Farkas Ádám szobrászművésszel, emeritus egyetemi tanárral beszélgettünk a Magyar Művészeti Akadémiának a Magyar Tudományos Akadémiával közösen kidolgozandó programjáról.

A tanév véget ért, de az iskola folytatódik. Így fogalmazott az egyik nagydiák a nyári szünet előtt a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Az élet folytatódik nyári táborokkal, művészeti foglalkozásokkal.

Dürrög a hegy, mondja a présház előtt a meglett korú férfi. Öblíti a fahordót, készül a szüretre. Dürrög a hegy, egyszer innen, másszor onnan. Riasztólövedékek védik a termést a seregélycsapatoktól. Az Öreg Leshegyről visszatekintve a nádasnál kering-sötétlik a madárfelhő.

Rosivall László Széchenyi-díjas emeritus professzorral ezúttal nem hivatásáról, az orvostudományról, hanem szenvedélyéről, az épített környezetről, várostervezési, városépítészeti elképzeléseiről és egy budapesti panorámát kínáló kilátóról beszélgettünk.

Kedves szerzőnk, több munkatársunk mestere és atyai barátja, nagy tudású értelmiségi, az emberi élet végső határáig alkotó újságíró, utolérhetetlen anekdotázó, aki a börtönből ismert mindenkit, aki számított, szerényen, ahogy élt, hagyott itt bennünket. Rosdy Páltól (1932–2023) búcsúzunk.

Az ember békére, biztonságra és bizonyosságra vágyik, az utóbbi azonban nem érhető el csupán közvetlen tapasztalatokra, az észre támaszkodva. Életünk értelméről, a halál utáni életről csak a fizikai valóságon túli, metafizikus összefüggésben, a vallásos hit nyelvén beszélhetünk.

Csöndesen elaludt Kipke Tamás (1952–2023), a könnyed iróniával fűszerezett nehézsúlyú megfogalmazások írója, az Új Ember katolikus hetilap évtizedeken át hűséges főszerkesztő-helyettese, az Országút barátja és szerzője. Kollégája, egykori osztálytársa búcsúzik tőle.

Vége a tanításnak. A diákok vidám jókedvvel, csapatokban sietnek hazafelé, a környéken lakók az autóbusz-megállóhoz. Tiszta, okos, derűs arcok. Hasonlóan iparkodhatott szállására a ma is meglévő utcaköveken egy tizenkét-tizenhárom éves forma kislegény is – száznyolcvanöt évvel ezelőtt.

Az állítás minden túlzás nélkül helytálló Róna Judit irodalomtörténész, lapunk olvasószerkesztője esetében, akinek kitüntetése a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével azt a hosszú tudományos kutatói és könyvszerkesztői pályát ismeri el, amely a magyar irodalom értékeinek feltárásában és megőrzésében maradandót alkotott.

Az állítás minden túlzás nélkül helytálló Róna Judit irodalomtörténész, lapunk olvasószerkesztője esetében, akinek kitüntetése a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével azt a hosszú tudományos kutatói és könyvszerkesztői pályát ismeri el, amely a magyar irodalom értékeinek feltárásában és megőrzésében maradandót alkotott.

A Pécsett született neves jogfilozófus, Varga Csaba 1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Jogbölcseleti Intézet megalapítója, professor emeritus. Számos jogelméleti könyv, monográfia, szakcikk szerzője.

Vannak népek, amelyek múltjuk emlékeit – szellemi és építészeti örökségüket – élő hagyományként ápolják, önazonosságuk táptalajának tekintik. Mi, magyarok aszályos tudattal gondolkodunk erről. Mintha a nemzeti kishitűség, a lekezelés is tetten érhető volna.