Hol helyezkedik el a társadalmi közgondolkodásban az egészségügy és az egészségpolitika?

Az egészségügynek a társadalomban jelentkező kihívásokra kell válaszolnia. Ezek a kihívások különbözők a világ más és más részein. A Covid-járvány azonban megtanított bennünket arra, hogy korunkban globálisan jelentkeznek egyes betegségtípusok.

Fertőző betegségek és az ezek nyomán fellépő járványok befolyásolták a történelem során hosszú ideig az életet. A vakcináció és az antibiotikumok megjelenésével azonban változás következett be a betegségek térképén. A fejlett ipari országokban látványosan visszaszorultak a fertőző betegségek, az életkor hosszabbodásával egyre inkább a kardiovaszkuláris, a szív- és érrendszeri, a daganatos és más nem fertőző betegségek kerültek előtérbe, és egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az egészségpolitikában.

Hogyan lehet meghatározni az egészség és az egészségügy viszonyát?

Az egészséget meghatározó tényezők kívül esnek az egészségügyön. A XIX. század közepén élt nagy német biológus, sejtkutató, Rudolf Virchow azt mondta:

az egészségnek két szülője van, az egyik a jómód, a másik a képzettség.

Jelentős mértékben befolyásolja az egészségi állapotot a szociális helyzet, az alacsony jövedelem, az alacsonyabb képzettség, a rossz lakáskörülmények, a szennyezett környezet. Egészségtelenül él, mondjuk valakire. De ha nem vesszük figyelembe a szociális helyzetét, akkor egyedül őt tesszük felelőssé a rajta kívül eső tényezőkért is.

Rudolf Ludwig Karl Virchow (Wikipedia, fotó: J. C. Schaarwächte)

 

Ugyanakkor a jólét is rizikófaktor lehet.

Drogfogyasztás, alkoholizmus, szabados szexuális élet – hogy csak néhány példát említsek –, mindez a jobblétben élőket is eléri.

Ha valaki – akármilyen ok miatt – megbetegszik, egészségügyi ellátásra szorul.

Költséges az egészségügyi ellátás. Meg kell fizetni az orvos tudását, az ápolószemélyzet felkészültségét. Az ápolószemélyzethez tartozik a betegellátásban valamilyen módon részt vevő minden olyan személy, aki nem rendelkezik orvosi végzettséggel.

Az egészségügyi személyzet tudását high-technek nevezhetjük, amelyet folyamatosan karban kell tartani. Amikor én végeztem az egyetemen, senkinek nem jutott eszébe, hogy a gyomorfekélyt baktérium okozza. Ha ezt mondtam volna a vizsgán, elégtelent kapok. Nem sokkal később kiderült, hogy a Helicobacter döntő szerepet játszik a gyomorfekély kialakulásában, amit ma antibiotikummal gyógyítunk. Az orvosi tudás robbanásszerűen bővül, aki nem követi, az véglegesen lemarad.

Az orvostudomány technikai szempontból is rendkívül gyors tempóban fejlődik.

Megjelenik a csúcstechnológia, a high-tech az alkalmazott vizsgálati eszközökben, az orvostechnikában, a terápiás eljárásokban, így a gyógyszerekben is. A csúcstechnológia drága. Száz évvel ezelőtt lényegesen olcsóbb volt az egészégügy működtetése, mert

a nagy értékű műszerek, technikák és a mai gyógyszerek még nem léteztek – miközben az orvosok az akkori idők csúcstudásával rendelkeztek.

Folyamatosan nőnek az egészségügyre fordított kiadások, mert az ellátást köz- vagy magánfinanszírozással az egész társadalom számára biztosítani kell.

Hogy egy ország mennyit tud költeni közfinanszírozás formájában egészségpolitikára, azt a politika dönti el. Magyarországon az egészségügyre fordított kiadások durván hetven százalékát közfinanszírozásból fedezzük, harminc százalékát a betegek saját zsebükből fizetik meg. Ez nem a legmagasabb arány az Európai Unióban, Bulgáriában, Görögországban, Cipruson, Máltán például lényegesebb magasabb, negyven százalék fölötti a saját finanszírozás aránya.

Jávor András: Jogrendünk garantálja, hogy mindenki számára egyenlő eséllyel biztosított a hozzájutás (Bach Máté fotói)

 

Inkább a gazdagabb országokra jellemző a magánorvosi praxis – gondolhatnánk.

Hollandiában, Svédországban és Németországban a legmagasabb a közfinanszírozás aránya. Ahol magasabb a GDP, ott többet tudnak közfinanszírozásra fordítani, de azokban az országokban is gondot okoz az egészségügyi kiadások folyamatos emelkedése. Ezért az egészségpolitikának el kell döntenie, mit tekint méltányos betegellátásnak. Kénytelen bizonyos cezúrát, választóvonalat húzni: például egy életkor fölött ezt vagy azt a beavatkozást, vagy egyes, főként ritka betegségeket nem fedeznek közfinanszírozásból.

Nem hozható a kezelőorvos olyan helyzetbe, hogy ő döntse el, anyagi megfontolások miatt alkalmazzon-e valamilyen eljárást, vagy sem.

Gondolnia kell azonban neki is arra, hogy az esetleg feleslegesen alkalmazott eljárás mások rovására csökkenti az egészségügy rendelkezésére álló anyagi forrásokat. Ezért az orvos döntései felelős körültekintést és mérlegelést igényelnek.

Mennyire tudnak hozzájutni a magyar lakosok az egészségügyi szolgáltatásokhoz?

Jogrendünk garantálja, hogy mindenki számára egyenlő eséllyel biztosított a hozzájutás. Bizonyos területeken azonban humán és technikai erőforráshiány jelentkezik. Az öt-hatezer háziorvosi praxisból nyolcszáz-ezer háziorvos hiányzik napjainkban. Az orvostársadalom összlétszáma harmincháromezer körüli. A rendszerváltoztatás idején, amikor korántsem volt ilyen innovatív a magyar egészségügy, politikai egyetértés mutatkozott abban, hogy magas az orvosok száma. Ezért visszafogtuk a képzést.

Amikor beléptünk az EU-ba, megnyíltak a határok, az orvosok egy része a jövedelem és a tapasztalatszerzés miatt külföldön vállalt munkát, emellett megjelent számos innovatív beavatkozás, amely specializációt igényel. A specialistát az jellemzi, hogy egy szűk területről nagyon sokat tud, de tudását nem lehet más területen használni, ezért nem vállalhat feladatot a széles körű ellátásban.

Kevés szó esik arról, hogy az orvosi szakma egyre inkább elnőiesedik.

A végzős egyetemisták több mint ötven százaléka nő, akik családot alapítanak, gyermeket, gyermekeket vállalnak. Évekre kiesnek az orvosi munkából,

és ez hosszabb időre személyzeti hiányt okoz. Az említett tényezők következtében is kevés ma az orvos. Számuk növelése ugyanakkor kihat a GDP egészségügyre fordított részarányára, más szóval az ország teherbíró képességére.

Hogyan alakul a várható élettartam Magyarországon?

A nőknél hetvenkilenc év, a férfiaknál hetvenkét-hetvenhárom év a születéskor várható átlagos élettartam. Ez alacsonyabb az európai átlagnál. Ha mindkét nemet együttesen vizsgáljuk, legalább öt-hat országban nyolcvan év fölött van ez a mutató.

Nemzetközi összehasonlításban milyen betegségek fordulnak elő nálunk gyakrabban?

Sajnos a világelsők között vagyunk a tüdőtumorokban meghaltak számát tekintve. Ennél a betegségnél

az első számú veszélyeztető tényező a dohányzás, amely ugyan részben visszaszorult, de a fiatalok körében még mindig igen magas a dohányosok száma.

Az alkoholfogyasztás ugyancsak súlyos rizikófaktor. Ki kell mondanunk, hogy az alkohol államilag engedélyezett kábítószer, amely közvetlenül majdnem egymillió ember életét teszi tönkre. A születéskor várható átlagos élettartam alakulását jelentős mértékben befolyásolja a táplálkozás minősége, a mozgásszegény életmód, az elhízás. Ennek gyakori következménye a 2-es típusú cukorbetegség, amely többek között szív- és érrendszeri problémákat okoz. A krónikus, nem fertőző betegségeket tekintve sajnos igen beteg a magyar népesség.

Sokat hallani a megelőzés, a szűrővizsgálatok fontosságáról.

Egészségesen élünk, egészséges környezetben egészséges életmódot követünk – ezt jelenti a primer prevenció, az elsődleges megelőzés. Ezt bontotta ki a 2001-ben elfogadott, hosszabb távra szóló Nemzeti Népegészségügyi Program.

A szekunder prevenció, a másodlagos megelőzés elsősorban a szűrővizsgálatokat jelenti. A szűrővizsgálatok közül háromra különösen fel szeretném hívni a figyelmet: az emlőszűrésre, a méhnyakrákszűrésre és a vastagbél szűrésére. A daganatos elváltozások száma, különösen az utóbbi esetében, markánsan emelkedik.

Mennyire „népszerűek” a szűrővizsgálatok a lakosság körében?

A Nemzeti Népegészségügyi Program meghirdetése óta a behívott korcsoportba tartozók negyven-negyvenkét százaléka jelenik meg emlőszűrésen. A méhnyakrák-szűrővizsgálaton részt vevők mérése nehezebb, mert a behívásra tíz százalék alatt jelentkeznek, de igen sokan magánúton járnak nőgyógyászhoz. A preventív szűrővizsgálatok egy részét a háziorvos végzi. Ilyen például a magas vérnyomás szűrése, a bőr vizsgálata, a különböző szívritmuszavarok felismerése. Foglalkozni kell a prosztatával is – a prosztatarák előfordulása egyre magasabb a magyar férfilakosság körében.

Melyik lépcsőfoknak mi a feladata az egészségügyi ellátás egymásra épülő rendszerében?

Az egészségügy költségcsökkentése szempontjából az lenne a cél, hogy az ellátás minden szintjén minél magasabb legyen a befejezett (definitív) ellátás aránya. Ez a mai napig nem megfelelő.

Bár megfigyelhető némi változás, sokszor mégis indokolatlanul „hömpölyögnek” tovább a betegek a magasabb ellátási szintre,

annak minden negatív következményével.

Milyen hazai képet rajzolhatunk fel a gyógyszerfogyasztás szempontjából?

Egy gyógyszer kifejlesztése tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Rendkívül költséges folyamat. Ha olyan gyógyszert állítanak elő, amelyet széles körben alkalmaznak, viszonylag alacsonyan lehet tartani az újak árát is, de

a ritka betegségek kezelésére alkalmas gyógyszerek ára az egekbe szökik.

A gyógyszertámogatás – és idesorolhatók a gyógyászati segédeszközök is – igen nagy terhet jelentenek az egészségügyi költségvetésben, és a térítési díjakon keresztül a betegek számára is.

Sok olyan szabadon hozzáférhető, vény nélkül kapható gyógyszert fogyasztanak a betegek, amelyek szedése orvosi szempontból sokszor indokolatlan, ezért ezeket a biztosító nem is támogatja. Mindeközben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyógyszerinterakciókra. Ha több gyógyszert egy időben szed valaki, mérlegelni kell, hogyan hat egyik a másikra, nem rontják-e egymás hatását vagy erősítik fel azt.

Magyarországon hónapokban mérhető várakozási időkkel találkozunk egyes szakterületeken.

Valóban szükség lenne a várakozási idő jelentős csökkentésére. Ennek megoldása az egészségügyi politika feladata. Foglalkozik is vele.

Milyennek ítélhető meg a magyar lakosság mentális állapota?

Nem túl jó, különösen az egyre gyakoribb depressziót tekintve, amely már fiatalkorban is jelentkezhet.

A lakosság mentális állapota azonban nemcsak az egészségügyre tartozik.

Az oktatás, a társadalom általános közérzete nagymértékben befolyásolja ezt. A mozgást is érdemes lenne receptre felírni...

Időnként lábra kapnak az egészségügy csődjét jósló szólamok.

Az egészségügy soha nem juthat csődbe. Valamilyen szinten mindig funkcionál, ez persze nem jelenti azt, hogy minden szempontból jól működik. A kormányoknak permanens feladata, hogy foglalkozzanak az egészségügy folyamatos megújításával.