Petőfi igencsak didereghetett 1845 februárjában, mikor ezt írta: „Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.” Neki akkor és ott, a debreceni Hatvani utcában, ahol Szilágyi Gábor református lelkésznél vendégeskedett, egy meleg zug elég volt a boldogsághoz.

Napjainkban mindent megmérnek. Az életünkbe befurakodó algoritmusok révén rejtett szokásainkat, vágyainkat is virtuális felhőben kartotékolják. Miért épp a boldogságot, az életünkkel való elégedettséget ne próbálnák meg számba venni?

Kételkedhetünk az efféle kutatás hitelességében, de engem már az is megragad, hogy a piedesztálra emelt GDP helyett ezúttal merőben másra figyeltek a kérdezőbiztosok. A közboldogságra. Egymás iránti bizalom, a munka és a magánélet egyensúlya, közösségi összetartás, a természethez közeli életmód, a szegényekről, öregekről való gondoskodás, az életvezetés szabadsága, a korrupció megítélése, jövőkép – többek között ezekre kíváncsiak tízes skálán, az ott élők önértékelése alapján.

A World Happiness Report legfrissebb jelentése szerint a Föld száznegyven országának adatait kiértékelve ezúttal is a skandinávok vezetik a listát. Finnország, Dánia, Izland a három dobogós helyezett. Persze – dohogja az irigy közép-európai, valahonnan a középmezőnyből. Könnyű nekik, tele vannak pénzzel, az meg természetes, hogy összehúzódnak, különben megvenné őket az Isten hidege.

Ekkor jött a feketeleves. A hatodik helyen ugyanis Costa Rica végzett. Micsoda? A Karib-tenger mellől, abból a szegény zónából? Hiszen azok naplopók! Vagy ha mind nem is, de úgy általában. Egész nap heverésznek, zenélnek, táncolnak, a banánérlelő melegben alig kell költeniük arra, hogy fedél legyen a fejük fölött. Étel-ital magától megterem. Szinte hallom az utca emberét: mindez mihez elég? Hogy a bánatba lehetnek ezek az ágrólszakadtak hatodikok bármiben is, miközben a felmérés az Amerikai Egyesült Államokat a huszonnegyedik helyre sorolta.

Costa Rica előkelő helyezése élő bizonyítéka annak, hogy nem kizárólag a gazdasági jóléttől függ, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. A trópusi paradicsomban valóban a kevesebb is elég. Olvasom, hogy havi kétezer dollár fixszel ott az ember szinte nagy lábon élhet, amennyiben nem keveri össze a szükségleteit a vágyaival. Boldogságuk alapja, hogy azt se tudják, mi a háború. Olyannyira, hogy hetvenöt éve felszámolták a hadsereget.
A fölszabaduló pénzt alighanem csekély mértékben lopják el, inkább egészségre, oktatásra költik. Többnyire nagycsaládban élnek. Életérzésük, a pura vida, magyarul annyit jelent: az élet tiszta, egyszerű és szép. És szeretik a focit, még ha nem igazán sikeresek is benne. Egyébként a szomszédos karibi országok boldogságfoka jóval elmarad tőlük. Valamit tudnak élet- és államvezetésről, amit a többiek nem – ott a távoli szigetvilágban.

Minket, magyarokat persze az izgat leginkább, hogyan rugaszkodhatnánk el a hatvankilencedik helyről, amivel a régióban csupán Horvátországot és a háborúban álló Ukrajnát előzzük meg. Nézzük, mit mutatnak a számok. A világméretű felmérés mellett a Pénzcentrum tizenegyezres mintán végzett kérdőíves kutatásának adatai is rendelkezésre állnak. (Sajátos: a Pénzcentrum méri, hogy nem minden a pénz.) Azt látjuk, hogy megcsappant az optimizmusunk, a társadalom kifejezetten kapcsolathiányos, az embereket frusztrálja az élet drágulása és a durva közbeszéd, az egészség megőrzésének lehetőségei sokakat szorongással töltenek el. Feszültek, fáradtak, aggodalmaskodók vagyunk, ami egyébként megfelel az úgynevezett fejlett világot reprezentáló OECD átlagának.

Nem lettem boldogabb a számoktól. Mégis úgy döntöttem, ezt a Hazabeszélőt még megírom, és maradok. Nem dezertálok se Costa Ricába, se máshová. Ezen a tájon, ezen a klímán, ezen a nyelven, ebben a kultúrában érzem otthon magam. Minden más csak kirándulás. Még ezt a sírva vigadós, panaszkodós életérzést is közel érzem magamhoz, bár biztosan sokat ront az önképünkön. Ami pedig a mindig többre, másra sóvárgó, tülekedő emberiséget illeti: amíg boldogságlisták készülnek halállisták helyett, a világ csak ellesz valahogy.

 

Nyitókép: Costa Rica. Forrás: Pixabay