ősi, morális határkő. Lopakodó, centinkénti beszántása sokkal több egyszerű ökológiai pusztításnál; az emberi kapzsiság anatómiája, ahol egy marék terményért a saját jövőnket éljük fel.

Valóban eljött az idő a műemlékvédelem megszüntetett intézményének újbóli felállítására? Fölcsillanó remény vagy valóság? Egy szakma szép álma vagy valódi társadalmi igény? Milyen szerepe lehetne a műemlékvédelemnek? Erről is beszélgetünk Sarkadi Márton építésszel.

Donald Trump újbóli hatalomra jutása óta az amerikai kormányzat a demokrata adminisztráció által korábban felkarolt megújulóenergia-hasznosítás helyett a kőolaj- és földgázkitermelésre, valamint a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportjára helyezi a hangsúlyt.

Mi jut eszünkbe, ha Somogy székhelyének nevét halljuk? Valószínű, hogy nem a szecesszió, inkább a Balaton közelsége, Somogyország és Koppány vezér, vagy éppen a zenélő 67-es út, mintsem a XX. század elején vidéken is virágzó építészeti stílus.

Huszonöt helyszínt vett fel a világörökségek listájára az UNESCO Világörökségi Bizottsága negyvennyolcadik ülésszakán a dél-koreai Puszanban. A kiemelkedő egyetemes értékek között tizenkilenc kulturális, öt természeti és egy vegyes helyszín van. 

Nem megkettőzi a gondolatot, hanem képileg elmélyíti a szólás. Ha most két szólást veszek elő, az nem föltétlenül jelenti azt, hogy akárha állást akarnék foglalni – teszem azt – Jorge Luis Borges és Benedetto Croce hajdani virtuális vitájában.

Hiábavalónak tűnik az Alföld elsivatagosodásának megállításáért folytatott gigászi küzdelem. Az évtizedek során számos kezdeményezés történt, valódi áttörést azonban csak a civil mozgalmak tevékenysége hozott. A Marispusztai Önkéntes Vízőrzők sikerére a Tisza-kormány is felfigyelt.

Folyik a heves diskurzus a műemlékvédelemről. Az első nyilvános beszélgetést a FUGÁ-ban rendezte a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete. Felfokozott hangulat, nagyotmondó, törékeny mondatok, egyéni sérelmek és történetek. Enyhe káoszt éreztem.

Műemlékesek, régészek, művészettörténészek a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében műhelybeszélgetéseken tanácskoztak arról, milyen lehetne egy újonnan alakuló intézmény, ha a műemlékvédelem talpra állhatna. Szigethy Balázzsal beszélgetünk.

Élesben tesztelheti az ország, mire megyünk atomerőmű nélkül. A negyvenfokos hőhullám napjaiban a napelemek csúcsra járnak, az importáram dől be a határokon, ahogy a vezetékek bírják, beindítunk minden még munkára fogható öreg erőművet, de így is rezeg a léc.

Első munkahelyem épületének díszes kovácsoltvas kapuján belépve az átjáróban naponta elhaladtam az emléktábla előtt: építette Hauszmann Alajos. Aligha sejtettem, későbbi pályámon is meghatározó lesz a szebb napokat látott, de eleganciáját még őrző palota.

Főnixmadárként feltámadhat, új életre kelhet a hazai műemlékvédelem? Reméljük, joggal bízik, okkal szervez tanácskozásokat az épített örökséget óvó szakma. Milyen szervezeti keretek között, milyen pályára állhat a jó ideje leszálló ágban lévő terület? Erről is beszélgettünk Sarkadi Márton építésszel.

A városvédő művészettörténész-operatőr Ráday Mihály 2012-ben csaknem nyolcezer színes felvételt bízott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményére. A színhelyeiben és tematikájában fontos fotóhagyatékot a könyvtár most online is kutathatóvá tette.

A fenntarthatóságról szóló beszélgetések gyakran ugyanabba a csapdába esnek: sok szó esik elvekről, klímacélokról és környezetvédelemről, jóval kevesebb arról, hogyan változtatják meg ezek a gondolatok a mindennapi vállalkozói döntéseket. Pedig a kettő nem választható el egymástól.

Mádon, Tokaj-Hegyalja borvidékének talán legismertebb településén működik az idén az Év pincészete díjat elnyert borászat, ahol kiemelkedő minőségű szőlőt termő dűlőkről szüretelnek. Nem véletlen, hogy egyik legjobb területükről, a Holdvölgyről nevezték el pincéjüket.

Közbeszéd tárgya lett – a kormány első látványos és népszerű lépései után –, mi lesz a budai Várnegyed, a palota és a polgárváros sorsa. Mi lesz az újraépített és félkész palotákkal és az évtizede üresen pusztulókkal, milyen funkciókat kapnak, kaphatnak?

Nemes Csaba meteorológussal a víz körforgásáról, nagy és kis vízkörökről, aszályról és özönvízszerű esőzésről, esőfakasztásról és jégkárelhárításról, a dús növényzet és a sokszínű mezőgazdaság jótékony éghajlati hatásáról beszélgettünk.

Minden változás várakozást hoz, akárcsak más szakterület, a műemlékvédelem is igyekszik kifejteni javaslatait, számba veszi kapcsolatát a társadalommal és a politikával. Bátorító a program, amely a kultúra fontos elemeként számít a műemlékvédelemre.

Zamárdi üdülővároska egyik forgalmas pontján különleges köztéri műalkotást, egy világfa-kompozíciót avattak fel, amely a Kárpát-medence több ezer éves szellemi örökségét, a magyar történelem meghatározó jelképeit és a nemzeti összetartozás gondolatát hivatott megjeleníteni.

Roskadófélben van a ház,/ Hámlik le a vakolat,/ S a szél egy darab födéllel/ Már tudj' isten hol szalad;/ Javítsuk ki, mert maholnap/ Pallásról néz be az ég.../ Közbevágott Pató Pál úr:/ „Ej, ráérünk arra még!” – Petőfi Sándor sorai illenek történetünkhöz.