A Vigadó dísztermében felhangzott Liszt szimfonikus költeménye, az Orpheusz, Klukon Edit és Ránki Dezső előadásában, szeptember 17-én. Debussy dallamai után pedig Dukay Barnabás Dávid Katalinnak ajánlott kétzongorás műve, a Reggeli dicsérő és kérő esti ének Tölts világosságot szívünkbe, Uram! – következett, amely a kilencvenedik zsoltár szellemét idézi.

E fohásszal köszöntötte szeptember 17-én a Vigadó dísztermében Klukon Edit, Ránki Dezső, Dukay Barnabás, valamint a Magyar Művészeti Akadémia az estet otthonában követő Dávid Katalint. Akkor még senki nem gondolta, hogy a szellemi élet nagyasszonya öt nap múlva visszaadja lelkét Teremtőjének.

Farkas Ádám szobrászművésszel, emeritus egyetemi tanárral beszélgettünk a Magyar Művészeti Akadémiának a Magyar Tudományos Akadémiával közösen kidolgozandó programjáról.

A tanév véget ért, de az iskola folytatódik. Így fogalmazott az egyik nagydiák a nyári szünet előtt a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Az élet folytatódik nyári táborokkal, művészeti foglalkozásokkal.

Dürrög a hegy, mondja a présház előtt a meglett korú férfi. Öblíti a fahordót, készül a szüretre. Dürrög a hegy, egyszer innen, másszor onnan. Riasztólövedékek védik a termést a seregélycsapatoktól. Az Öreg Leshegyről visszatekintve a nádasnál kering-sötétlik a madárfelhő.

Rosivall László Széchenyi-díjas emeritus professzorral ezúttal nem hivatásáról, az orvostudományról, hanem szenvedélyéről, az épített környezetről, várostervezési, városépítészeti elképzeléseiről és egy budapesti panorámát kínáló kilátóról beszélgettünk.

Kedves szerzőnk, több munkatársunk mestere és atyai barátja, nagy tudású értelmiségi, az emberi élet végső határáig alkotó újságíró, utolérhetetlen anekdotázó, aki a börtönből ismert mindenkit, aki számított, szerényen, ahogy élt, hagyott itt bennünket. Rosdy Páltól (1932–2023) búcsúzunk.

Az ember békére, biztonságra és bizonyosságra vágyik, az utóbbi azonban nem érhető el csupán közvetlen tapasztalatokra, az észre támaszkodva. Életünk értelméről, a halál utáni életről csak a fizikai valóságon túli, metafizikus összefüggésben, a vallásos hit nyelvén beszélhetünk.

Csöndesen elaludt Kipke Tamás (1952–2023), a könnyed iróniával fűszerezett nehézsúlyú megfogalmazások írója, az Új Ember katolikus hetilap évtizedeken át hűséges főszerkesztő-helyettese, az Országút barátja és szerzője. Kollégája, egykori osztálytársa búcsúzik tőle.

Vége a tanításnak. A diákok vidám jókedvvel, csapatokban sietnek hazafelé, a környéken lakók az autóbusz-megállóhoz. Tiszta, okos, derűs arcok. Hasonlóan iparkodhatott szállására a ma is meglévő utcaköveken egy tizenkét-tizenhárom éves forma kislegény is – száznyolcvanöt évvel ezelőtt.

Az állítás minden túlzás nélkül helytálló Róna Judit irodalomtörténész, lapunk olvasószerkesztője esetében, akinek kitüntetése a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével azt a hosszú tudományos kutatói és könyvszerkesztői pályát ismeri el, amely a magyar irodalom értékeinek feltárásában és megőrzésében maradandót alkotott.

Az állítás minden túlzás nélkül helytálló Róna Judit irodalomtörténész, lapunk olvasószerkesztője esetében, akinek kitüntetése a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével azt a hosszú tudományos kutatói és könyvszerkesztői pályát ismeri el, amely a magyar irodalom értékeinek feltárásában és megőrzésében maradandót alkotott.