Itt, a hegyen tavasz van. Tavaszi zsongás, szerelmes várakozás. Még az öreg szőlőtőkéket is megrészegíti valami már nem remélt közeledése, a lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér reménye.

Európa, az európai szellem hosszú életű lesz. Pedig szinte a kezdete óta a pusztulását vizionálják a valóság és a csodák vegyes működését megérteni képtelen együgyű elemzők, túlfeszült halottlátók.

Az emberben mélyen kísért egy sejtelmes vágy, hogy élete legfontosabb eseményét újraélje, újra eljátssza, mint egy színdarabját a lét színházának. Raymond Roussel ikonikus regényében, a Locus Solusban ezzel a gondolattal játszik el.

A prófétákkal nem tud mit kezdeni a modern kor. A régiekkel különböző hamisítástechnikákkal még csak-csak elboldogul valahogy, de a kortársakkal küszködik.

Kilencven éve, 1933. április 7-én született Szejid Hoszein Naszr, a legszelídebb és legfontosabb közvetítő Kelet és Nyugat között. Saját kifejezését rá alkalmazva: pontifikális ember. Amikor 2008-ban XVI. Benedek pápa megszervezte a katolikus–muszlim fórumot a Vatikánban, ő volt a fő muszlim előadó.

Itt, a hegyen már nem keresünk cizellált technikai eszközöket, ha messzire akarunk látni. Csak leülünk a szőlős tetején összeácsolt kilátóba, az asztalra bor kerül, lelkünkbe szép emlékezet. 

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA)
a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködésben hét régióban alakította meg munkacsoportjait az elmúlt negyedévben. 
A regionális építkezésről Richly Gáborral, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával beszélgettünk.

Mostanában nemcsak a hírek, hanem az álmok is Keletről jönnek. Zavaros álmok. Megvesztegetett álomfejtők csomagolják őket mézbe, vérbe, sztaniolba. Mostanában itt a hegyen nekem is volt egy furcsa keleti, orosz álmom.