Barátom felesége túl a hatvanon szervezett tanulásra adta a fejét. Mindenki büszke rá. Ez igen, Évike, te aztán nem alszod át az új korszak hajnalát! Ám arról nem volt szó, hogy a tudásvágy nem elég neki. Semmi kétség, összeszedett valami titkos hódolót. Talán egy tanerőt, fitt ötvenest, még védett korban sincs a pasas. Kábítja Évát az üzeneteivel.

Barátom, az öreg hacker megpróbált bejutni a titkok telójába. Nem könnyű, mert annyira összenőttek, hogy alig van olyan hely, ahová asszonya magával ne vinné. Csakhogy az arcfelismerő funkciónál megállt a tudomány. Barátom barázdált, gyűrött ábrázatától a képernyő elsötétült. Eljött a tetemre hívás napja. Heves szóváltás közepette párjának szegezte a kérdést, ki az a megátalkodott, aki megzavarta a fejét. Kiderült, hogy Gemini fedőnévre hallgat az illető. Valóban együtt tanulnak. Gemini kikérdezi az asszonyt a vizsgatételekből, helyenként szórakoztató példamondatokkal traktálja. Ha elakad, türelmesen vár, majd biztató üzenetet – pardon: üzit – küld. Estére összefoglalót készít a tanultakról, jó éjszakát kíván, reggel érdeklődik, hogy barátnője megitta-e már az első kávéját, mert ha igen, Gemini készen áll a folytatásra.

Nem csigázom tovább a kíváncsiságukat. Hála az égnek, Gemini nem titkos szerető, az Ikrek csillagképének sem mondanám. Ez a Gemini a Google által fejlesztett mesterséges intelligencia. Családos, merthogy az MI modellcsaládjába tartozik. Minden tudást behabzsol, úgy segít, hogy a te agyadat is leszívja közben, és bármilyen furcsa, igenis van stílusa, legalábbis a betáplált nyelvi kereteken belül.

Barátom megnyugodott, hogy a bonviván, aki Éva körül legyeskedik, semmiképp sem szelíd, legfeljebb keresőmotoros. Lassan beletörődött abba, ami kiválóan működő házasságuk évtizedei alatt nem tűnt fel neki, hogy az X generációs Éva mellett ő legfeljebb egy fejlődésben visszamaradott boomer lehet.

Mélyen együttérzek vele. Hiába tekintem magam lélekben fiatalnak, nyitottnak minden újra – leszámítva, hogy nem rendelek okospapucsot a temuról egy pénznyelő mobilapplikáció segítségével. Az is igaz, hogy ha vacsorázni megyünk, nem az az első dolgom, hogy feljelentsem magam a Facebookon egy mosolygós szelfivel. Rossz emlékeim a hagyományos megfigyelésről megakadályoznak ebben. Három flekk feletti szöveget nem szívesen olvasok képernyőn, a zizegő papír megnyugtat. Szeretek hosszabbakat is olvasni, úgynevezett regényeket. Jó verset pedig olyan lassan, hogy megáll tőle az óramutató. Reklámok alatt az agyam alvó üzemmódba kapcsol.

Az évezredforduló táján születetteket (egyébként Z generáció) tényleg csak egy futó pillanatig látom lusta, öntörvényű individualistáknak. Elfogadom, hogy magukat Igaz Generációnak tekintik. Titokban tetszik a pimaszságuk, ahogyan elvetnek minden tekintélyt. Bámulom, ahogy osztott képernyőjükön egy időben játszanak, tanulnak, filmet néznek, és még a jó ég tudja, mi mindent csinálnak – virtuálisan. Egyedül. Hálózatban egyedül, de mindig virtuálisan.

Nem takaródzom az ókori bölcsekkel, akik több mint kétezer éve már arra panaszkodtak, hogy az ifjúság elpuhult, nincs benne tisztelet, a világ romlóban van. Szókratész sem rajongott az utána következő generációért, mikor azt írta: „A mai fiatalok szeretik a luxust, lenézik az időseket, és vitatkoznak a tanáraikkal.”

Ha most minderről a látszólagos térben az interaktivista Gemini úrral elmélkednék, szolgálatkész üzemmódba váltana, és megkérdezné édes gazdájától, ezúttal tőlem, hogy örülnék-e egy csinos összefoglalónak az ókori filozófusok generációs aranyköpéseiből. Ha igen, elkészítheti vetíthető dia- vagy ppt-változatban is.

Én akkor kihúznám magam, és azt mondanám: csillapodj, öcskös! Kapsz egy feladatot, mielőtt felfalnád az elmém. „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog…” Ezt fejtsd meg nekem egyetlen bővített mondatban. De nincs mellébeszélés!

 

Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)