Egy természettudományos kutatással foglalkozó akadémikus korunkat a szintetizáló gondolkodás idejének nevezi. A huszadik század második felében a valóság egyre részletezőbb megismerésére törekvés volt a jellemző. Ma pedig mintha egyre inkább felismernénk a nevelésben és az oktatásban az egységesülés igényét, amely megfelel az ember harmonikus fejlődésének. Ez a szemlélet jelenik meg a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságában.
Az Oktatási Bizottság 2012-ben jött létre. Ennek előzményeit még a Makovecz Akadémián indítottam el, amikor az 1990-es évek vége felé a magyar művészeti oktatásban, főleg a felsőoktatás területén és a szakközépiskolákban is egyre nagyobb gondok jelentkeztek. Felvetettük, hogy azok az akadémikusok, akik valamelyik egyetemen részt vesznek a művészeti oktatásban és nevelésben, elemezzék a problémákat, s tegyenek javaslatokat a kormánynak.
Hogyan kezdődött a munka?
Minden tagozat egy-egy tagját delegálta a bizottságba. Kezdetben a művészképzéssel foglalkoztunk. Konkrét javaslataink többsége meghallgatásra is talált.
A következő évben Landgráf Katalin, a népművészeti tagozat küldötte felvetette: az akkori alaptanterv lehetőségként tartalmazza a mindennapos művészeti nevelést, a valóságban azonban nem találkoztunk ezzel. Andrásfalvy Bertalan professzor, volt kultuszminiszter pedig tanulmányban fejtette ki, milyen fontos lenne a mindennapos művészeti nevelés meghonosítása a köznevelésben.
Ekkor léptek kapcsolatba a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA)? A művészet és a tudomány – napjaink történései és tapasztalatai egyre inkább erre világítanak rá – nem tekinthető két külön világnak.
Hamar felismertük ennek a gondolatnak a súlyát. Régi barátság köt Freund Tamás professzorhoz, aki agykutatóként behatóan foglalkozik az emberi elme és a művészet kapcsolatával.
Tudományos bizonyítékok szólnak amellett, hogy a művészeti foglalkozások, a művészetek tanulása hogyan segíti egyes agyterületek működését,
s ez milyen jó hatást gyakorol más tudásterületekre is. Ekkor az együttműködés még nem öltött intézmények közötti hivatalos formát, de a tudományos háttér erősítette az elkötelezettségünket.
Bizottságunk egyre intenzívebben foglalkozott a mindennapos művészettel nevelés szükségességével és lehetőségével. Példákat kerestünk a különböző művészeti területekről, meghívtunk olyan tanárokat, kutatókat, akik ezzel a témával akár kutatóként, akár gyakorló tanárként foglalkoztak, és igyekeztünk kapcsolatot teremteni az oktatási kormányzattal. Meg is hívtak bennünket különböző tanácskozásokra és kerekasztal-beszélgetésekre, azonban semmit sem tudtunk elérni.
A kudarc nyilván nem keserítette el a bizottságot…
Nem. Tudtuk, tisztában vagyunk vele, hogy hosszú, kitartó munkával lehet csak áttörést elérni. A Magyar Művészeti Akadémia minden évben öt kiválósági oklevelet adományoz olyan művésztanároknak, kutatóknak és intézményeknek, akik jelentős munkássággal rendelkeznek ezen a területen. Nem a legismertebb személyiségeket választjuk ki, hanem azokat – elsősorban vidékről –, akik országosan ugyan kevésbé ismertek, de helyben kiváló teljesítményt nyújtanak.
Solymosi-Tari Emőke, az akadémia művészetelméleti tagozatának vezetője különösen azonosult a programmal. Azóta is konferenciákat rendez, különböző programokat hirdet meg, amelyek bizottságunk elképzelését is támogatják. Ő egyébként elismert Kodály-kutató, és közismert, hogy
Kodály munkássága a művészettel nevelésnek az egyik legkiforrottabb és legfontosabb eszköztárával bír.
Egyre több szellemi sziget jött létre ilyen módon az országban.
Éppen ennek a szigetjellegnek a megszüntetése érdekében született meg bennünk a gondolat, hogy kutató- és művésztanárok részvételével országos hálózatot, ezáltal pedig olyan közös tudásbankot hozzunk létre, amelybe mindenki elhelyezheti az általa fontosnak tartott anyagokat, s azok elérhetővé válnak mások számára is. Ennek a „tudásbanki vagyonnak”, értéktárnak egy részét később a világhálón is közkinccsé tesszük.
Ha jól értem, elsősorban nem művészeti nevelésről, hanem a művészettel nevelésről van szó.
Művészettel nevelni, erre helyezzük a hangsúlyt. Nem a művészképzést állítjuk középpontba, hanem azt, hogy
a művészet segítségével hogyan lehet hozzájárulni a felnövekvő nemzedékek szellemi, lelki, érzelmi és erkölcsi életének kiteljesítéséhez
– más szóval az önmagával és a világgal harmóniában élő ember kibontakozásához.
Művészettel az önmagával és a világgal harmóniában élő ember kibontakozásáért – Fotó: Alapfy László
Meghívtuk kiválósági díjazottjainkat. Már ötven körül jár azoknak a száma, akik vállalják, hogy alapító tagok legyenek a művészettel nevelési hálózatban. Az ő ajánlásaik alapján elágazódva egyre gazdagabb országos hálózat jön létre. Vashegyi György, az MMA elnöke és Freund Tamás, az MTA elnöke egyaránt szívügyének tekinti a művészettel nevelés fontosságát.
Elképzelésünk szerint a két akadémia az említett országos hálózati háttérrel a kormányhoz fordul a művészettel nevelés ügyében, hogy
ezt a fontos identitásképző és személyiségfejlesztő programot – akár középtávon – vonják be a közoktatásba.
Időközben más szintre lépett az MMA és az MTA együttműködése.
Kívánatos, hogy a két akadémia számos területen együttműködjék. Az idei év elején a két elnök ötpontos együttműködési szerződést kötött, amelynek egyik pontja a művészettel nevelés.
Szepesi Judit, hálózatunk titkára, kapcsolatban áll és tárgyal az MTA könyvtárának igazgatójával ez ügyben. Kiderült, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának is van a miénkhez hasonló értéktára, bár ők inkább a pedagógia tudományának jó gyakorlataival foglalkoznak, mi pedig – ismételten hangsúlyozom – a művészettel neveléssel. Ők elsősorban a pedagógiai területek jó gyakorlatait gyűjtik, a mi törekvéseink inkább újdonságnak számítanak. A művészettel nevelés – jelenlegi tudásunk szerint – két lábon áll: az egyik a művészetek integrálása az általános tantárgyakba, a másik pedig harminc-negyvenöt perces művészeti foglalkozások,
Freund Tamás szavaival „a mindennapos katarzis” beillesztése a nehéz, bal oldali agyféltekét igénybe vevő tanórák közé.
Hol tart a tudományos anyag kidolgozása, amelyet a kormányzat elé terjesztenek?
Az elnökség jóváhagyta a munkadokumentumot, amely elsősorban az MMA Művészetelméleti Kutatóintézetében készül. Csáji László Koppány igazgató nagy lendülettel és lelkesedéssel állt a program mellé. Kinevezte Szepesi Judit könyvtáros kolléganőt a titkári feladatok végzésére. Kéthetente összeülünk az egyes területek vezető munkatársaival, és átnézzük, hogyan halad a munka. Az akadémikusok inkább az elméleti összefüggésekkel, a program filozófiájával foglalkoznak, a bizottság többi tagja és a hálózat alapító tagjai a napi gyakorlatot helyezik előtérbe. A kettő kiegészíti egymást, egyre gazdagabbá teszi a készülő anyagot.
Ősszel munkaértekezleten összegezzük, ki hogyan látja az eddig elvégzett munkát, milyen hiányosságokat kell még pótolni, illetve átlátható rendszerbe szükséges foglalni az eddig született anyagot. Úgy vélem, a jövő évben már kész munkaanyaggal léphetünk elő.
Borítókép: A Nemzet Művésze címmel idén kitüntetett Farkas Ádám
MTI/Cseke Csilla
