Angyal szállt le a szőlőhegyre, a magyar szőlőhegyek angyala. Olyan fényesen, mint egykoron Babilonba és olyan jó hírrel, mint az áldott Názáretbe.

Az együtt teremtés gondolati Ariadné-fonalát követve próbáljuk most tovább értelmezni a modernitás ökológiai válságként leírt jelenségének labirintusát. Világunk ma feltárulkozó ürességéig az emberi gondolkodás reneszánsz korban újra felfedezett ókori pogány démonjai vezettek el.

Itt, a hegyen másképpen telik az idő. Úgy múlik, hogy egyszerre telik. Kiteljesedik. Térformát vesz fel, gömbösödik.

XXXX

A XX. század absztrakt művészetében nem az alkotó és a befogadó (közös) kreativitása mutatkozik meg, hanem egy ismeretlen külső jelentés formálódik meg. Az Istent kereső misztikát felváltotta az Isten nélküli misztika. Az együtt teremtés kreativitását a teremtéstagadás nihilizmusa.

A Kép veszélyes tér hordozója. Egyszerre van jelen a fizikai és a metafizikai „térben”. Ezt a helyzetet a mágikus gondolkodás is csak csodálni tudja. A teremtés megértéséhez azonban ma meg kellene fejtenünk, mit akart üzenni Kazimir Malevics a fekete négyzet negatív képével.

Manapság az élet – minden létező – érdekében megerősödtek azok a gondolatok, amelyek nemcsak a közvetlen hasznosság alapján értékelik az élővilágot – amint az a modernitásban divatossá vált –, hanem tanúságot tesznek az élők közösségének alapvető együttes életjoga mellett.

A létezéshez kell figyelem és kell, hanem cselekvő jelenlét is, mint írja a szerző. A szőlőhegyről ez jól látszik. Mint az is, hogy nem szabad a tekintetünket elfordítani egymásról.

XXXX