Városok és körutak

A bécsi Ring, s bár kisebb hatással ugyan, de a pesti Nagykörút adott inspirációt a körutak településszervező kialakítására Közép-Európában, ezen belül is a mai visegrádi országcsoport városaiban. Fasorokkal szegélyezett, helyenként parkosított, széles, elegáns sétányokat alakítottak ki. A belső körgyűrűn városháza, középület, bérpalota, múzeum, iskola jól megfért egymás mellett, a külső körutak pedig kaszárnyáknak, gyáraknak adott helyet. A szociológia szerint a körút éles határt jelentett gazdag és szegény, polgár és munkás között, s paradox módon ugyanakkor össze is kötötte ezeket a társadalmi rétegeket. Így volt ez Szegeden, Brnóban, Kassán, Krakkóban is.

Szeged árvíz utáni alaprajzát az a Lechner Lajos tervezte, akinek Pest is köszönheti körútrendszerét. Szeged olyan nagyvonalú településszerkezetet kapott, amelyet csak igen lassan tudott belakni.

Még a belvárosnak tekinthető Tisza Lajos körút házai közt is akadtak fölszintes lakóházak, nem beszélve a nagykörútról, ahol csak egy-egy állami beruházás, a laktanya vagy a börtön emelkedett ki a szétterülő, alacsony városszövetből. Valójában Szeged nem is két, hanem négy körgyűrűs város. Az első gyűrűt a Széchenyi tér és a Stefánia kettős parksávja képezi a lebontott vár egykori előterében. A legkülső, legkevésbé ismert körgyűrű az árvízvédelmi töltés. Utóbbi kapcsán a két világháború között Budinszky-Pálfy Endre javaslatára felmerült egy zöld parksáv ötlete is. A javasolt formában ez nem valósult meg, de a lakótelepek zöldterületei valamit megidéznek az egykori koncepcióból. 

A századfordulós Szegeden is a körút része volt a Széchenyi tér, szemben a Postapalota épülete, 1904 
Képforrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór cége

 

Brno egykor német többségű történelmi belvárosát sokan kis Bécsként emlegették, mivel a körút tervezésében több bécsi építész is közreműködött.  Ez az elnevezés némileg túlzó, hiszen a brnói Ring sajátos, a város korábbi katonai szerepéből következő szerkezetet mutat. Kívülről befelé épült ki. Legelőbb az erődítményektől tisztes távolban futó út készült el, majd évtizedek múltán a sétány, utoljára pedig, az 1860-as évektől a lebontott erődítés helyét elfoglaló házsorok.

Krakkó a „legbécsiesebb” lengyel város, Magyarországról nézve a „legmagyarabb” lengyel város is. Középkori várfalait az 1800-as évek elején bontották le, a század közepén már a széles parkosított sétatéren pihenhettek a polgárok. A századfordulóhoz közeledve merült fel az igény, hogy ezt a városligetet reprezentatív körúttá formálják, rangos oktatási és művelődési intézményekkel. A krakkói nagykörút könyvtárnak, egyetemnek, múzeumnak is helyt ad. A többségében 1920 után kiépült útvonal – melynek közepén parksáv fut – monumentális alkotás hatalmas parkkal, bérházakkal és közművelődési palotákkal, melyek a kor építészeti formanyelvén, a neoklasszicizmussal keveredő modernitás jegyében születtek.

Miközben Szeged, Brno és Krakkó körútjai a mai városszerkezetben is központi szerepet játszanak, Kassán csak a régi térképek őrzik a körutak nevét.

Itt voltaképpen egymástól függetlenül kiépült, illetve kialakult utakat kereszteltek át körúttá. A XX. századi bontások nyomán a város déli részén már a régi beépítést is nehéz elképzelni. Máshol, így a hajdani Rákóczi körúton (ma Moyzesova), szinte változatlan formában maradt meg a századfordulós városkép. A kassai körutak sajátosságát kettősségük adja. Az egyik oldalon palotaszerű közintézmények állnak, velük szemben a kassai polgárok bérházai sorakoznak. A látvány mégsem visszás, mert a középen futó széles sétány egységbe fogja a különböző léptékű épületeket.

A négy város településszerkezetének kialakulásáról, építészetéről, históriájáról szól a Magyar Tudományos Akadémia szegedi székházában látható Körutas városok a visegrádi országokban című kiállítás.

Városépítészek, történészek, szociológusok közreműködésével, a Visegrádi Alap támogatásával, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) koordinálásával jött létre a tárlat, amelynek résztvevő partnere a kassai- és a brnói műszaki egyetem, valamint a krakkói Jagelló Egyetem. Fontos megjegyezni, hogy korabeli és mai fotókon kívül eddig nem, vagy csak szaklapokban publikált levéltári források, tervek, térképek láthatók.  A vándorkiállítás a tervek szerint 2026-ban Krakkóba, Brnóba és Kassára utazik, s jövő év májusában a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos konferenciája zárja az eseménysorozatot. A kiállítás vezető kurátora Tamáska Máté (Budapest), társkurátorai: Kamil Ruszała (Krakkó), Adam Guzdek (Brno) és Jan Sekan (Kassa). Arculattervezője: Kovács Mariann.

A Körutas városok a visegrádi országokban című kiállítás november 9-ig látogatható a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottság székházában (6720 Szeged, Somogyi utca 7.).

Nyitókép: Kassa Fő utcája
Képforrás: Szilas, Public Domain, Wikimedia Commons