Így az egyszerű idő, a mi hétköznapi, haladni látszó időnk kinyújtja csápjait a másik idő, az örökidő felé, bár az idő sejti, hogy az örökidő már halott idő. Az öröklétben a „szemlélő” egyszerre „lát” mindent idő és tér nélkül. Ott már senkinek nincs se húsa, se ideje.
Itt, a hegyen sokszor elvarázsolnak az időtlenség csábító sejtelmes káprázatai,
s nemcsak a bortól és a régi nagy szerelmek emlékétől. A bor és a szerelem az időutazások kellemes segédeszközei, varázspálcái. Bennük a megszépítő emlékezet szörfözik nosztalgiás képzelettel, úgy, mint Krúdy Gyula irodalmi laterna magicájában. Krúdy vélhetőleg ismerte az alkimisták titkos borszellemét és így józanul is átérezte azt a szent részegséget, ami hasonlított a jó bor által előidézett kellemes spiccességhez. Ő ezt az átszellemült részegséget vegyítette az emlékezet búsan édes vizeivel és ebből spriccelte írásaiba azt a Krúdy-fröccsöt, ami a mai napig is hűsít és forrósít mindenkit, aki olvassa írásait.
Minden nagy irodalom az idő fogalmával babrál.
Homérosz Odüsszeiájától James Joyce Ulysseséig. Tíz évben ugyanúgy elbeszélhető egy élet, mint egy napban. Fontos, hogy valahogy, ha másképpen nem, képzelet által legyőzzük az időt, földi életünk lineáris idejét. Persze ebben a játékban benne van a káosz lehetősége, de ez teremtő káosz, a szellem teremtő részegsége. Olyan teremtő szellemi szédület, ami például az alkímiában lappangott évszázadokon át és megszülte a modern tudományt minden áldásával és átkával együtt. Nem értjük igazán, mi mozdult rossz felé a tudományban, hogy ennyi átka van. Talán éppen az, hogy a modern tudomány a földi idő, a lineáris idő csapdájába esett, és ezt a káprázatot akarja legyőzni. A földi idő ura akar lenni, mert úgy véli, ebben az uralomban majd övé lesz az örökkévalóság. Mivel ez a tudás materialista kéjjel elfordult az örökélet keresésének szellemi-lelki útjától, így maradt számára a mesterséges intelligencia, a mesterséges örökélet megformázása.
A Pandora avagy az Isten legnemesebb ajándéka alkimista könyv lapja, rajta az uroborosszal
A tudomány anyja, az alkímia még sejtett valamit az idő titkairól.
Úgy sejtették, hogy az alvilág Paradicsomról leváló külső gyűrűjén kell átutazni. Ezt a szaturnuszi gyűrűt, s benne Szaturnuszt, az idő urát kell legyőzni. Ezáltal átléphetünk a folytonosan múló időből az örök fiatalság isteni idejébe. Ennek az utazásnak az energiáját adja az „iható arany”, az elixír. Így tehát nem a gazdagodás miatt keresték az aranycsinálás titkát, hanem az „időutazásért”.
Majd, ha az örökéletben ráláttok a létezés minden titkára lesz egy déjà vu érzésetek. Rádöbbentek, hogy ezt már hallottátok valahol, amikor hús voltatok és egyszerű idő.
A szerző író, etnográfus
