Már maga az épület sem hagyományos oktatási intézményre emlékeztet. Amikor megálmodtuk az iskola szellemiségét, szerettük volna, hogy a téglák is ezt közvetítsék – mondja Horváth Szilárd igazgató, aki 2016 óta irányítja az intézményt, de mindjárt hozzáteszi: kollégáival együtt. A diákok, tanárok, nevelők és oktatók valóban nagy családként, közös ritmusra lélegeznek. Néhány fiú a tágas közösségi térben a szablyavívást gyakorolja, odébb összeáll a kis dudás csapat, s a hónuk alá szorított bőrdudából régi magyar népdallam hangzik fel. A csipkeverő műhelyben a szövethengeren gyönyörű mintázatok formálódnak az apró ujjak segítségével, szinte csodálnivaló, hogyan igazodnak ki a rengeteg fonalszál között, végükön a faorsó nehezékkel, s ezek egymáshoz „verődése” adta az elnevezést, miszerint a csipkét „verni” kell. Az udvaron néptáncosok gyakorolnak, előre-hátra hullámzik a fegyelmezett alakulat.

A téglák is az iskola szellemiségét tükrözik (Fotó: Rácz Tomi)

Bár az iskola nevében a művészeti kifejezés szerepel, az igazgató felhívja a figyelmet az elnevezés és a tényleges oktató-nevelő munka közötti különbségre: Mi elsősorban

nem művészeteket tanítunk, hanem művészetekkel, alapvetően népművészettel neveljük a gyerekeket.

Az udvaron három jurta sorakozik, kettőben kapott helyet egy-egy osztályterem, s már belépve sajátos hangulat ragad magával. A kisdiákok nem érzik az osztályterem zárt falát, s mintha némi büszkeség ülne az arcukon: ilyen helyen tanulhatnak. A harmadik jurta a fejlesztő pedagógiának szolgál helyszínül. A kör alakú tér belvilága már önmagában segítő „eszköz” az ott folyó munkához. Korábban helyszűke miatt konténertantermet alkalmaztak, de annak bérleti díjából megépülhettek a jurták.

Nem érzik az osztályterem zárt falát (Fotó: Csósza Barnabás Márton)

 

Odébb építkezés folyik, újabb szárnnyal bővülnek, a mostaninál tágasabb ebédlő és tornaterem szolgálja a diákokat. Minden évfolyamon egy osztályt indítunk, nem is szeretnénk bővülni, bár többszörös a túljelentkezés – mondja Horváth Szilárd.

– Mindenki mindenkit ismer, a tanárok valamennyi gyereket, a szüleiket is, s ez olyan szociális védőhálót

nyújt, amely képes megtartani ezt a csapatot. A százhetvennyolc diák nagyrészt Gödről érkezik, de a kissé távolabbi Szokolyáról és Kismarosról is vannak növendékeik.

Megszólítom az egyik gyereket, hogy érzi magát ebben az iskolában? Válasza még véletlenszerűen sem holmi „kincstári” megfogalmazás: Itt mindenki mosolyog, a tanárok közvetlen nyelven, a szeretet nyelvén beszélnek velünk. Szilárd bácsihoz is bármikor odafordulhatunk.

Itt mindenki mosolyog, a gyermekek kreatívabbak (Fotók az iskola archívumából)

 

Szeretnék megőrizni az iskola családias jellegét, ami egyben azt is jelenti, hogy a szülőket is bevonják az iskola életébe. Rendszeresek az olyan napok – a magyar hagyomány szerinti jeles napok –, amikor zenés-táncos összejövetelekre kerül sor, s nemcsak a diákok szerepelnek, hanem a szülők is részt vesznek a közös éneklésben, táncban.

A kalendáriumi szőlős napon szőlőt préselnek, mustot készítenek… felemlítve a bibliai párhuzamot. Szentes napon a magyar szentek életét veszik végig, az András-napi bál egy rítussal fejeződik be, a táncház után megérkezik az első adventi gyertya… Négy fehér ruhás kislány behozza a koszorút, s felhangzik az adventi ének.

S mindenki tudja-érzi a szent és a profán közötti különbséget és mégis az összetartozást.

Karácsonykor a gyerekek kántálnak, kotyolnak, lucáznak, vesszőcskéznek, bölcsőcskéznek, betlehemeznek, regölnek, háromkirály- és szentcsalád-járnak. Elviszik a szülői házba és felkeresnek más családokat is. S amit a gyerekek hoznak, az valódi áldás. Majd következik a farsang, elúsztatják Farsang Jancsit és vele a bűneiket, s készülnek a nagyböjtre, amit húsvét, keresztút, locsolkodás, locsolóbál, pünkösd, pünkösdi királyválasztás követ…

Mondania sem kell az igazgatónak, hányféle jelből tűnik ki a magyar néphagyomány erős jelenléte. A nemzeti hagyománytól elválaszthatatlan a keresztény szellemiség, már maga az iskola elnevezése, a „Búzaszem” ezt közvetíti. Utal egyrészt a bibliai búzaszem példázatára,

Máté evangéliumából a magvető történetére, másrészt néphagyományi jelentése van,

amikor a parasztember azt mondja a búzaszemre, hogy Jézus arcát látja meg benne, általános nevelési jelentése pedig az, hogy a kicsiből nagy lesz, a kevésből sok.

Sokféle jelből tűnik ki a magyar néphagyomány jelenléte

 

A művészettel nevelés jótékony hatást gyakorol az értelmi fejlődésre, a személyiség kibontakozására. Ahhoz igyekszünk hozzásegíteni a gyerekeket, hogy

harmonikusan, sikeresen tudják felépíteni az életüket, s emögött elsősorban nem a tárgyi tudás, hanem az empátia és a kapcsolatok minősége ismerhető fel.

A művészettel nevelés növeli érzelmi intelligenciájukat, s ez jótékony hatást gyakorol az értelmi intelligenciájukra is. Beszédesek a számadatok: a most végzett nyolcadikosok 74,8 pontos felvételi átlagot írtak, szemben az 54 pontos országos átlaggal. Nem stresszeljük külön őket a matekkal és a magyarral, persze van matek szakkörünk, nyolcadikban robotika szakkörünk, és más külön foglalkozások is vannak, de a többletet mégiscsak a művészet jelenti. Az órák harmada művészeti, népművészeti jellegű.

A szülőket kéri az iskola – és partnerre találnak ebben –, hogy tizennégy éves korukig a gyerekek ne legyenek az okostelefon, a számítógép képernyőjének a rabjai.

Megóvni őket a vibráló képi világ bűvkörétől

nem jelenti azt, mintha „haladásellenesek” lennének, a mértékletességre kívánják irányítani a figyelmet. A szünetben a gyerekek – saját elhatározásukból! – népi játékokat játszanak, ugrálóst, kiszámolóst, és más ügyességekkel szórakoznak, nem pedig a telefonképernyőt nyomogatják.

Nem a telefonképernyőt nyomogatják

 

Az iskola fenntartója a váci egyházmegye, de mi nem kérünk plébánosi ajánlást, mert azt formálisnak érezzük. Elbeszélgetünk a szülőkkel, a gyerekeket három alkalommal hívogatóra invitáljuk. 60-80 óvodából kilépő gyerek keresi fel az iskolánkat, s mi azt nézzük, hogyan tudunk együttműködni velük. Ilyenkor rajzolnak, táncolnak, mesét mondunk nekik, zenélünk, közben szabadon játszanak.

Az igazgató vezetőtársával, Gerber Borival és az induló osztály tanítójával előadást tart a szülőknek a Búzaszem arculatáról. Azzal, hogy az órák harmada (nép)művészeti óra, eléggé különlegesek a közoktatásban. Szeretnék, ha a szülők megértenék, mit és miért tesznek. S akik ezek után is úgy gondolják, hogy hozzájuk adnák a gyermekeiket, azokkal hosszabban elbeszélgetnek. Az együttműködési pontokat keresik, a lelki kapcsolódást, s ebbe, akár kimondatlanul is, beletartozik a kereszténységhez való viszony is. A katolikus egyetemesre támaszkodunk. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes egyik gyönyörű írásában kifejti, mit jelent számára a katolikus, vagyis az egyetemes. Mindenben azt keresi, ami összeköt, vagyis ami isteni, és nem azt, ami szétválaszt. Mi is ezt keressük.

A néphagyomány makulátlanul megkeresztelődött az elmúlt ezer évben.

Ahogyan minden egyházi iskola, a Búzaszem is missziós küldetést vall magáénak, anélkül, hogy bárkit is formális külsőségre szorítana. A diákok többsége az agglomerációban élő középosztálybéli családokból kerül ki. A szülők általában Budapesten dolgoznak. Az édesanyák egy része otthon neveli a kisebb gyermekeket, nem ritka a három-négy-ötgyermekes család, de előfordul, ahol a kilenc gyermek közül többen még vagy már a Búzaszembe járnak.

Az iskola jövőre ünnepli húszéves fennállását. A kezdetekről Horváth Szilárd a következőket mondja: 2000-ben költöztünk Gödre, s amint nőttek a gyermekeink, körülnéztünk a környéken, hová vinnénk őket iskolába.

Színvonalas intézmények működnek a környéken, mégis úgy láttuk, mindegyikből hiányzik valami,

amit viszont mi szeretnénk; úgy nevelni a gyermekeket az iskolában, ahogyan mi otthon neveljük őket. Keresztény módon, a néphagyományra alapozva és családi légkörben.

Tánc – mozgásos anyanyelv (Fotó: Dusa Gábor)

 

Szinte népmesei elemekkel kísért a máig tartó történet, a polgármesterek és a helybéli katolikus és református lelkészek egyaránt felkarolták az ügyet. Megkapták a Duna-parti telket az önkormányzattól, s 2008-ban lerakták az iskola alapkövét az üres telek közepén. Az első épületben

egyetlen fillér egyházi vagy állami támogatás, illetve pályázati összeg nincs. A szülői közösség fogott össze, sok ezer ember munkája, pénze, árengedményes hozzájárulása és imája vált itt valóvá.

Olyan közösségi modell ez, amelyet a mai Magyarországon, ha nem látnánk, hogy megvalósult, elképzelhetetlennek tartanánk. A több mint negyedmilliárdos épület árából 170 milliót önerőből fizettek ki, ebből 60 millió volt az adomány két év alatt, a megmaradt 110 millióból 80 milliót vettek fel a Dunakanyar Takarékszövetkezettől, 30 milliót pedig a szülők úgy vállaltak, hogy saját házukra is jelzálog került. 90 millió forintot, az épület becsült értékének harmadát sohasem fizettek ki: ez az építőanyag- és munkaadományok, árengedmények, és a szülői közösség építő és szervező munkájának értéke.

Azóta csak azt tudom mondani, aki rámosolyog Magyarországra, arra Magyarország visszamosolyog. Nem volt olyan, akit megszólítottunk, s ne állt volna az ügyünk mellé. Látták elszántságunkat, jókedvünket, a derűt és a közösségi összefogást.

Látták a derűt és a közösségi összefogást

 

Ötven körül mozog a pedagógusok létszáma. Közülük sokan óraadók, mert számos „aprósággal” foglalkoznak. Tíz hangszeren tanulhatnak a diákok, a néptáncórát egy férfi és egy női oktató vezeti. Ugyanerre törekszünk a kézműves órákon is. A gyerekek azonosulása, identitásuk alakulása szempontjából fontosnak tartjuk ezt. Különösen ma, amikor

szembesülünk a „ki vagyok én?” kérdésre adott sok-sok zűrzavaros és bizony ártalmas válasszal.

Ehhez kapcsolódik az igazgató magyarázata, amikor kizárólag az iskola szemléletéről beszél. A népi játék az együttműködés alapja, ahol folyamatos az interakció. A népi vallásosság pedig – nagyon leegyszerűsítve – rítusok és más formában adja át a gyerekeknek azt a teológiai tudást, amit egyébként csak nagyon bonyolult gondolkodással lehetne megszerezni. Ezt nyújtja nekünk őseink tudása, ezt kell elfogadnunk. A néphagyománnyal a magyarságot is átadjuk, és az istenhitet, a teremtett világ védelmét, a férfi és a női mintákat, az élet teljességét. Erre kell alapoznunk az életüket, ha egészséges nemzedékeket akarunk.

A népi játék az együttműködés alapja

 

A felső tagozatban matematikát oktat Hortiné Faragó Éva, Vica néni. Amikor idekerültem, azonnal feltűnt, hogy jobb a gyerekek térlátása, azonnal megértették a térgeometriai összefüggéseket, és össze tudták kapcsolni más ismeretekkel. Ez a művészettel nevelésnek köszönhető. A matematika a bal agyféltekét veszi igénybe, a művészetek a jobb agyféltekét fejlesztik.

A két agyfélteke összehangolása jelenik meg például a néptáncban, ahol keresztmozgások vannak, ritmusra kell mozogni, be kell tartani az ütemet,

a zene ugyancsak összehangolja a két agyféltekét. Mivel a gyerekek jobb agyféltekéjét többet foglalkoztatjuk, ezért kreatívabbak, ötleteik vannak egy-egy feladat megoldásánál, s a felvételi vizsgákon kimagasló eredményeket érnek el.

Az iskolát támogatva működik a Búzaszem Alapítvány, amely, mint Huszti Katalin, az Alapítvány munkatársa mondja, az ő feladata a pályázatok gondozása és az iskolán kívüli közművelődési programok szervezése. Mint korábbi szülő megjegyzi: Beszippantott minket ez a világ.

Mokos Béla a Búzaszem Alapítvány elnöke. Mi többek között az iskolán kívüli képzéseket szervezzük. Igyekszünk illeszkedni az iskolai oktatáshoz, kiegészítjük azt. Az Alapítvány a szülőknek éppúgy, mint a Gödön és a térségben élő fiataloknak, nagyrészt korábban a Búzaszembe járt diákoknak szervez népzenei és néptánc tanulási műhelyeket, de bárki más is csatlakozhat hozzájuk. Úgy látjuk, hogy lassacskán, de évről évre növekszik a Búzaszemen kívülről érkező résztvevők száma.

A néphagyománnyal hazaszeretetre nevelnek

 

Csósza Zsuzsanna, Zsuzska néni mentor pedagógusként dolgozik. Minden tantárgyban megjelenik egy másik tantárgy anyaga is. A magyar néphagyomány szervesen egymásra épülő területek összessége. Ezt igyekszünk megvalósítani az alsó tagozatban:

az ének nem különül el a rajztól és az olvasástól, a kézműves órán énekelni is lehet, olvasás órán pedig rajzolni…

Minél inkább szerves egységben átadni az ismereteket, mert gondolkodásunk, világunk nagyon töredékes, pedig gyönyörű egységet alkot. Mentorságom a tapasztalatátadást jelenti ezen a téren.

Amikor az alsó tagozatból megérkeznek a gyerekek, már közös nyelvünk van. Ha a János vitéz tanításakor említem, hogy Szent György napja után járunk, pontosan tudják, hogy akkor hajtották ki az állatokat. Az addig megszerzett sokirányú ismereteikre építkezve igyekszem tágítani a világukat – mondja Szabóné Kaszás Villő magyartanár.

Távozóban feltűnik a falon a Búzaszem osztályneveinek rajzos magyarázata: A Paripa húzza az Ekét, ami szántja a Barázdát, abba belevetjük a Magokat, ami a Napsugár hatására kinő és Kalászba szökken, majd Kovászt adnak hozzá, és abból lesz a Kenyér.