Az értelmiségit nem a diploma teszi azzá, hanem az életében megnyilvánuló és életével igazolt szellemi-erkölcsi magatartása, amely magas szakmai igényességgel társul. Judit polgári értelmiségi családból hozta magával a szellemi igényességet; fogékonyságát a minőségre, és a kitekintés vágyát más kultúrákra, minden provinciális szemléleten fölülemelkedve egyszerre nemzeti és egyetemes érvénnyel.

Milyen emberképet, milyen eszményeket hordoz az irodalmi mű? Ezt tekinti mérvadónak. Nem hódol be a korszellem olykor lehangoló, pesszimisztikus vonulatainak,

nem fogadja el az ember leértékelését a létezés biológiai és ösztönszintjére. Ezt tekinti provincializmusnak,

mert az ilyen ábrázolás megfosztja az embert létezése teljességétől, amely csak metafizikus – keresztényi megfogalmazással isteni – távlatban szemlélhető. Ez azonban nem elégséges. Kifinomult esztétikai igényességet kíván az ábrázolás, mondja, csak így születhetnek pillanatnyi divatokon, kurzusműveken túlmutató alkotások.

Az ELTE magyar-angol szakján szerzett diploma után az Irodalomtudományi Intézetben folytatta tudományos munkásságát. Az intézeti évekre emlékezve mindig nagy tisztelettel említi „Béládi tanár úr” előadásait és szellemi hatását, aki konzervatív (értékőrző!) nézetei mellett az új, avantgárd irányzatok jelenlétét is szorgalmazta. Szemlélete – ezzel is hatott Róna Juditra – fölülemelkedett a népies-urbánus ellentéten, eme ártalmas provincializmuson. Később ugyancsak nagy hatást gyakorolt művészetfelfogására a reneszánsz kutatócsoport vezetője, Klaniczay Tibor professzor.

Szűkebb kutatási területének Babits Mihály életét és költészetét választotta. Később megjelentette Babits életének 1921-ig elkészült kronológiáját, mellyel megszerezte a PhD tudományos fokozatot. Babitsi hangulattal idézi: „…szabad vagyok: oly szabad, / mint a bolond bogáncs a szélben / vagy vad bozót között a vad. / »Vezessen Hozzád a szabadság!« / így kérem olykor aki vár, / mert nem annak kell az imádság, / ki Istent megtalálta már.”

Nem hódol be a korszellem olykor lehangoló, pesszimisztikus vonulatainak (fotók: Heltai Ákos)

 

Babits mellett József Attila poétikája már korán elbűvölte, a költő tiszta képalkotása, amely azonban mindig több rétegű jelentéstartalmat hordoz. „A mindenség oly tisztán és üdén / csillog, mint harmatcsepp a menny levelén.” A kortárs irodalomból mások mellett Juhász Ferenc barokkosan misztikus költészete foglalkoztatta.

Tevékenyen részt vett az 1980-as években a hungarológiai kongresszus szervezésében,

az akkori politikai áramlattal szemben számontartva a határon túlra szorult, valamint emigrációba kényszerült magyar írók műveit.

Több folyóirat és újság születésénél bábáskodott, majd részt vett azok munkájában. A Literatura, az Európai Szemmel, a Távlatok, az Új Ember, és szinte a kezdetektől az Országút lapszámai őrzik ennek emlékét. Közben egyre több munka hárult rá, olvasószerkesztői minőségében megbízható minden észrevétele, igényes tanácsa. Pedagógiai érzékét tanúsítják angol nyelvi órái. Tanítványai évekkel később is örömmel emlékeznek vissza erre.

A könyvkiadók előszeretettel foglalkoztatják megbízhatóságára és szellemi igényességére támaszkodva. Az immár száz fölötti munkák sorából elég legyen megemlíteni a Holnap Kiadónál Vas István életművének sorozatszerkesztését, de olyan történelmi monográfiák stilisztikai előkészítésében is otthonosan mozog, mint például a kétkötetes Református Budapest vagy a tizenkilencedik-huszadik századi kiemelkedő magyar építészeket bemutató igényes albumok, de említhetjük a Batthyány Lajos levelezését feldolgozó tekintélyes kötetet is.

Az Országút szerkesztősége és szerzőgárdája tisztelettel köszönti Róna Juditot hetvenötödik születésnapján. A lap olvasószerkesztőjét, akinek felelőssége minden szóra kiterjed. Egy-egy mondatért vagy egy-egy félmondati megállapítás ellen, érzékeny erkölcsi érzékkel képes akár „harcba” is szállni. S mindezt a lap érdekében, mert

a szellemi, erkölcsi és esztétikai igényességet nem hajlandó alább adni.

Isten éltessen születésnapodon, és őrizd meg ezt a konok következetességedet!

 

Drága Judit! 

Nagy megtiszteltetésemre bekerülhettem az Országút laudálói közé, mint „útonálló”. Stílusunk, karakterünk nagyon más, de mindig úgy éreztem: egy szív, egy lélek vagyunk. Már nem is emlékszem, pontosan mikor és hogyan ismertük meg egymást. Talán egy lelkigyakorlaton? Köszönöm Neked a rengeteg kedvességet, szeretetet, finomságodat, türelmedet, elfogadásodat, amit kaptam tőled! Köszönöm, hogy a gyakori telefonbeszélgetéseink alkalmával jelen vagy életemben, mint „mellékhatások nélküli nyugtató”! Tanácsaiddal, bölcsességeddel, okosságoddal, finom stílusoddal, türelmeddel, humoroddal. Köszönöm, hogy mindenkor csinosítod az szövegeimet, melyeket átküldök/átküldtem Neked! Óriási segítség, hogy a hülyeségeimet ne pontos „j”-vel írjam! 

Mindent köszönök: Lyozsi atya (Hofher József SJ)