Ilyenkor ez a forrás, forrongás titkos hullámokon átáramlik a szívekbe. A jobbra vágyó emberek lelkében vágy ébred, hogy jöjjön el a felszabadító tavasz, amelyben az új virágos képzelet bármit újra mer gondolni. Mindennapi beszorult életünket és a létezés nagy ügyeit is. Akár szemérmetlen szabadság- és igazságvággyal is. Olyannal, amivel a létezés sokszor drámai könyörtelenségével lebunkózott emberi tudatot ki lehet szabadítani rosszul értelmezett végzetének depressziójából, búsongása mocsarából. Az ember ebben a szorongásban hamis gondolkodási formák rabjává válik, öntudatlanul is. Pedig nem sokon múlna másképpen szemlélni a létezésünket.
Ennek egyik példájaként a keleti és a nyugati gondolkodás közötti különbséget szokták említeni joggal, bár egyoldalúan.
Daisetsu Teitaro Suzuki japán bölcselő így mutatja be ezt a gondolkodásbéli különbséget. Baso, XVII. századi japán költőt idézi, aki ezt írja:
Jobban megnézem –
Nazuna virágzik ott
A sövény alján
Majd az angol költőtől, Tennysontól idéz:
Virág a falrepedésben
gyökerestül kitéplek én –
kis virág, a kezemben tartalak;
de ha meg tudnám érteni, hogy mi vagy,
gyökerestül-mindenestül, egészen:
Istent meg az embert is érteném
Suzuki szerint az a meghatározó különbség a két szemlélet között, hogy a japán nem tépi ki a virágot, hanem a képzelete mélyére repül, a lelkében akarja érezni a virágot, a virágságot. Az angol ezzel szemben agresszíven lép fel, kitépi és analizálni akarja a virágot.
A tudományos módszerrel működő Nyugat arra használja egyoldalúan túlfejlesztett intelligenciáját, hogy technológiailag fejlett világot építsen fel.
A Kelet ezzel szemben – mondja Suzuki – nem akar a gépek rabszolgája lenni. Ez viszont már a múlt, ez a Kelet elesett, és a múlt század végén éppen Japán vált a leginkább gépközpontú országgá a japán csoda idején. Most Kína jár ezen az úton.
1957 augusztusában a Mexikói Autonóm Egyetem orvosi karának pszichoanalitikai tanszéke konferenciát rendezett a zen buddhizmusról és a pszichoanalízisről. Ez eléggé meghökkentő lépés volt, mert az akkori szcientista világ elvetette az olyan „misztikus” vallási rendszereket, mint a zen buddhizmus. Itt tartott előadást Suzuki, amelynek hatására a nyugati világ egyik akkor vezető pszichoanalitikusa, Erich Fromm arra kényszerült, hogy felülvizsgálja elképzeléseit. Ez a tett jelzi azt, hogy a Nyugat legnagyobb erénye az állandó megújulása. Dinamizmusa révén még arra is képes lehet, hogy szervezze világunk szellemi megújulását. Erre ösztönzik, sőt kényszerítik a digitális forradalom kihívásai, a mesterséges intelligencia provokációja.
Itt, a hegyen néhány hónap múlva új tavasz jön. Tavasz jön, új virágzás lehetőségével. Forrásban van minden.
Nyitókép: Raphael Brasileiro fotója a Pexelsről
