Nagyanyám ül a folyosón és a kezeit morzsolja, az ujjai meg vannak görbülve, némelyik olyan, akár egy madár karma. Mintha csak kapaszkodni akarna velük egy fa ágába, a múlt egy kitüremkedő darabjába.

Öreg, mint az országút, tartja a mondás. Az Országút, mármint kedves lapunk korántsem öreg, ám a hatodik évfolyamát kezdte meg idén januárban, ami a mai nehéz anyagi viszonyok között már önmagában tiszteletre méltó.

Sarlós Boldogasszony napján, pontosan délben a Nap fénye váratlanul kialudt, és örök sötétség borult a Földre.
A megmagyarázhatatlan természeti jelenség – mint azt később a tudósok, már amelyikük még képes volt kifejteni a megváltozott körülmények között bármilyen tudományos tevékenységet, elmagyarázták – tulajdonképpen nem délben, hanem nyolc perccel előtte történt meg.

Ássa a sírt, közben beleharap a szalámis zsemlébe. A maradékot a télikabátja zsebébe gyűri. Megáll, elgondolkodik, vagy inkább azt nézi, elég mély-e a gödör. Sokat híztál mostanában, mondja szemrehányóan, majd hozzáteszi, meghalhatnál nyáron is, akkor nem ilyen fagyos a föld, könnyebb ásni.

Immáron megtudhatjuk, hiszen online hozzáférhetők lettek bárki számára Petőfi Zoltán versei és levelei a Copia weboldalán.

Könnyen lehet, hogy a nagy mesemondó regényein keresztül önnön élettörténetébe is beleírt egy kalandos epizódot, amelynek valóságmagvát nem találja az egykori forrásokat vizsgáló történész. Kapott vagy sem komáromi menlevelet Jókai Mór, az bizonyos, hogy a becsületes tardonaiak megőrizték ottlétének titkát.

Nevéhez fűződik az első, a görög eredetiből kiinduló teljes magyar Újszövetség-fordítás, vele kezdődik a magyar értekező próza, s az első magyar nyelvtan szerkesztőjeként a magyar nyelvművelés megalapítója. Sylvester János mindemellett az időmértékes verselés magyar úttörője is.

„Kerestem az utat, sirattam a tájat, / a patakot, a poros utcát, a nádast, / a cserszagú erdőt, mindent, / de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, / hogy közben – megtaláltam a Hazámat.” – Százhuszonöt évvel ezelőtt született a Teremtő, a teremtett világ és benne az ember harmóniáját kereső Fekete István, e sorok írója.

MEGSZÁMOLTAM: a Szögek egy kiáltványhoz a huszonhetedik olyan versem, amelyet felkérésre írtam. Lehet, hogy nem is mindegyiket találtam meg, és a valós szám ennél nagyobb, de maradok ennél a számnál. Az első felkérés alkalmával nagyon féltem, hogy meg tudom-e oldani a feladatot, de sikerült, és nagyon szeretem azt a verset.

Mit mutatnak meg a naplójegyzetek: írójuk belső vagy az általa látott külső világát? Milyen jelentősége van, mit adhat jelen korunkban a naplóírás az alkotónak és közönségének? Kafka bukósisakja című kötete kapcsán beszélgettünk Filip Tamás költővel.

Sünök, patkányok. Életük darabkái a költőnő verseiben legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint róluk, mély empátiával, bár egyfajta, elsőre ridegnek tűnő objektivitással, ami egyszerre alkalmat ad a nagyobb rálátásra, és fura mód közelebb is hozza kicsiny társainkat ebben a Földi életben.

Tulajdonképpen nem is volt olyan rossz őrségbe járni. Már másodszor fordult elő, hogy kizárólagos – egész hónapos – őrszolgálatra osztották be őket. 

Nyanyuci, Mylitta, Kicsi, Zsóka – kiket takarnak e női nevek Ady életében? Mi közük a morfiumhoz és Richard von Krafft-Ebinghez, a híres szexológushoz? Miért juthat eszünkbe Ady Endre pár szeszélyes szanatóriumi hónapjáról József Attila múzsája és a Zwack Unikum?

Keskeny völgyek szabdalták a vidéket, meredek falak közé szorultak be az apró falucskák házai. Az emberek abból éltek, amit két kezükkel ki tudtak préselni az áldott anyaföldből, az erdőkből, a legelőkből.

Visszaemlékezésekből, naplórészletekből, levelekből, interjúkból, versekből, képekből építkezik Tóth Erzsébet Én lettem volna. Szilánkok egy életrajzból címmel, idén, a Nap Kiadó gondozásában megjelent könyve. E kordokumentumról, remekműről kérdeztem a szerzőt.

Aznap reggel nem hallottam meg a kopogást. Éppen a kunyhó mögött, a vízparton térdeltem a tűz mellett, a lángok fölé hulló hajjal, és mélyen beszívtam az égő gyógynövények keserédes illatát.

Négy verset olvashatnak a költő – fogalmazhatunk így – visszatérés-kötetéből, az Eső előtt hazaérni című verseskönyvből. A legkisebb királyfi itt már nem fiatal, felértékelődik a jelen, de megjelenik a mester, Oláh János is, aki útjára indította az akkor még ifjú legkisebb királyfit.

A közelmúlt jeles irodalmi eseménye volt Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című új verseskönyvének megjelenése a Magyar Napló kiadásában. Ugyan a kötet címét adó költemény korábban született, mégis nagyszerűen illeszkedik az új versek világába is.

Négy történet vagy pillanatkép, és mégis egy: mintha az idő és a tér különböző darabjai egymásra csúsztak volna. Négy keresztelő, a maga egymásra montírozódó életdarabjaival.