Figyelmet érdemlő első kötet, izgalmas lírai kísérletekkel és megoldásokkal. Hegedüs Katával beszélgettünk Spicc és nyújtott nyak című verseskönyve kapcsán.

Borha Zoltán, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója 1983 októberében villásreggelire hívott meg, amelyet a művelődési miniszterhelyettes, Rátkai Ferenc tiszteletére adott. Rátkai a beszélgetést meghökkentő mondattal kezdte. Nekünk úgy kell politizálnunk – magyarázta –, hogy amit csinálunk, azt értékeljék Párizsban is, Moszkvában is. Mert Budapest – folytatta – pontosan félúton van Moszkva és Párizs között.

Bár éppen 200 éve született az író, a kérdést föltenni könnyű, megválaszolni nehéz. Nem azért, mintha például én magam nem hinnék a vénülésben, hanem azért, mert lassan a vénülés szót sem fogják érteni az olvasni alig-alig tudó serdülők.

A ma kétszáz éve született Jókai Mór köntöséből bújt elő mindenki, aki igazi prózaíróvá növekedett az utóbbi másfélszáz évben.

Maga most ottan egy régi mappát lapozgat, bár nem azokat a vázlatokat keressük. Tájképek érdeklik, azt mondta, nem? A kiállításhoz. Azok ott nem azok. Persze, hogy nem titok.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Amikor megjelenik a szlovén punk, 1977-ben a Pankrti banda énekese a Državni ljubimci (Állami kegyencek) bakelit borítóján az „öreg” emelet magas kőszobrát öleli és csókolja a lábát… És, nincs „csirkedarálós” per, mint Szegeden.

Ülök a nyóckeri xyu „undorgrund” művészklubban, a neve Mersz , nem romkocsma, csak egy „hátratolt helyőrség”, utána már csak a kínai piac következik. Hatvanhat éves vagyok, szerb állampolgár és szomorú. Nyomorúságos megélhetési gondok gyötörnek. Része vagyok a „történetnek”.

Csoóri Sándornak sok arca él bennünk. Az összehúzott szemű, derűsen-ironikusan figyelő. Az önfeledten nevető. A jeremiásian komor. Ezek mindig ott rejteznek egymásban, átjátszanak egymásba – egy lebilincselő ember arcai.

2023. december 21-én a Horvát Köztársaság kormánya a 2024-es évet Marko Marulić-emlékévnek nyilvánította a költő halálának 500. évfordulója alkalmából.

Pósa Zoltán Önreflexiók (1948–1973), vaskori tekercsek a remény országából című regénye készülő életműösszegző sorozatának nyitánya. A József Attila-díjas írót legújabb kötetének kulisszatitkairól kérdeztem.

Élt valamikor réges-régen, a XIX. század vége felé egy nagyon öreg magyar nemes. Találkozott egyszer egy magyar íróval, aki bemutatkozott neki. Jókai, Jókai… motyogta a nevet az öreg, hol hallottam én ezt?

Csoóri Sándorra, a kilencvenöt éve született, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas és Herder-díjas költőre emlékeztek a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében.

Húszéves a Ketten a versben: Mezey Katalin műveiből készített összeállításuk mellett Jókaival foglalkozó prózaszínházzal készül az idei évre Lázár Balázs és Tallián Mariann. Közös és személyes alkotói létükről, terveikről, vers és színművészet kapcsolatáról beszélgettünk a művészházaspárral.

A képzőművészeti és szépirodalmi munkásságot egyaránt magáénak tudó Jámborné Balog Tünde novelláiban családtagjainak, barátainak és szeretett városának, Makónak is irodalmi emlékművet állít. Egyéni sorsok teljesebbé válásán keresztül markánsan rajzolódik ki az egyes társadalmi rétegek hányattatása a kegyetlen huszadik században.

Arany szőnyegen állva fogadott tegnap a ház, a múlt heti szélvihar lecsupálta a kőris lombkoronáját, és vastagon beterítette az árkot, a bejárót, a járdát, még az ablakpárkányokat is.

Nagyanyám ül a folyosón és a kezeit morzsolja, az ujjai meg vannak görbülve, némelyik olyan, akár egy madár karma. Mintha csak kapaszkodni akarna velük egy fa ágába, a múlt egy kitüremkedő darabjába.

Öreg, mint az országút, tartja a mondás. Az Országút, mármint kedves lapunk korántsem öreg, ám a hatodik évfolyamát kezdte meg idén januárban, ami a mai nehéz anyagi viszonyok között már önmagában tiszteletre méltó.

Sarlós Boldogasszony napján, pontosan délben a Nap fénye váratlanul kialudt, és örök sötétség borult a Földre.
A megmagyarázhatatlan természeti jelenség – mint azt később a tudósok, már amelyikük még képes volt kifejteni a megváltozott körülmények között bármilyen tudományos tevékenységet, elmagyarázták – tulajdonképpen nem délben, hanem nyolc perccel előtte történt meg.