Egy emlék
Vakít a fény a téren,
amikor egy emlék áll ott
néhány méterre tőlem.
Fölötte dús falomb az árnyék.
Jön is talán, hogy rám köszöntsön.
De csak nem lép közel.
Én sem feléje.
Csak áll ott, mint egy idegen.
Aztán elsiet,
Nyomát sem látom.
Elment az emlék.
Egy emlék, 2.
Vakít a fény a téren.
Ott áll a mosoly.
Mozdulatlan.
Csak Isten látja meg én.
Áll mozdulatlanul.
A fény egyre erősebb.
Már vakít.
És a mosoly elindul.
Megy át a téren.
Ki tudja, hová?
Elment a mosoly.
Hőség
Meleg van nagyon.
Vánszorgok hazafelé
a Prohászka úton.
Jön egy nő szembe velem.
S egy pillanat alatt lerántja pólóját.
Fehér melle csüng lefelé.
Elfordulni nincs idő…
Vajon mit szólna ehhez
az utca névadója?....
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán by Copilot
