A Hétpecsétes szabadulás vaskos, kemény táblás gyűjteménye negyven év lírájának méltó eszenciája. Összefoglalnád irodalmi pályakezdésed, az indulás évtizedének történéseit?

Lényegében a szavalóversenyek tettek tudatos olvasóvá és költővé. Olyan mesterektől szavaltam, mint Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes, József Attila, Babits Mihály, Nagy László, Pilinszky János, Weöres Sándor, Radnóti Miklós.

A sorozatos kisebb-nagyobb sikerek hatására kezdtem újra írni,

hetedikes koromban. Aztán elsősként én lettem a galántai Kodály Zoltán Gimnázium lapjának, az Alkotó Ifjúságnak a főszerkesztője. Olyan emberek írtak a lapba, mint Szarka Tamás, Lovász Attila, Écsi Gyöngyi, Jakubecz Márta és a fiatalon elhunyt jó barát, Talamon Alfonz. Én már akkor is éreztem, hogy ez egy nagy csapat. Hittem a tehetségükben.

Amikor Érsekújváron megalakult az Iródia, már kész csapat voltunk.

A kötet címében ott az egymást kizáró, ellentétes fogalmak összegzése új gondolati egységgé. Ez az oximoron, ami verseidben másutt is előfordul. Mi a szerepe eme nyelvi leleménynek lírádban?

Fellinger Károly esszenciális kötetében sokrétegű életmű bontakozik ki 

 

Az oximoron alkalmas egyfajta iróniára, öniróniára. Ha két ellentmondó fogalmat jelzős szerkezetben összekapcsolunk, erősödik a feszültség, tömörítünk, az is odafigyel rá, aki nem akar. A dolgok mögé látás kényszerét, akarását eredményezi, akárcsak a paradoxonok, ellentétek alkalmazása. Valamiféle titokzatosság lengi körül így a szöveget. Ez talán József Attila, Pilinszky János, no meg Celan és Kierkegaard öröksége. Én olyan ember vagyok, aki belemegy a vitába, van véleményem, még akkor is nevén nevezem a dolgokat, ha ezzel magamnak kárt okozok. Viszont úgy vagyok nyílt, hogy néha még önmagammal is vitatkozom. Ez kiderül a szövegekből. Nem most lettem ilyen, a kezdetektől ez van. A szabadság szent dolog nekem. Az oximoron és a paradoxon a figyelemfelhívásra jó, bár a nem jártas olvasóval azt is elhitetheti, hogy a szerző nagy dolgok, titkok tudója. Persze itt csak a versekről van szó,

nem szeretnék küldetéstudatos hamis próféta lenni.

A könyvben sokrétegű életmű bontakozik ki, például a gyerekversek, számos kötetedben szerepelnek, legutóbb az Üvegbéka (2025) címűben. Szakértő ezt svéd gyerekversnek aposztrofálja. A tartalom nem játékos szócséplés, hanem meglepően érett szöveg, gyermeki szemszögből megfigyelések a létező felnőttvilágról. Mi erről a véleményed?

Tőlem nem idegen a rímes, ütemes, kötött versforma, de a szabadvers sem. A legtöbb szabadversemet kötött formában írtam, ami azt jelenti, hogy minden egyes sor 11 szótagból áll. Ez nálam időnként hangulatfüggő. Szeretek több lábon állni. A válogatott kötetből ez jól látható. Még a gyerekverseim is többfélék. Van a magyaros, játékos, összecsengő, ilyenért kaptam a Magyar Írószövetség Bóbita költőversenyén a fődíjat 2013-ban, de rímes, tematikus, ismeretterjesztő gyerekverseket is írok. Amikor éreztem, hogy Kulcsár Ferenc játékos gyerekversei nálunk Z. Németh Istvánéval együtt a csúcs, elkezdtem svéd típusú verseket írni. Ez időben születtek az unokáim, évente legalább hússzor találkozom óvodásokkal, alapiskolásokkal. Rengeteg élmény, főleg vidám, ihletett a kis, humoros versszövegekre. A mai gyerekek imádják a svéd típusú gyerekverseket. Több kiadó is ilyeneket kér tőlem, idén jelenik meg a hetedik kötetem ebből a műfajból.

A 2025-ös Csallóközi Vásáron, Dunaszerdahelyen Gyurkovics Anikó íróval, az Üvegbéka gyerekverskötet dedikálásakor

 

Az Üvegbéka ma, örömömre, a legnagyobb siker,

de ki ne szeretné az állatokat? Unokám kért meg ennek a könyvnek a megírására, akinek külön kis világa van, autista, Asperger-szindrómás. Őszinte, mindent kimond, amit érez. 

Vonzanak a társművészetek, mitől sorjáznak ilyen nagy számban ezek a képek, szobrok által keltett költői emóciók? Esetleg valamely művészeti ágban próbát tettél magad is?

Nagyon érdekelnek a társművészetek, viszont hangszeren nem játszom, és sajnos nem rajzolok jól. Bár építészetből jelesre érettségiztem. Talán jó a szemem, észreveszem a rejtett dolgokat, a jó rajzokat, szobrokat. Anyai nagyapám és nagybácsim a falu és környéke legjobb énekesei voltak, apai unokatestvérem két lánya, a Ballán lányok profi operaénekesek. Családunkban hat rokonomnak jelentek meg kötetei.

Mivel a filmek gyerekkorom óta érdekelnek, kár, hogy nem lett belőlem filmrendező. Pedig a lelkem mélyén az szerettem volna lenni. Ott minden társművészet jelen van. Kedvenceim: Antonioni, Visconti, Luis Buñuel, Tarkovszkij, Miloš Forman, Makk Károly, Huszárik Zoltán. 

Volt idő, amikor még színész is akartam lenni. De nem mentem el a felvételire,

mert önkritikusan modorosnak éreztem magamat. 

A kötet csúcspontjai azok a hosszabb versek, amelyekben megvallod magyarságod, a megélt kisebbségi identitás tapasztalatainak lírai leképezése. Mondanál erről valamit?

Én minden nemzetet tisztelek. Amikor meséket, néprajzi dolgokat, szokásokat, falucsúfolókat, népi ételeket gyűjtöttem, nem hagytam ki sem a romákat, sem az ide költözött szlovákságot. Viszont magyar vagyok, és ezért felelősséget érzek. Ez belülről jön. Amikor a nagy létszám miatt nem vettek be a magyar alapiskolába, eljött a szlovák igazgatónő, és könyörgött anyunak meg nekem, szinte lehozta a csillagokat az égről, hogy iratkozzak szlovák tagozatra, de anyám hajthatatlan volt, a földön járt, én meg kiugrottam a kitárt ablakon, egyenesen a Kis-Duna-laposhoz szaladtam, és mindennek, amit nem ismertem, csigaházaknak, bokroknak, fáknak, vadvirágoknak magyar nevet adtam. A versekben ez benne van. Nálam nincs tabutéma. De

azt se szeretem, ha a magyarság mézesmadzag.

Aki nem hiszi, nézze meg Jancsó Miklóstól a Szegénylegényeket.

Tizenegy hazai, illetve Kárpát-medencei magyar falujáró könyvem jelent meg, legtöbbször a saját pénzemen. Több százat ingyen eljuttattam Kárpátaljára, Vajdaságba, Lendvára, a Baranya-háromszögbe és Őrvidékre. Volt, hogy még a szállítás költségét is magam fizettem.

Hodossy Gyulával, a Szmit elnökével, József Attila-díjas költővel

 

Visszakanyarodva egy kérdés erejéig a pályád indulásához: az akkori irodalmi közeg furcsállása, meg nem értése is felvillan a versekben. Erre utal röviden Tamási Orosz János alapos értekezésében?

Az első kötetem a leadás után négy-öt évig feküdt. Hogy miért, azt csak Grendel Lajos és Balla Kálmán tudhatta. Ők kérték, hogy adjak le egy kötetet, ami majd 87-ben vagy 88-ban meg fog jelenni. Én akkor két évig katona voltam, nem tudtam, úgymond, futtatni magam.

87-ben felkeresett a titkosrendőrség embere,

hogy ha fedőnévvel eljárok kulturális rendezvényekre, megjelenik a könyvem. Még azt is tudták, mi a címe a kéziratnak, hogy sok benne a keresztény motívum. Úgy gondoltam, hogy akkor inkább még álljon kéziratban az a kötet. 1991-ben napvilágot látott a könyvem, de sok mindenről, ami benne volt, már mások is írtak. Vagyis a kötetem nem volt aktuális. Sokan úgy vették, ez csak utánzata a többi, már megjelent iródiás könyvnek.

Aztán, ahogy konzervatívabban nyilatkoztam, liberálisabb barátaim lemorzsolódtak. Rám is igaz,

a konzervatívoknak túl liberális, a szabadelvűeknek meg túl nemzeti vagyok.

Hét évig nem is írtam verset akkoriban, egy helyi lapot szerkesztettem, gyűjtöttem, alpolgármester és képviselő voltam, főagronómusként és ügyintézőként dolgoztam. Érdekes, ma már nem tartják rossznak az Áramszünetet. Még Csehy Zoli is azt írta nekem, az nem volt egy rossz kötet. Inkább a Fészek az égen című könyvemet bírálják.

A „Valaki másról szól…” ciklusban őszinte megbecsüléssel írsz pályatársakról és elhunyt művészekről. Kik azok, aki hatással voltak az elmúlt évtizedekben a költészetedre?

Alapiskolásként Petőfi és Ady hatott rám leginkább. Középiskolásként József Attila őszintesége, Pilinszky János erőt sugárzó hite. Ám a felvidéki költők is mestereim lettek: Tóth László, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos. Az ember nem olvas hiába. Mindenkitől igyekeztem tanulni. Ha minőségi a szöveg, az dönt.

Bármelyik stílus szerethető.

A maiak közül elsősorban Halmai Tamás, Marno János, Filip Tamás, Zalán Tibor költészete érint meg. Imádom a korán eltávozott Térey János, Borbély Szilárd és Kovács András Ferenc líráját is.

A Landerer nyomdánál a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A költő majd száz kötetével a legszebb példája annak, hogy a sokak által temetett Gutenberg-galaxis tovább él

 

A kötet befejező részében jellemzően istenes verseid sorakoznak. Kiérezhető belőlük a hívő lélekben olykor felbukkanó kétség is. Lírád ezen darabjai se nem a teljes önátadás, se a tagadás; Isten tervei, cselekedetei, tévedésnek tűnő dolgai foglalkoztatnak inkább?

Pilinszky mondatával tudok azonosulni: „Költő vagyok és katolikus.”

Szeretem minden perspektívából megnézni a dolgokat, izgat a transzcendencia, a létről való elmélkedés.  A valóság nálam több, mint érzékelhető. Én a tudomány jelen állását nem tartom, hogy is mondjam, kőbe vésettnek vagy szentírásnak. Nálam Jézus maga a költészet, pedig csak a porba írt.

További terveidről, ha szólnál: ...meglesz a száz kötet?

Karácsonyra jelenik meg Szívvirág című gyerekkönyvem, százhuszonöt virágról. A János-versek a jövő évi ünnepi könyvhétre, a Parnasszus Kiadónál látnak majd napvilágot. Közben a Mátyusföld és a Csallóköz falucsúfolóit, rigmusait, szokásait, ételeit feldolgozó versesköteten, valamint egy svéd típusú gyerekkönyvön is munkálkodom. Nem számolom a könyveimet. Hogy lesz-e száz? Ha az egészségem lehetővé teszi, talán. Éppenhogy annyi.

 

A nyitóképen Fellinger Károly a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda tanulóinak a Kenyérbélvirág meséihez készült rajzaival

 
Az interjú képeit Fellinger Károly bocsátotta a lap rendelkezésére.