Visszahoztam a múlt évi nyarat,
találsz benne transzcendenciát?
Spinoza ujjait látom a kristályüvegen,
mint a tiszta ész kritikáját.

Ha a két karom kétfelé tárom, éppen elérem a névtelen szökőút két falát. Vagy majdnem. Mintha imádkoznám: Isten óvjon, Margit híd!

Kövek közé bújtam mindig.
Mint gyík szaladtam a tekintetek elől.
Fúrtam magam egyre beljebb fura szívekbe,
mik rám omlottak,
mint gyermekek építette homokvárak.

Ti / hasonlítotok / rám / leginkább, / szép testeim. / Karotokba / vágyom, / szívetekkel / dobogtatnám / magam. / Hagyjátok / a bárkát, / üljetek ide, / rakjatok / tüzet. / Melegedjünk. / Ez legyen / legújabb / otthonotok.

Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz című verseskötetének a kék szín az alfája és omegája, benne a látható, láthatatlan, a tapintható és érezhető, ízlelhető...: összes érzeteink, más színek tükrében is.

Ezt a verset azért választottam, mert benne van a költő sorsa is, és benne van a mérhetetlen szülőszeretet.

A könyvek sorsáról szóló szállóigét csonkán szokták idézni. Az eredeti: pro captu lectoris habent sua fata libelli. Vagyis a befogadó érdeklődése, felkészültsége, érzékenysége szabja meg, hogy egy írásmű „üzenete” milyen mértékű megértésre, megérzésre számíthat.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Tavasz eleje van, amit így várt Petőfi, Derecenben fagyoskodva, 1844-ben.

Tárgyiasult emlékem a kezdet, mint a felejtés
változatos szakadéka az években. Tehetetlen
szoftver a test, és mint puha mélység, úgy fut a program.

Turczi István nagy ismertségnek és elismerésnek örvend úgy itthon, mint külföldön. Bizonyította a nagyszámú magyar és nemzetközi közönség is az eseményen, amelyen a Turczi István költői világa című monográfiát mutatták be az Írók Boltjában.

Igaz, hogy Teri szerint vízben feloldva kellett volna bevenni, de olyan nyavalya rossz íze volt, hogy a végén inkább sörbe kevertem. Mit, mit? Hát a Jókai-könyv hamuját, amit a javasasszony adott, hogy műveltebb legyek. Azt mondta, ha az elégetett könyv maradványait megiszom, reggelre más ember leszek.

Tisztességes neve is volt, mégis így hívta mindenki, egyszerűen csak: Lumumba. A szemébe meg azt mondták, hogy Sanyi bácsi. Merthogy az volt: Sándor, a falu nagy erejű bolondja.

Élőfolyóirat estje keretében ünnepelte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata a magyar széppróza napját az MMA Irodaházában február 17-én délután 4 órától.

akikkel mindennap együtt
rúgtátok a port
iszkoltatok a labda után
most sután és gyámoltalanul
kapaszkodtak a kezükbe
nyomott rózsaszálba

Két csodát szeretnénk közkinccsé tenni. Az egyik nem igazán tűnik újdonságnak, de mégis az. A kétszáz éve született Petőfi nem öregszik. Ma is lelkesít, tanít, üzen, fiatalon tart.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Így vallott a maradásról 1843 decemberében.

A kereskedelmi igazgató úgy dőlt el, mint egy zsák. Még csak nem is koppant a feje a parketten. Homlokánál indult a seb, húzódott felfelé, s eltűnt a haja között. 

Géza-napi dolgozat a névről, a névnapról, a naptárról és a virágzó mandulafáról Szőcs Géza emlékére.

Koncsol László szlovákiai magyar költő, író, irodalomkritikus (1936. június 1. – 2023. február 17.)

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A disznóölés időszaka hagyományosan a tél, erről szóló versét kínáljuk most.

A novellairodalmat helyezte középpontba a Magyar Írószövetség a Magyar széppróza napja alkalmából a Benczúr-házban tartott estjén február 18-án, ahol Az év novellái antológiakötet bemutatásán kívül többek között izgalmas prózaíró versenyre is sor került.

…hogy szeretek takarékoskodni. Erre nevelt az élet; ha fellengzősen akarnám mondani, a székelyeket soha nem kényeztette el a sorsuk, mindennek megvolt a helye és szerepe.