MEGSZÁMOLTAM: a Szögek egy kiáltványhoz a huszonhetedik olyan versem, amelyet felkérésre írtam. Lehet, hogy nem is mindegyiket találtam meg, és a valós szám ennél nagyobb, de maradok ennél a számnál. Az első felkérés alkalmával nagyon féltem, hogy meg tudom-e oldani a feladatot, de sikerült, és nagyon szeretem azt a verset.

Mit mutatnak meg a naplójegyzetek: írójuk belső vagy az általa látott külső világát? Milyen jelentősége van, mit adhat jelen korunkban a naplóírás az alkotónak és közönségének? Kafka bukósisakja című kötete kapcsán beszélgettünk Filip Tamás költővel.

Sünök, patkányok. Életük darabkái a költőnő verseiben legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint róluk, mély empátiával, bár egyfajta, elsőre ridegnek tűnő objektivitással, ami egyszerre alkalmat ad a nagyobb rálátásra, és fura mód közelebb is hozza kicsiny társainkat ebben a Földi életben.

Tulajdonképpen nem is volt olyan rossz őrségbe járni. Már másodszor fordult elő, hogy kizárólagos – egész hónapos – őrszolgálatra osztották be őket. 

Nyanyuci, Mylitta, Kicsi, Zsóka – kiket takarnak e női nevek Ady életében? Mi közük a morfiumhoz és Richard von Krafft-Ebinghez, a híres szexológushoz? Miért juthat eszünkbe Ady Endre pár szeszélyes szanatóriumi hónapjáról József Attila múzsája és a Zwack Unikum?

Keskeny völgyek szabdalták a vidéket, meredek falak közé szorultak be az apró falucskák házai. Az emberek abból éltek, amit két kezükkel ki tudtak préselni az áldott anyaföldből, az erdőkből, a legelőkből.

Visszaemlékezésekből, naplórészletekből, levelekből, interjúkból, versekből, képekből építkezik Tóth Erzsébet Én lettem volna. Szilánkok egy életrajzból címmel, idén, a Nap Kiadó gondozásában megjelent könyve. E kordokumentumról, remekműről kérdeztem a szerzőt.

Aznap reggel nem hallottam meg a kopogást. Éppen a kunyhó mögött, a vízparton térdeltem a tűz mellett, a lángok fölé hulló hajjal, és mélyen beszívtam az égő gyógynövények keserédes illatát.

Négy verset olvashatnak a költő – fogalmazhatunk így – visszatérés-kötetéből, az Eső előtt hazaérni című verseskönyvből. A legkisebb királyfi itt már nem fiatal, felértékelődik a jelen, de megjelenik a mester, Oláh János is, aki útjára indította az akkor még ifjú legkisebb királyfit.

A közelmúlt jeles irodalmi eseménye volt Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című új verseskönyvének megjelenése a Magyar Napló kiadásában. Ugyan a kötet címét adó költemény korábban született, mégis nagyszerűen illeszkedik az új versek világába is.

Négy történet vagy pillanatkép, és mégis egy: mintha az idő és a tér különböző darabjai egymásra csúsztak volna. Négy keresztelő, a maga egymásra montírozódó életdarabjaival.

Napjainkban keveset emlegetett és kevesek által ismert költőnk Kolgyári Császár Ferenc (1807–1858), a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, aki jogtudós, író, műfordító is volt. Így búcsúztatta az óévet 1855-ben.

Íme, ennek az évnek is vége, 2024-nek, ennek a felemás, örömökkel, jó hírekkel, komorsággal, rossz hírekkel teli esztendőnek – ami hát, ha úgy vesszük, épp olyan volt, mint az azt megelőzők. De nézzük meg, mit gondolt egy régi, 1901-es szilveszteren Ady Endre!

A nyelvi egységesülés az északkeleti nyelvjárás kulturális terrorja? Mindent vissza? A nemzeti önazonosság a sokféle magyar beszéd és kifejezésmód szabad artikulációjában adatik? Sántha Attila nemcsak nyilvános, szóbeli szereplésében, hanem írott publikációjában, személyes családtörténeti verseskötetében (Ágtól ágig) is erről adna számot.

Miért van karácsony? Miért az eljövetel? Évente egyszer, ilyenkor karácsonykor óhatatlanul felmerülnek ezek a kérdések itt, a szőlőhegyen is, ahol az alvó szőlőtőkék hétalvó puttonyocskákról álmodnak.

Szent karácsony napján látta meg a napvilágot 1923-ban Hegymeginé Vilma asszony, aki a tavalyi Petőfi-évben huszonhárom Petőfi-verssel ajándékozott meg minket. A már sok éve világtalan hölgy százegyedik születésnapjára is tanulással és versmondással készült. 

Én már találkoztam a karácsonyi Angyallal. Hétköznapi körülmények között, teljesen váratlanul. Egy megbeszélésre kellett mennem, és szokás szerint öt perccel elkésve érkeztem, így sietségemben minden körültekintés nélkül beálltam a bejárathoz legközelebb eső parkolóhelyre.

„Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne.” Ez az egész belső horizontunkat átölelő, és talán meglepő mondat Ottlik Gézától származik, sajnálatosan ritkán említett modern klasszikusunktól, aki a kommunizmus árnyékában, a margón élte le alkotó élete javát.

Gáspár Ferenc legújabb kötete, a Fekete pálya – mely novellákat és egy kisregényt is tartalmaz – idén ősszel jelent meg. Erről és témái sokszínűségéről kérdeztük az írót.