Trianon után, a hosszú ideje fennálló birodalmak szétestek, és nem sikerült igazságosan működő új államokat létrehozni. A tőkések a nagyobb haszon érdekében kizsákmányolták a munkásokat, a vidéki lakosság számára sokat ígért földosztás pedig késett. A falvakban élők közül számosan zsellérsorban nyomorogtak. Ezzel egyidőben Európában lassan új diktatórikus rendszerek jöttek létre, amelyek jelezték, hogy a társadalmi nehézségeket nem demokratikus úton kívánják megoldani. XI. Piusz pápa erre a jelenségre Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklikájában (1931) hívta fel a figyelmet.
Mécs László Vád- és védőbeszéd című verse a Pesti Napló 1932. január 10-i számában
Nem véletlen, hogy Mécs Lászlót a nép „élő lelkiismeretének” tartották. Szövegszerűen idézi Pázmányt, amikor verse felütésében az ő szavait – „mert a prédikátor Isten trombitája” – magára érvényesnek tartja: „Én, Mécs, Isten szavának trombitája / s mint költő, élő lelkiismeret: / szétkürtölöm most minden égi tájra, / hogy vannak züllött ifjú emberek, / kikből nem lesz se szent, se honfi hős! / S e fiúkért valaki felelős!”
Mécs felismerte, hogy kora társadalmában sok fiú veszélyben van:
nem törődnek a nevelésükkel, megalázzák őket, a háborúkban „ágyútöltelékként” néznek rájuk. Jobb esetben Jézusban csak egy forradalmárt látnak, aki elítéli a gazdagokat, rosszabb esetben a lelkük annyira megkeményedett, hogy fülük az „ég szavára” süketté vált. A vers egyes szakaszai végén szinte felkiállt: „E fiúkért valaki felelős”. Az utolsó versszak hangja még drámaibbá válik. Véres forradalom képét vizionálja a költő, amely „hullá”-nak tekinti a Múltat és a megsemmisülésbe, a halálba torkollik. Itt a refrén is módosul: „ítélet lesz s valaki felelős.” Az lehet az érzésünk, hogy mintha a költő nem a társadalom vezetőit tenné felelősnek a fiúkért, hanem az egész társadalmat vagy a világot. Azért, mert engedte, hogy olyan helyzet jöjjön létre, amelyben ezek a „fiúk” felnőttek. A jogos felelősségre vonás jegyében, élő lelkiismeretként hallatta hangját Mécs László a Pesti Napló 1932. január 10-i számában, majd 1933-ban, a Legyen világosság kötetében megjelent versében.
Mi lehet számunkra a költemény üzenete? A vers címe, a Vád- és védőbeszéd megadja a választ a kérdésre.
Egyszerre vádolja és védi ezeket a fiúkat. Ami számunkra azt jelentheti, hogy ne törjünk pálcát azok felett, akik ma is hasonló módon élnek, akik áldatlan otthoni környezetben vagy intézetekben nőttek fel, akik a környezetükben ellenséget látnak és minden tekintély ellen lázadnak. A lelkük mélyén átélt fájdalmas tapasztalatokat kivetítik a világra, ránk is. Ebben segítenek nekik azok az alkotások, amelyek a társadalmi sebeket feltépik, de gyógyírt nem nyújtanak rájuk. A másik üzenet, amelyen mi, keresztény emberek különösen eltöprenghetünk: hogy ne csak önmagunkon kívül, a bűnös világban keressük a fiatalok lázadásának okait. Valamilyen mértékben mi is felelősek vagyunk ezekért a fájdalmas jelenségekért. Például azzal, hogy nem adtunk hiteles példát számukra, nem próbáltuk jobban megérteni őket, igazságukat nem mertük képviselni, és engedtük, hogy a világ ilyenné torzuljon. Szent II. János Pál pápa a mai világ szerkezetében (struktúrájában) torzult és a bűnös állapotot „strukturális” bűnnek tartotta.
Mécs László újratemetési szertartása Gödöllőn, a Fácánosi Premontrei Sírkertben, 2023. április 21-én
Fotó: ODPictures Art Studio Budapest
Ha a lelkiismeretet ébreszteni szándékozó vers hatással volt ránk, fel kell tennünk a kérdést: engedjük-e, hogy az erkölcseiben sérült világ irányítsa gondolatainkat, cselekedeteinket? Önmagunk érdekeivel foglalkozunk-e, vagy ezeknek a „fiúknak” erkölcsi nevelésével, boldogságával, akiket olyan könnyen támadunk mi is. Az Evangélium tanítása szerint az ő boldogságuk és a mi boldogságunk elválaszthatatlan egymástól. Ha több áldozatot hozunk értük, sőt, ha őket is ajándéknak tekintjük, mégpedig olyan ajándéknak, amit nem készen kaptunk, hanem meg kell küzdenünk érte, úgy, hogy áldozatos szeretettel naponta szebbé csiszoljuk, akkor az ő örömük a mi örömünkké válhat és a bűn által megsebzett világ sebei is gyógyulhatnak.
A szerző esperes plébános
A nyitóképen: Mécs László portréja
A képek forrása: a Gödöllői Premontrei Apátság archívumából és engedélyével
