Törött korsóval
„ahol a kenyér azért töretett el,
hogy minket egyesítsen…”
(Kevin Hart)
Kiterített tetemem a távozó
lélekre lesz bízva, ami hiányzik
belőlem, nem az enyém, így vagyok
azokkal a dolgokkal is, amiket
összetörök, úgy kerek az egész, ha
a korsó összeragasztásakor, a
teremtés és az önmegvalósítás
közepette kimarad egy kis darab,
kizárólag az egész érdekében,
amit nevezhetnék bátran Istennek,
vagy az édeni kertnek, szülőföldnek.
Gyerekként a szőnyeg alá rejtettem
annak mintáit, emiatt volt olyan
egyszerű minden, emiatt vehettünk
helyette újat, vagy lecserélhettük
a házunknál véget érő vakútra.
És mit gondolt Fellinger Károly?
A Törött korsóval c. vers mottója Kevin Hart angol születésű, kiváló ausztrál költő, teológus és filozófus (kinek költészetére az érzelmi tisztaság, a metafizikus pontosság, az intellektuális mélység, a meditatív érzékenység jellemző) Jeruzsálem című verséből való. A fordítás Turczi
Istvánnak köszönhető. Hart verse Jeruzsálem egyedi és különleges hangulatát kelti életre, „ahol a kenyér azért töretett el, hogy minket egyesítsen”. A kenyér megtörése pedig nemcsak Jézus áldozatvállalását jelenti az emberekért, de a közösségvállalást is a tanítványokkal, s rajtuk keresztül mindenkivel, vagyis a krisztusi szeretetet.
A leírt sorok a hiány és a tökéletlenség spirituális elfogadásáról szólnak. A vers központi gondolata, hogy a teljesség nem a hibátlan épségben, hanem a „résben”, a kimaradt darabkában rejlik.
És ahogyan a megtört kenyér (Jézus föláldozott és megtört testének szimbóluma) szétosztásakor morzsák hullhattak el a megáldott egész kenyérből, a szétosztott kenyérdarabok, az isteni áldással mégis egyesíteni tudták a tanítványokat, úgy a Törött korsóval c. versben a mottó kivetülését látjuk, a teremtés igazságára vonatkoztatva.
A tökéletlenség szakralitása: a szöveg szerint a világ csak akkor „kerek”, ha marad benne egy kis rés. Ez a hiányzó darab maga az Isten vagy a transzcendencia, ami lehetővé teszi a lélek szabad mozgását. A teremtés és rombolás egysége: az alkotás (a korsó összeragasztása) és a rombolás (az összetört dolgok) nem válik el egymástól; a szerző szerint a törés ad helyet a lényegnek. Gyermeki bűntudat és feloldozás: A szőnyeg alá rejtett minták a gyermekkori hibákat és azok elfedését idézik fel, de a szöveg végén ez a hiba vezet el a „vakúthoz”, ami a megújulás vagy az újrakezdés lehetőségét szimbolizálja. A „tetem” és a „lélek” szétválasztásával azt sugallja, hogy semmi sem igazán a miénk, még a saját hiányaink sem – minden egy nagyobb egész, a „szülőföld” része.
A kiterített tetem „a távozó lélekre / lesz bízva”, vagyis arra, ami az emberben az isteni, a leglényegesebb, amit születéskor az Istentől kapunk, s visszaadunk neki halálunkkor – az első versszakban ez konkrétan el is hangzik („ami nem az enyém”). A vers továbbviszi és fejtegeti a teremtés lényegének csodáját: ha a törött korsó összeragasztásakor kimarad egy kis darab (márpedig teljességgel valószerű, hogy akár egy szilánknyi is, de mindig kimarad, hisz anyagról van szó), éppen az hiányzik az egészből, s azt a kis darabot csak az egészet megteremtő Isten tudja hozzáadni. A törött korsó motívumát a versben metaforának is tekinthetjük. Az ember, akár egy cserépedény, bűn (vagy bűnei) miatt összetörhet, de egyedül Isten formálhatja újra egésszé (Isten, aki a Törött korsóval harmadik versszakában „édeni kertnek” vagy „szülőföldnek” is nevezhető, s ő maga a hiányzó kis darab, a lényeg az egésszé váláshoz). Ami egyszer eltört, azt kizárólag emberi erővel és tudással nem lehet eredeti állapotába hozni.
A vers végén a gyerek jelenik meg, aki sokkal egyszerűbbnek látja még a világot, kis „bűneit”, csínytevéseit időnként még „szőnyeg alá” rejtheti. S hogy a vakút a szülői háznál ér véget, szimbolikus – a ház jelenthet itt biztos helyet, menedéket, gyökereket, de a gyermekkortól a felnőttkorig kialakuló lényeges személyiségjegyek kialakulásának fontos forrását is.
Ez egy mélyen meditatív szöveg, amely az emberi gyengeséget és a véletlen hibákat nem kudarcként, hanem a teremtés elengedhetetlen részeként mutatja be.
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)
