Európában már évszázadok óta krizantémillat árad, mint fehér és lila virágos őszi temetőkben. Alkonyról, sőt halálról vizionálnak ettől az illattól elbódult túlérzékeny
és az apokaliptikától mérgezett lelkek.

Miért van karácsony? Miért az eljövetel? Évente egyszer, ilyenkor karácsonykor óhatatlanul felmerülnek ezek a kérdések itt, a szőlőhegyen is, ahol az alvó szőlőtőkék hétalvó puttonyocskákról álmodnak.

XXXX

Angyal szállt le a szőlőhegyre, a magyar szőlőhegyek angyala. Olyan fényesen, mint egykoron Babilonba és olyan jó hírrel, mint az áldott Názáretbe.

Az együtt teremtés gondolati Ariadné-fonalát követve próbáljuk most tovább értelmezni a modernitás ökológiai válságként leírt jelenségének labirintusát. Világunk ma feltárulkozó ürességéig az emberi gondolkodás reneszánsz korban újra felfedezett ókori pogány démonjai vezettek el.

Itt, a hegyen másképpen telik az idő. Úgy múlik, hogy egyszerre telik. Kiteljesedik. Térformát vesz fel, gömbösödik.

XXXX

A XX. század absztrakt művészetében nem az alkotó és a befogadó (közös) kreativitása mutatkozik meg, hanem egy ismeretlen külső jelentés formálódik meg. Az Istent kereső misztikát felváltotta az Isten nélküli misztika. Az együtt teremtés kreativitását a teremtéstagadás nihilizmusa.

A Kép veszélyes tér hordozója. Egyszerre van jelen a fizikai és a metafizikai „térben”. Ezt a helyzetet a mágikus gondolkodás is csak csodálni tudja. A teremtés megértéséhez azonban ma meg kellene fejtenünk, mit akart üzenni Kazimir Malevics a fekete négyzet negatív képével.

Manapság az élet – minden létező – érdekében megerősödtek azok a gondolatok, amelyek nemcsak a közvetlen hasznosság alapján értékelik az élővilágot – amint az a modernitásban divatossá vált –, hanem tanúságot tesznek az élők közösségének alapvető együttes életjoga mellett.

A létezéshez kell figyelem és kell, hanem cselekvő jelenlét is, mint írja a szerző. A szőlőhegyről ez jól látszik. Mint az is, hogy nem szabad a tekintetünket elfordítani egymásról.