Gulisio Tímea költő, író a művészet „több frontján” jelen van. Az irodalom mellett a festészetben, zenei téren is letette névjegyét. Alkotói sokoldalúsága, sajátos, kritikai látásmódja legutóbbi, neoavantgárd stílusjegyeket is felvonultató Lények című verseskötetében is megnyilvánul.

Illyés Gyula írta a száz éve született pécselyi költő első kötetét ajánlva: ,,...olvassák el őket, egybevetve a legtöbbet emlegetettek termésével, s bólintsanak, mint én, örömmel: buzdító versenytárs." Verseivel emlékezünk rá.

Szilágyi István „Kő hull apadó kútba” című regénye a titok mibenlétét vizsgálja, azt a szerkezetet, amelyben kimondhatatlan igazságok rejtőznek olvashatjuk Gróh Gáspár tanulmányában.

Ott ült a házfal mellett, lobogó hajjal, mint egy indián. Olajbarna arc, résnyire nyitott sötét szemek, enyhén húsos ajak, fehér fogazat. Az öltözéke ugyanakkor inkább egy kopott westernhősre emlékeztetett.

Szörényi László nyolcvanéves. Különböző ünnepi alkalmakkor szinte mindent elmondtak és leírtak már róla, élőszóban is rengeteg anekdota kering, ám aki méltatni próbálja őt, minél többet tudjon jeles irodalomtörténészünkről, annál inkább zavarba jön.

A brnói központi temetőben lesz Kundera és felesége nyughelye, de hogy milyen lesz az emlékhely, az csak most fog eldőlni.

Nagy költő fia volt, bár maga nem lett az, mégis hatalmas áron kelt el egyik fennmaradt kézirata az Antikvárium.hu „24. Dedikált könyvek aukciójá”-n.

Mi történt nagy mesélőnkkel – és mi maradt belőle, hogyan őrzik, tartják elevenen emlékét szülővárosában? Vanya Péter kalauzolja a szerzőt a nevezetes helyszínekre.

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter, Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkárral és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkárral átadták az idei Babérkoszorú- és József Attila-díjakat.

Negyed évszázada írja a Hunyadi Jánosról szóló, hatalmas sikerű regényfolyamát, amelyből most nemzetközi forgalmazású televíziós sorozat is készült, tevékenysége azonban ennél szerteágazóbb. Bán Jánossal, írói nevén Bán Mórral beszélgettünk.

Belevilágítottak a szemembe. Mondjak el mindent, utasítottak. Mondjak el mindent, üvöltötték. Mégis, most mi van, kérdeztem én. Itt csak ők kérdezhetnek, visították ők. Akkor kaptam az első pofont.

Németh István Péter költő, irodalomtörténész legutóbbi esszékönyvét, a tíz esztendő írásaiból válogatott Tapolcai capricciót a számára máig az otthont jelentő szülővárosa kulturális kincsei, jeles személyei bemutatásának és a családi emlékállításnak szentelte. Erről beszélgettünk az alkotóval.

A legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór kétszáz éve, 1825. február 18-án született. Az Országút és a Tinta Könyvkiadó közös rejtvénnyel kezdte megemlékezéssorozatát, melynek felhívását karácsonyi számunkban tettük közzé.

Barátja, alkotótársa volt a szerzőnek hosszú évtizedeken át Fecske Csaba, a nemrég hetvenhét évesen elhunyt költő, aki már meg nem valósuló közös irodalmi terveik közül ment el, immáron ráhagyva azokat, a közös emlékekkel együtt.

1998-ban alakult a Fiatal Írók Szövetsége, a FISZ. Már egy évvel később foglalkozni kezdett könyvkiadással is. A negyedszázados évforduló alkalmából tavaly év végén kiadták a FISZ 25 című antológiát. A kötet szerkesztőjével, egyben a FISZ társelnökével, Konkoly Dániellel beszélgettünk.

Európában már évszázadok óta krizantémillat árad, mint fehér és lila virágos őszi temetőkben. Alkonyról, sőt halálról vizionálnak ettől az illattól elbódult túlérzékeny és az apokaliptikától mérgezett lelkek.

Valamiért a személyes történeteken keresztül értjük meg a történelmet. Ezek nélkül vissza tudjuk ugyan mondani a leckét, de ettől közösséget még nem alkotunk.