Ezerkilencszáznyolcvanhatban költöztünk az USA-ba. Édesapám a Taurus Gumiipari Vállalatnak volt ottani kereskedelmi megbízottja. Közben bekövetkezett itthon a rendszerváltás, ezért kicsit lazultak a szabályok, így meg tudtuk hosszabbítani a kiküldetést. Végül a szüleim a kilencvenes évek közepén költöztek vissza Magyarországra. Én pedig akkor, mint egyetemista, éppen Bostonban jártam egyetemre, és kint maradtam. Mérnöknek tanultam informatika szakon, és informatikusként, illetve banki elemzőként dolgoztam sokáig. Tehát a szakmámnak semmi köze sem volt az irodalomhoz.

Hogyan fejlesztette magyar szókincsét?

Azt hiszem, hogy kilencéves koromban már megalapozódott bennem a nyelvtudás, olyan szinten, hogy azt nem veszítettem el külföldön.

Hálás vagyok a szüleimnek, mert nagyon lelkiismeretesen tanulták velem a magyar anyagot odakint.

Nyilván részben azért, mert úgy terveztük, hogy hazaköltözünk. A magyar közösség többi tagjával, velem egykorú diákokkal együtt tanultuk a magyar irodalmat, földrajzot és egyéb tantárgyakat magyarul. Ez is sokat segített, és nyilván minden évben, amikor hazautaztam, volt lehetőségem tartani a szintet.

Amikor kilencévesen kikerült Amerikába, akkor volt már néhány gyerekvers a fejében?

Feltétlenül hatott rám az a kilenc év, amit itthon töltöttem. Az iskolában már tanultunk verseket. Ez Amerikában gyakorlatilag megszűnt, mert ott az oktatásnak nem része a vers, a szavalás. Tehát megvoltak az emlékek és a gyerekversek, de sokáig elhanyagoltam az örökségemnek ezt a részét, és igazából akkor lendült fel bennem újra az érdeklődés a versek iránt, amikor már a gyerekeink megszülettek. Autózás közben mindig CD-ket hallgattunk, és ezek között volt egy-két magyar is, konkrétan Halász Judit lemezei, és ezeken nagyon szép magyar versek is szerepeltek, megzenésítve. Eleinte, körülbelül nyolc évvel ezelőtt, gyerekverseket fordítottam, így éreztem rá a műfordítás ízére. Kíváncsi voltam, hogyan hangzanak angolul, énekelhetőek-e esetleg ugyanarra a zenére. Van egy zenei hátterem, szeretek például otthon gitározni, és néha ezeket a dalokat gitárszó mellett elénekeltem a gyerekeknek.

Látogatás Aba Sámuel egykori székhelyén, Hartman Györgyi könyvtáros vezetésével
A szerző fotója

 

Ezért kezdetben olyan verseket fordítottam, mint például Weöres Sándortól a Vöröshajú lányok vagy Juhász Gyulától a Mese című költemény, aztán szép lassan fölfedeztem egyes költők komolyabb verseit. Így volt például Szabó Lőrinc esetében is. Vele először a Lóci és Kis Klára gyerekversek fordításával kezdtem. De ugyanez volt a helyzet aztán Petőfi Sándorral, eleinte talán a Füstbement terv és az Anyám tyúkja versekkel foglalkoztam, aztán egyre több versét fordítottam le, és a kétszázadik évfordulóra összegyűlt egy kötetre való, amit két évvel ezelőtt sikerült megjelentetni.

És kit érdekel Petőfi angolul?

Remek kérdés. Ott kint is észleltem némi érdeklődést a fordításaim iránt, egyéb költők vagy egyszerűen irodalom iránt rajongó olvasók között, de

örülök neki, hogy itthon is van egy széles körű érdeklődés a magyar líra angol fordítása iránt.

Tehát az eddig megjelent könyveim elsősorban a magyar olvasóknak szólnak. Megemlítem, hogy nemrégiben ellátogattunk Abasárra, a helyi általános iskolába, és volt szerencsém találkozni sok kedves diákkal, akik a kötetem miatt kezdték el angolul is tanulni és szavalni Petőfi verseit.

Volt olyan vers, amibe beletört a bicskája, amit föladott, azt mondta, ezt nem tudom átültetni angolra?

Természetesen bőven van példa rá, hogy egy vers kifogott rajtam. Hogy csak néhányat mondjak, Petőfi költészetében például a Nemzeti dal olyan, amit én nem tudok igazán átadni, ugyanazokat az érzéseket közvetíteni az angol közönségnek, mint amit egy magyar ember érez, amikor olvassa. Vagy éppen az Arany Lacinak, ami nyelvezetében annyira egyedi, szójátékokkal teli költemény, hogy arra még nem vállalkoztam.

Kisiskolás illusztráció az Anyám tyúkjához
A szerző fotója

 

Szendrey Júlia-verseket is fordított. Én nem zárkózom el a költészet elől, de az elmúlt ötven évben szégyellem, de nemigen jött velem szembe Szendrey Júlia-vers még magyarul sem.

Valóban, viszonylag ritkán találkozik vele az ember, bár külföldről kevésbé tudom megítélni, hogy itthon mennyire közismert. De én, amikor Petőfiről olvastam, és különösen a bicentenárium alkalmából megjelent cikkekben bőven említést kapott Szendrey Júlia is, mert ő maga is egy komoly költő volt. Ezért fontosnak tartottam, hogy a kétnyelvű Petőfi-kötetemben szerepeljen néhány Szendrey Júlia-vers is. Végül is a Sejtelem, a Gondolatom, érzeményim és a Bölcső mellett verseket választottam be a kötetbe.

Írt már saját verset is, mielőtt elkezdett fordítani, vagy azóta?

Írtam előtte is, gyakorlatilag

egy évvel korábban kezdtem igazán verseléssel foglalkozni, és elég hamar ráálltam a műfordításra.

Vannak saját verseim, amiket megjelentetek különböző digitális platformokon, de úgy veszem észre, hogy a műfordításaim – például a tavaly kijött kétnyelvű Dsida Jenő-verseskötetem – iránt érezhetően nagyobb az érdeklődés.

Most már látjuk, hogy a fordítások zömét a mesterséges intelligencia végzi, sőt az olvassa fel. Segíthet a mesterséges intelligencia a versfordításban?

Saját tapasztalatomból kiindulva, legfeljebb a saját fordításaim ellenőrzésére másodlagos eszközként használom néha. A versfordításban, különösen a hagyományos, kötött formájú versek fordításában többféle szempontot kell figyelembe venni. Idesorolható a formahűség, nemcsak a rímelés, de az időmérték, a versek ritmusa, és természetesen a szöveghűségre is törekedni kell. Át kell tudni adni a vers hangulatát, érzelmét, és mindezt lehetőleg tömören. Ma még szerencsére nem tart ott a technológia, hogy versenybe szálljon egy emberi fordítóval.

Az ajándékba kapott Petőfi-körtefa történetébe Hartman Györgyi avatta be a látogatókat
A szerző fotója

 

Prózát nem fordít? Akinek a vers megy, gondolom én, annak a próza már nem jelenthet különösebb gondot.

Prózával is foglalkozom, de elsősorban versekkel, és ez valószínűleg részben abból adódik, hogy nem főállásban csinálom ezt, hanem hobbiból, szenvedélyből. A vers rövidebb formája megengedi, hogy az ember szabadidejében foglalkozzon vele, aztán félretegye. Egy terjedelmesebb prózai mű fordítása hónapokat is igénybe vehet. De egyre több energiát és időt szeretnék fordítani erre a tevékenységre, már csak azért is, mert igazán élvezem. Úgyhogy most van is felkérésem egy teljes magyar regény lefordítására.

Melyik lesz az a regény?

Ez egyelőre még titok, de talán a következő beszélgetés alkalmával tudok majd több részletet mondani róla.

Ha vannak jövőbeli tervei, mik azok?

Mindig vannak terveim. A klasszikus költők fordításával párhuzamosan már évek óta foglalkozom kortárs költészettel is, ezért idén egy kortárs antológiával folytatom, ez most jelent meg a napokban a Helikon Zsebkönyvek sorozat részeként, Áthajlás címmel. Az áthajlás egy verstani fogalom, amely átvitt értelemben értelmezhető a műfordításra is. Ezért találtam ezt szerencsés címnek.

Joe Váradi eddig megjelent fordításkötetei
Fotó: Joe Váradi

 

Mostanra már összegyűlt egy csaknem egész kötetnyi anyag Szabó Lőrinc verseiből. Itthon, vagy ha sikerül, akkor angol nyelvterületen is meg szeretnék jelentetni tőle egy kétnyelvű kötetet. És úgy érzem, hogy előbb-utóbb szeretném egy magyar költőnő életművét is kötetbe foglalni. Sokat foglalkozom Kaffka Margit költészetével, és hosszú távon abban is gondolkodom, hogy Nemes Nagy Ágnes költészetét feldolgozzam. Persze ehhez még rengeteget kell fordítanom, tanulnom, megismernem ezeknek a rendkívül sokoldalú költőknek az életművét.

 

Nyitókép: Joe Váradi a Pilvax előtt (fotó: Joe Váradi)