Az élet válságos pillanataiban, fizikai, szellemi vagy politikai földrengés után – ugyanúgy az embernek, mint egy nemzetnek is – leltárt kell készítenie. Egy új gazdának is ezt kell tennie, ha átvesz egy birtokot.

Ez egy régi történet. Ez régen történt. Régebben, mint mikor még az ifjúság édes szerelmes madara elkezdett fészket rakni kamasz szívünkben. Régebben annál a kornál is, amikor az epidauroszi tücskök muzsikáltak az aszfodélosz mezőkön táncoló nimfáknak.

„Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten” – magas szintű matematikai és geometriai tudását teológiai tudásra váltó Pavel Florenszkij mondta ki ezt a szillogizmust. Rubljov tündöklő ikonja, a szó minden értelmében szent képe jóval túl van – mint általában az igazi ikonok –
a képzőművészeten.

XXXX

Hordócska Sándor nagy festő volt. Már a maga korában is, de később újra felfedezték, és azóta a reneszánszról mindig az ő, Sandro Botticelli Tavasz című képe jut először az emberek eszébe.

Itt, a hegyen 2026 első napján eleredt a hó. Minden fehérbe öltözött. A természet tiszta fehér menyasszonyi viseletet öltött magára. Szűzies szépséggel várja a tavaszt, s vele a vőlegényt.

XXXX

XXXX

Ilyenkor, év végén, karácsony körül és az új év elején, ránézve a szőlőtőkékre már a bor leendő testét tervezzük.

A XVII. század végén új kihívó probléma, provokatív gondolat jelent meg az európai filozófia horizontján: a tudat kérdése. Vélhetőleg Ralph Cudworth volt az az angol filozófus, aki a tudat szót, ezt a fogalmat a filozófiai gondolkodás színpadára emelte. Ettől kezdve a szellem embereit fokozottan érdekelték azok a kérdések: hogyan gondolkodunk? azonos-e a tudat a gondolkodással?

XXXX

Itt, a szőlőhegyek alatt a mélyben, a pincékben forr a must, többnyire már újborrá változott. Biblikus szavakkal új bor kerül a régi tömlőkbe.