Április 12-én, 89 éves korában elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, a romániai magyar irodalom egyik legkövetkezetesebb értelmezője és gondozója.

Tizedik szezonját kezdte 2024 őszén a székesfehérvári Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány irodalmi est sorozata, a Parnasszus kortárs apostolai. A jubileumi évad alkalmából Takács Tamást, az alapítvány irodalmi és kiadóvezetőjét kérdeztem. 

Lajtos Nóra nagy elődökre utaló, félig komoly, patetikus, félig önironikus verse a poétai hivatás sajátos megközelítése – a magyar költészet napja apropóján.

„…valamennyire természetesnek éreztem, hogy a világ is ünnepli létezésemet…” – mondta annak idején magáról 125 éve született, világhírű írónk.

„Nem úr, aki nem pazall” – vigasztalta magát Zsoldos Francsi, aki nem szívesen kért kölcsön, de most gyorsan kellett döntenie, hogy övé legyen Neszebár, a derbynyerő sötét pej. Elegánsan leszámolta hát a temérdeket Richárd úr kezébe.

Nagyapám kijár a határba. Így mondta nagyanyám. A határba, kérdeztem. Oda, mondta. A határ, mint olyan, nálunk nem került magyarázatra. Annyit kellett róla tudni, hogy ott van, ahová nagyapám a földet kémlelni jár. 

Gyerekkoromban, a szocializmus éveiben, ha bármi hivatalos papírt ki kellett tölteni, mindig szerepelt benne két kérdés. Az első: „Apja foglalkozása 1945 előtt”. Erre büszkén írtuk be, hogy: „önálló kertész”. Ugyanez volt a felelet az „Apja foglalkozása 1945 után”-ra is. De csak 1950-ig.

Örökség címmel publikálta új verskötetét Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író 2024 nyarán. Hat ciklusba rendezve, hatvankilenc költemény közvetíti azt a konkrét és jelképes értelemben is vett örökséget, amelynek tételeiről és tétjeiről kérdezem a szerzőt.

„Bakonyi Istvánnak, a pályaív rajzolat hív mesterének – holnapult barátsággal: Tamás Menyhért.” Ez a dedikáció pontosan harminc esztendős, annak a kötetnek az élén, ami akkor jelent meg a róla. Akiről szól, immár, március 27. óta, nincs közöttünk.

Elment egy nyelv, amely maga is tenger volt. Tolnai Ottó halálhíre nem csupán egy jelentős életmű lezárulását jelzi, hanem egy egész irodalmi világszemlélet csendes távozását is.

Gulisio Tímea költő, író a művészet „több frontján” jelen van. Az irodalom mellett a festészetben, zenei téren is letette névjegyét. Alkotói sokoldalúsága, sajátos, kritikai látásmódja legutóbbi, neoavantgárd stílusjegyeket is felvonultató Lények című verseskötetében is megnyilvánul.

Illyés Gyula írta a száz éve született pécselyi költő első kötetét ajánlva: ,,...olvassák el őket, egybevetve a legtöbbet emlegetettek termésével, s bólintsanak, mint én, örömmel: buzdító versenytárs." Verseivel emlékezünk rá.

Szilágyi István „Kő hull apadó kútba” című regénye a titok mibenlétét vizsgálja, azt a szerkezetet, amelyben kimondhatatlan igazságok rejtőznek olvashatjuk Gróh Gáspár tanulmányában.

Ott ült a házfal mellett, lobogó hajjal, mint egy indián. Olajbarna arc, résnyire nyitott sötét szemek, enyhén húsos ajak, fehér fogazat. Az öltözéke ugyanakkor inkább egy kopott westernhősre emlékeztetett.

Szörényi László nyolcvanéves. Különböző ünnepi alkalmakkor szinte mindent elmondtak és leírtak már róla, élőszóban is rengeteg anekdota kering, ám aki méltatni próbálja őt, minél többet tudjon jeles irodalomtörténészünkről, annál inkább zavarba jön.

A brnói központi temetőben lesz Kundera és felesége nyughelye, de hogy milyen lesz az emlékhely, az csak most fog eldőlni.

Nagy költő fia volt, bár maga nem lett az, mégis hatalmas áron kelt el egyik fennmaradt kézirata az Antikvárium.hu „24. Dedikált könyvek aukciójá”-n.