A Balaton arcai

Erre keresték a választ május 2-án, a Veszprémben rendezett Balaton-konferencián a Portfolio.hu online gazdasági újság és a Pannon Egyetem szervezésében.

Otthon vagy nyaraló? – ezzel a címmel tartott előadást Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter. Az ő megállapításai alapján járjuk körbe a Balaton térségét. Már a cím jelzi a kettősséget: sokaknak egész évben állandó lakóhelyük, otthonuk a tó és térsége, mások nyaralóként jelennek meg a Balatonnál, leginkább a nyári fürdőszezonban.

A miniszter – megelőlegezve előadása következtetését – úgy fogalmazott: a területfejlesztési tervekkel azt szeretnék elérni, hogy

a Balaton és térsége ne csak nyaralóhely, hanem minél több ember számára otthon is legyen.

Ez részben a helyben élőkön, részben a döntéshozókon múlik.

Sajnálatosnak és fájdalmasnak nevezte, hogy a magyar nyaralni vágyók hosszabb szabadságukat inkább a horvát tengerparton töltik, „pedig mi, akik itt élünk, pontosan tudjuk, hogy a Balaton legalább annyi örömet tud kínálni”.

Az öt legélhetőbb tagállam közé

Valóban helytálló-e ez a megállapítás? „A fejlesztéspolitikai célok erre irányulnak.” Átfogó programba illeszkedik a Balaton térségének fejlesztése, amelyet korábban, a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború kitörése előtt fogalmazott meg a kormány: 2030-ra Magyarország az Európai Unió öt legélhetőbb tagállama közé tartozzon. „Erre mindenki reménytelenül felsóhajt: hol vagyunk mi ettől fizetésekben, fogyasztásban és hasonlókban?” – majd Navracsics Tibor így folytatta: külön vitasorozatot érdemelne annak taglalása, mit jelent az élhetőség. Tévedés lenne a kereseti és a fogyasztási színvonallal azonosítani.

Az élhetőség – hangsúlyozta – sokkal inkább az emberek közötti kapcsolatoktól függ,

nem lebecsülve ugyanakkor a materiális javak boldogító szerepét sem. Az ilyen módon meghatározott élhetőség érdekében „még bőven van tennivalónk 2030-ig”.

A Csobánc a Tóti-hegy oldaláról (fotók: Krómer István)

Közismert megállapítás, hogy élhető vidék és élhető városok kellenek ahhoz, hogy az ország is élhetőbbé váljon. Az elidegenedő városi, nagyvárosi élettel szemben legyen barátságosabb, emberközpontúbb a városi környezet, ugyanakkor az élhetőbb vidéki életfeltételek könnyen elérhető, magasabb szintű közszolgáltatásokat kívánnak.

Valóban fontos szempontot említett a miniszter, annál is inkább, mert például az északi part egyes részein akadozik az egyenletes áramellátás, ezért havi kötbért – fájdalomdíjat? – fizet az áramszolgáltató a fogyasztóknak. Van, ahol az ingadozó áramellátás – és ez súlyosbítja a helyzetet – akadályozza a vezetékes vízszolgáltatást.

A legnagyobb kihívások

Ezek a nehézségek hangot kaptak a kerekasztal-beszélgetésben, amikor a kérdés úgy hangzott: melyek a legnagyobb kihívások a Balatonnál?

A különböző települések és szakmai testületek képviselői elsőként a közüzemek elégtelenségét hangsúlyozták.

A közműellátottság sok helyütt nem felel meg a települések lélek- és épületszámának.

Az elektromos hálózati ellátás, a vízszolgáltatás mellett súlyos gondot jelent a csatornahálózat elégtelen volta. E sorok írója arra már gondolni sem mer, hogy netán tisztítás nélkül folyjék el a szennyvíz valamerre…

Fejlesztéspolitikai szempontból – mutatta be Navracsics Tibor – a Balaton térsége két gyűrű között helyezkedik el. Az egyik Tatabánya–Székesfehérvár–Dunaújváros–Kecskemét–Szolnok–Eger városait köti össze, és ez a közeli jövőben Budapest agglomerációs körzetének külső határát jelenti. A közlekedés fejlődésének köszönhetően ezekből a városokból – belátható időn belül – egy óra alatt el lehet érni Budapestet. „Az ország lakosságának közel a fele a budapesti agglomerációs övezetben él és dolgozik. Ennek egyik leágazása a Várpalota–Veszprém várostérség. A körgyűrű eléri a Balaton keleti partját.”

Zalaegerszeg–Pécs–Szeged–Békéscsaba–Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc vonallal írható le a másik körgyűrű. „Földrajzi távolságából és gazdasági erejéből adódóan reális eséllyel rendelkezik ahhoz, hogy nemzetgazdasági szempontból decentrumok, alközpontok sora alakuljon ki.” Ezeknek a városoknak – fejtegette a miniszter – határon túli kisugárzása is lehet. „A közeljövő fontos regionális városvetélkedését láthatjuk majd a Debrecen–Nagyvárad, Nyíregyháza–Szatmárnémeti, Békéscsaba és Szeged–Arad, Temesvár, Újvidék, Szabadka, Pécs–Eszék, Nagykanizsa–Varasd esetében, a Győr–Pozsony–Bécs hármasról nem is beszélve.”

A kövesdi román kori templomrom Aszófő határában

Az országhatár mentén húzódó városövezet érinti a Balaton nyugati határát, de a Balaton térsége alapvetően a két városgyűrű között helyezkedik el. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a Balaton északi és déli oldalán, Belső-Somogyban, illetve a Marcal völgyében perifériára került, elmaradott területekkel és településekkel találkozunk. A Balatonnál egyszerre vannak jelen dinamikusan növekvő városi régiók és elhagyatott vidékek.

Tervbe vették az ország déli harmadában az M9-es gyorsforgalmi út megépítését, amelynek nyomvonala a dél-balatoni periférikus térségeket is érintené, esélyt kínálva ezzel az ott élőknek.

A területfejlesztésben sokáig a városok, falvak és térségek versengésének lehettünk tanúi. A miniszter a tavaly decemberben elfogadott új területfejlesztési törvényre utalva hangsúlyozta, hogy

a jövőben a versengéssel szemben az együttműködésre szükséges helyezni a hangsúlyt.

Jó példaként említette az Európa Kulturális Fővárosa programot, amelynek keretében 2020-2021-től kezdve 2023 decemberéig Veszprém és környékén száztizenhat önkormányzat együttműködése valósult meg.

A népesség

Statisztikai adatok szerint a Balaton és környéke a Dél-Dunántúllal és a zalai vidékkel az egyik leginkább elöregedő térség. A balatoni járások közül a tó délnyugati csücske és északkeleti széle ebből a szempontból kissé kedvezőbb képet mutat.

Navracsics Tibor ismertette a térség iskolai végzettség szerinti helyzetét. A Balaton keleti medencéje „viszonylag jobb állapotban” van, a nyugati medencében alacsonyabb, a legfiatalabbnak tekinthető marcali járásban a legalacsonyabb az érettségizettek aránya.

Szakképzettség tekintetében is helyenként kifejezetten rossz mutatók jellemzik a Balatont.

A diplomások arányát nézve a veszprémi, illetve a balatonfüredi járás emelkedik ki. A többiben közepes, a marcali járás esetében kifejezetten rossz – országos viszonylatban is kifejezetten alacsony – a diplomások aránya.

Naplemente Balatonszemesről

A balatoni korfa alakulását befolyásolja a foglalkoztatottak száma, megerősítve a közismert tényt, hogy közvetlen kapcsolat van az iskolai végzettség és a foglalkoztatottság között. Ezen a téren sem biztató a balatoni térség állapota, eltekintve a veszprémi, a balatonfüredi és a balatonalmádi járástól. A munkanélküliek számának alakulásában inkább az északi és a déli part között mutatkozik törés, a marcali járás ebből a szempontból is a legrosszabb mutatókkal rendelkezik.

Milyen irányú a Balaton térségében jelentkező belső migráció? A 2022-es adatok alapján „a veszprémi járásból egyértelmű az elvándorlás, hasonlóképpen a tapolcai és a marcali járáshoz. A többieknél vagy stagnálás, vagy minimális bevándorlás mutatkozik. Az őshonos lakosság elvándorlása és más térségekből a bevándorlás tovább bonyolítja a térség demográfiai helyzetét.” A beköltözők elsődleges célja a balatonalmádi, a balatonfüredi, a siófoki, a fonyódi és a keszthelyi járás, a többi területen csökken a lakosság száma.

Ingatlanárak, versenyképtelenség

A fenti tényekkel éles ellentétet mutatnak az ingatlanárak. „A közvéleményben örömteli hírként szokták számontartani, hogy a balatoni ingatlanárak emelkednek, ugyanis ezt valamilyen okból a gazdasági prosperitással kötik össze.” Ez azonban tévedés – mutatott rá Navracsics Tibor.

„Az amerikai versenyképességi adatok a magas ingatlanárakat a versenyképtelenségi okok között jelölik meg.

Az alacsony ingatlanárak elősegítik a versenyképességet. Ebből a szempontból a Balaton sokat veszített versenyképességéből.”

Az ingatlanok tekintélyes hányada idősebb tulajdonosok kezén van, akik életvagyonuk jelentős összetevőjének tekintik a balatoni nyaralót, házat, és – érthetően – féltve őrzik annak minél magasabb árát.

Badacsony felé vonuló vihar

Budai hegyvidéki ingatlanárakkal mérhetők a négyzetméterárak a Balatonnál. (Zárójelben megjegyzendő, közülük sok nem is lakható egész évben a fűtés vagy a vízszolgáltatás hiánya miatt.) Elsősorban a keleti medence árai kiugróak. „Mindez azt a rossz üzenetet hordozza az itt élő fiatalok számára, hogy

nem tudják megfizetni első lakásuk vagy házuk árát, ahol családot alapíthatnak,

ahonnan elindulhatnak az életbe. A magas ingatlanárak sok esetben arra csábíthatják őket, hogy a szüleiktől, nagyszüleiktől örökölt családi házat eladják, amelyeket a más térségekből ideköltöző módosabb emberek üdülőként használnak.”

Ugyancsak megfogalmazódott a konferencián – különféle megközelítésben – az ingatlanfejlesztésnek nevezett beépítési láz kritikája is. Több helyütt – így például Balatonfüreden – túlzsúfoltságnak lehetünk tanúi.

Nem biztos, hogy a Balaton és környékének fejlődését szolgálják az újabb és újabb, sokszor közvetlenül a partot elfoglaló, lakóparknak nevezett lakótelepek.

A pódiumbeszélgetésben elhangzott: „Rájövünk-e arra, hogy a rablógazdálkodást abba kellene hagyni…”

Közszolgáltatások szempontjából meglehetősen elaprózott, gyengécske struktúrával küzd a Balaton térsége. „Veszprém az egyetlen olyan város, amely a közszolgáltatások szempontjából meghatározó. Az összes többi járásszékhely sokkal kevesebb közszolgáltatást tud felmutatni.”

Az idényjelleg

A Balaton-vidék egyik legnagyobb baja a szezonalitás, a rövid nyári időszakra korlátozódó érdeklődés. A különféle szakterületek képviselői ennek meghosszabbítására keresték a választ. Mint az egyik résztvevő fogalmazott: „Az egész évben itt élők tudnak-e egész évben munkát találni, számíthatnak-e egész évben bevételre, miközben fenn kell tartaniuk a vállalkozásukat?”

A fürdőszezont kétségtelenül meghosszabbítja az éghajlatváltozás – ennek tudományos összefüggéseiről Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora tartott előadást. Fontos lenne, hogy a közvélemény megismerje az úgynevezett zöld átállással, másként a dekarbonizációval kapcsolatos természettudományi, műszaki és technológiai valóságot, mert mint a rektor hangsúlyozta,

a zöldátállás ma még az alternatív valóság birodalmába tartozik.

Köznyelvi fordulattal élve: a zöld politikusok zöldségeket beszélnek.

Az előadók egyetértettek abban, hogy meg kell őrizni a Balaton ökológiai rendszerét, ugyanakkor legyen élhető lakóhely, amely nemzetgazdasági szempontból fontos tartalék lehet.

Nagyjából kirajzolódik tehát – foglalta össze Navracsics Tibor –, hogy a Balaton nagyszerűnek tűnő üdülőhely, ahol remekül érezhetjük magunkat – miközben a helyi társadalmak számos gonddal küzdenek; küzdenek a mindennapi túlélésért, küzdenek a jövőért.

A nyitókép illusztráció