•Immár másodszor tölti be az idén nyolcvanéves Magyar Írószövetség elnöki posztját. Hogyan helyezné el a szövetséget a magyar kulturális élet és a magyar közélet palettáján?

Attól függ, hogy milyen időszakokban vizsgáljuk a szövetség történetét. Minden korban más volt ugyanis a feladata és a helyzete. A rendszerváltás után az Írószövetség civil szervezetté vált, és a mai napig is így működik. Ez a jogi státusza pedig meghatározza feladatait és lehetőségeit: ma tehát

az Írószövetség elsősorban szakmai, érdekvédelmi szervezet,

és ekként is igyekszik működni. Az elmúlt években nagyon sok erőfeszítést tettünk ezért, és úgy gondolom, hogy e téren vannak is eredmények.

•Milyen eredményekről beszélhetünk?

Az irodalom szakmai döntéshozatali folyamataiban igyekeztün kmegszólalni, így a folyóirattámogatásoktól kezdve – melyek elsődleges színterei irodalmunknak – a kis- és közepes kiadók pályázati finanszírozásán át az alkotói ösztöndíjakig. Az Írószövetség markánsan hallatta a hangját a szakmai szempontok kidolgozásával, és tevőlegesen részt vesz a döntéshozatali folyamatokban. A közeljövőben is elsősorban erre kell hogy fókuszáljon tevékenységünk.

•A járvány vagy a háború egyaránt nem tesz jót a kultúra támogatásának, hát még, ha a kettő egymás után következik. Miképpen hat ez a szövetség működésére?

Recessziós helyzetben vagyunk a Covid óta. Mindenhová kevesebb jut, és nagyon nem mindegy, hogy a kultúra területére eső támogatásból mennyi marad az irodalom intézményeinek. Komoly feladatunk, hogy a döntéshozókkal megértessük: miért nélkülözhetetlen a kulturális élet szempontjából, hogy támogatásban részesüljenek az irodalmi élet műhelyei, intézményei, az alkotók munkája. Ezt az egyik legfontosabb dolognak tartom. Másrészt kiemelten jelen van az irodalom népszerűsítése a szövetség életében.

•Miben nyilvánul meg ez a népszerűsítés?

Rendszeresen tartunk, szervezünk író-olvasó találkozókat. Idén például

a Jókai-emlékév keretében kétszáz rendhagyó irodalomórát szervezünk

és bonyolítunk le vidéki, hátrányos helyzetű kistelepüléseken és a határon túl. Emellett futnak a hagyományos rendhagyó óráink is, amelyek nem tematikusak, hanem az a céljuk, hogy a diákok kortárs alkotókat ismerjenek meg. Rendszeresen készítünk versszínházi előadásokat, éppen most kerül sor a Jókai-emlékévhez kapcsolódó Csillagködképlet című, Rózsássy Barbara szerkesztette, Tallián Mariann és Lázár Balázs által előadott darab bemutatójára. Jövőre Berzsenyi Dániel születésének kétszázötvenedik évfordulója alkalmából lesznek versszínházi előadások, tematikus, rendhagyó irodalomóráink. Olyan konferenciát is szeretnénk tartani, ahol megvizsgáljuk, hogy az ökofilozófia miképpen van jelen Berzsenyi műveiben.

•Mit tesz a szervezet a kortárs irodalmi élet képviselői érdekében?

Az olvasás népszerűsítése mellett igyekszünk támogatni regionális írócsoportjainkat is, hogy tudjanak helyben szervezni programokat. Fontos a magyar széppróza napja is, amelyet 2018 óta ünneplünk az Írószövetség kezdeményezésére. Szintén az Írószövetség javaslatára született a hatvanas években a költészet napja, majd a nyolcvanas években a magyar dráma napja is. Kárpát-medence-szerte vannak programjaink, ahol az olvasás népszerűsítése mellett a kortárs írótársadalom bemutatására is lehetőség nyílik.

•Elnöki programjában szerepelt az Írószövetség digitális térben való megjelenése, láthatósága is. Sikerült-e betörni a kibertérbe?

A digitális tér meghódítását tekintve vannak hiátusaink. Már

2018 óta elérhető az olvasat.hu,

ez az Írószövetség napi frissítésű online folyóirata. Itt szembesülnünk kell financiális kérdésekkel: nehéz úgy online lapot működtetni, hogy közben féléves leállások vannak. Ha pedig egy online lap leáll, hiába voltak korábban jók a nézettségi adatai, a nulláról kezdhetünk újra mindent. Ez szélmalomharc – most éppen megint működik, és remélem, hogy nem leszünk rákényszerítve a közeljövőben a leállásra. Sokat gondolkoztam azon is, hogy a TikTokon vagy az Instagramon miként lehetne jelen lenni.

•És hogyan?

Megmondom őszintén, nem látok olyan megoldást, amely a jóízlés határán belül van, és a kapacitásainknak is megfelelő.

•Mekkora ez a kapacitás, hány embert foglalkoztat az Írószövetség?

Összesen heten dolgozunk az Írószövetségben az elnöktől a gondnokig. A humánerőforrás-hiány a civil szervezeti jellegből is következik: nincs rá lehetőség, hogy felvegyek valakit, aki azzal foglalkozik, hogyan jelenhetünk meg a közösségi médiában.

Erős Kinga: Korántsem mindegy, hogy a kultúra területére eső támogatásból mennyi marad az irodalom intézményeinek
Fotó: Vadócz Dávid

 

 

•Egy szervezet elnökének háttere, tájékozódása meghatározza a szervezetet is. Az, hogy Erdélyben nőtt fel, milyen benyomásokat, hatásokat jelent – gondolok az erdélyi irodalom vagy a táj hihetetlen gazdagságára.

Alapvetően a szemléletmódomra volt ez erőteljes hatással.

Tizenhárom éves koromig éltem a többnemzetiségű Brassóban.

Közvetlen szomszédaink szászok voltak, egy velem egyidős ikerpár lány lettek a legjobb barátnőim. Szintén a legközelebbi barátnőim közé tartozott egy román kislány, s persze magyar barátaim is voltak. Így többféle kultúrát és identitást tartottam természetesnek. Felnőtt fejjel nézve egy ilyen környezetben felnőni azzal jár, hogy sokkal jobban ragaszkodsz a sajátodhoz, ugyanakkor elfogadóbb vagy a másikkal szemben. Azt hiszem, ez olyan attitűd, amely túlmutat a nemzetiségi kérdésen: arról szól, hogy megpróbálsz szót érteni az emberekkel, megérteni a motivációikat. Azt, hogy a másik ember miért látja úgy a világot, ahogyan. Írószövetségi szempontból nézve ez azt jelenti, hogy nagyon sokféle ízlésű, hátterű alkotókkal, műhelyekkel miként lehetséges együttműködést kialakítani.

•Ha már az együttműködésről beszélünk: kik az Írószövetség partnerszervezetei?

Nagyon sok ilyen partnerről beszélhetünk, a teljesség igénye nélkül említhetem a határon túliak közül a Hodossy Gyula által vezetett Szlovákiai Magyar Írók Társaságát vagy az Erdélyi Magyar Írók Ligáját. Jó szakmai kapcsolatunk van a Fiatal Írók Szövetségével¸ a KMTG-vel is és számos folyóirattal, a Bárkától a Magyar Naplón keresztül az Eső című irodalmi lapig. Akivel lehet, igyekszem jó vagy kielégítő szakmai partneri viszonyt kialakítani.

•Merőben más jellegű szövetségként indul ez a történet 1945-ben – hogyan is?

Az Írószövetség „fogantatását” meghatározza, hogy – bár voltak elődszervezetei – ebben a formában abszolút szovjet mintára jött létre, Magyar Írók Szövetsége néven. A hatalomnak ezzel egyrészt – ami kulcsfontosságú momentum – az volt a célja, hogy államosítsa a különféle írói és más, művészeti alapítványok vagyonát. Ezenkívül

az volt a szándék, hogy egy akolba tereljenek mindenkit,

jelesül az írókat az Írószövetségbe.

•A Magyar Írók Szövetsége első két évtizedéről alig maradt fenn valami, hiszen úgy lefoglalták a belügyi szervek a teljes iratanyagát 1957-ben, hogy azóta sem került elő. Mit tudunk a kezdetekről?

Valóban eltűntek iratanyagok, de azt azért még az irodalomtörténeti emlékezet is tudja, hogy ez sztálinista szervezetként indult, amelyet felülről irányítottak, aminek megvolt a politikai célja: teret kapjanak a „pártfunkci” írók, míg a hatalom számára nem kedves elemeket megfigyeljék és háttérbe szorítsák. Szóval biztos, hogy a fogantatás ebben a szellemben történt – éppen ezért fantasztikus az Írószövetség történetében a szervezet 1956-os szerepe.

•A forradalom kirobbanása értelmezhetetlen az Írószövetség nélkül: ebben még egykori sztálinista írói, költői közül is sokan fontos szerepet vállaltak. Hogy történt ez a változás?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell menni egészen Sztálin haláláig. Ekkor a rendszer kicsit felhígul. Megalakulnak a Petőfi-körök, ám ami az Írószövetség szempontjából fontos, hogy 1956 szeptemberében tisztújítás volt, aminek eredményeképpen az Írószövetség vezetőségébe már nem pártfunkcionáriusok kerülnek: Veress Péter lesz az elnök, míg a választmány tagjai között Kassák Lajostól Illyés Gyulán át Tamási Áronig, Németh Lászlóig nagyon komoly írók nevét olvashatjuk. Így, mire eljön október 23-a, az írók tudják, hogy mit akarnak: a diákok és a forradalom pártján állnak. Az egységes állásfoglalásnak egyik momentuma pedig az, hogy a sztálinistákat már szeptemberben kisöpörték. Az 1956-os szerepvállalás az Írószövetség fényes csillaga ebben a történetben: a pártállami, szovjet törekvés ellenében is a szellem győzelmét mutatja fel.

•Erkölcsi, de nem végleges győzelem…

Aztán persze ennek meglesz a böjtje, hiszen november 4-e után felfüggesztik az Írószövetség működését;

jönnek a kis íróperek, nagy íróperek.

Ez borzasztó időszak, amikor az egész szakmát megzsarolják. Ám az 1963-as amnesztia után, amikor a Kádár-rendszer is elkezd puhulni, az Írószövetségben is megindul egyfajta lassú puhulás, ami aztán elvezet a rendszerváltás folyamatához. A hetvenes évek legvégétől érezhetően, a nyolcvanas években már „bedurranva” játszik nagyon komoly szerepet a szervezet a rendszerváltás folyamatában. Az 1970-es évek elején indul a FIJAK, a Fiatal Írók József Attila Köre, ahol a nyolcvanas évek elején már kemény rendszerkritikák hangzanak el. Nagy Gáspár Tiszatájban megjelenő, 1956-os versének „balhéja” vagy a Mozgó Világ betiltásának története is szorosan összefügg az Írószövetség történetével. Azt se felejtsük el, hogy számtalan író vállalt a rendszerváltás után politikai szerepet, sőt, még a köztársasági elnök is az Írószövetség elnöki székét cserélte erre a tisztségre. Szerintem ez érdekes és tanulságos történet, abból a szempontból, hogy miképpen akart a totalitárius diktatúra valamit – ám a szellem embereiben volt akkora potenciál, hogy ez mégsem úgy alakult, ahogy tervezték.

•Az utóbbi időszakban viszont mintha kevésbé lépne fel az Írószövetség állásfoglalásokkal, a szellemi élet cselekvő részeként. Nem az öncélú nyüzsgést hiányolom, de zajlik egy háború, magyar- és keresztényellenes történéseknek vagyunk a tanúi a szomszédos országokban s a tágabb világban: kiadott-e a szövetség ezekben az ügyekben valamilyen állásfoglalást?

Ha az elmúlt egy-két évben nem is, de korábban voltak politikai nyilatkozataink. Nem arról van tehát szó, hogy ha nagyon indokolt, ne adnánk ki nyilatkozatokat, hanem arról, hogy a közélet zajában ezek kevesebb figyelmet keltenek. Például 2006-ban, amikor október 23-án szétverték a tüntetést, gyakorlatilag az Írószövetség volt az első szervezet, amely hivatalos MTI-közleményt adott ki arról, hogy ezt mennyire elítéli. Emlékszem, mert a hagyományos október 23-i rendezvényünkre érkezett el a hír, hogy verik szét a tüntetőket az Astoriánál. Házon belül volt az elnökség, a választmány is, tehát azonnal tiltakozó közleményben tudtak reagálni. Szintén

azonnal reagáltunk a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentésre is.

2020 májusában pedig nyílt levélben fordult Karácsony Gergely főpolgármesterhez a Magyar Írószövetség elnöksége, kiállva a Liget-projekt megvalósítása mellett. Csakhogy mostanában sokkal nagyobb az általános „zaj” annál, hogy különféle állásfoglalások célt érjenek.

 

Nyitókép: Írószövetségi ülés 1965-ben. Fotó: Fortepan. Adományozó: Hunyady József