Van valami zavarba ejtő abban, amikor Jókai Mór neve mellé a képregény szó kerül. Mintha két, egymástól időben és rangban is távoli világot próbálnánk összeilleszteni: a nemzeti klasszikusét és egy sokáig könnyű műfajnak tartott vizuális történetmesélését.

Ismert közéleti személyiségek és számos híve állt ki Fejes Rudolf Anzelm, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság apátja mellett a nagyváradi önkormányzat által kezdeményezett végrehajtási eljárással szemben, amelynek keretében ki akarják lakoltatni rendházából.

Egyesek élvezettel vetik bele magukat a városi zsongásba. Mások inkább vidékre vágynak, vagy oda születtek, ott laknak. Magam is vidéken élek, tudom, milyen kakaskukorékolásra ébredni, nyulat a mezőn „elcsípni”, vagy árokparton totyogó libát látni. Ezért is szólított meg, „ejtett foglyul” Bukta Imre kiállítása a Godot Galériában.

A nyolcvanas évek közepének budapesti fiatalságáról könyvek, tanulmányok, zeneszámok, színdarabok sora született. Baboskendő, Nagyfa és népligeti galeri. Csakhogy volt egy másik történet, amelyet eddig tudtommal nem írt meg senki.

Még nem tudod, miért kértem, hogy a kiadó részéről te mutasd be a könyvemet. A traumairodalom közhelyein túlmutató, egyéni látásmódról beszélsz, pontosan és megnyerően, egyetlen szék sem nyikorog, nem surrognak a télikabátok, egy köhögés sincs a recsegő padlójú könyvtárszobában, pedig telt ház van, és influenza-időszak.

A cseh fotográfia egyik meghatározó alakja, Vladimír Birgus több mint öt évtizeden át fényképezte a közép- és kelet-európai hétköznapokat – a késő szocializmus csendes abszurditásától a rendszerváltás utáni világig. A kiállítás a mindennapok rejtett feszültségeit és váratlan humorát tárja a néző elé.

Donald J. Trump meghökkentő kijelentései (Soros, Grönland, Ukrajna) és lépései (vámok, Irán) rendre nagy port vernek fel, miközben az igazi fordulat mintha elkerülné az elemzők figyelmét.

Negyven éve jártam először az 1927-ben alapított párizsi magyar katolikus misszióban, amely egy elegáns bérház két szintjét foglalja el. Lent a mi Szent Erzsébetünk tiszteletére dedikált kápolna, jól felszerelt konyha és kisvendéglőnyi étkezőhelyiség, az emeleten pedig a paplak, tágas szalon és iroda.

Nem írok több nyavalygást, azt hiszem. Mindent be kell fejezni egyszer. Mert kérem szépen, mi is történik valójában? Valójában az történik, hogy menthetetlenül öregszünk, kopunk, tipegve vánszorog létünk a kimért idő végső szótagjáig, ahogy azt az egyszeri véres kezű diktátor megfogalmazta Shakespeare darabjában.

Hogyan írható le a Kárpát-medencében magyar nyelven éneklő, különböző felekezetű kórusok egyházzenei repertoárja – zenetörténészek, zeneszerzők, egyházzenészek foglalkoztak ezzel a kérdéssel a Magyar Egyházzene Örökségei című tudományos vitanapon.

„Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten” – magas szintű matematikai és geometriai tudását teológiai tudásra váltó Pavel Florenszkij mondta ki ezt a szillogizmust. Rubljov tündöklő ikonja, a szó minden értelmében szent képe jóval túl van – mint általában az igazi ikonok –
a képzőművészeten.

Gyökeres változásokat ígérő politikus asszony aratott óriási választási győzelmet az 1950-es évek óta szinte megszakítás nélkül uralkodó liberális pártjának Japánban. Mit jelent ez a drámai fordulat a mélyen hagyománytisztelő országban?