Bárki tagja lehet az AA-közösségnek, aki tenni akar valamit ivásproblémája ellen. Nem tekinthető szakmai szervezetnek, nem tesz különbséget vallási, faji és politikai hovatartozás szempontjából. Napjainkban száznyolcvan országban több mint száztízezer csoportja működik. A tagság nincs korhatárhoz vagy iskolai végzettséghez kötve. Az AA helyi csoportjai rendszeresen tartanak gyűléseket, olykor azonban regionális összejövetelekre is sor kerül. Idén februárban harmadik alkalommal rendeztek a Pannon Régióra kiterjedő összejövetelt, ahova meghívtak családtagokat, orvosokat, spirituális segítőket is, akiknek – az AA barátaiként – szerepük van az alkoholbetegségben szenvedők felépülési programjában.

Ugyanis az alkoholizmus betegség,

az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegség, amely azonban tünetmentessé tehető, ha az alkoholista felhagy az ivással.

Ezt a felépülést segíti az AA-közösség, az alkoholbetegnek azonban célszerű betartania néhány egyszerű ajánlást. Az AA, fontos ezt előrebocsátani, nem terápia, hanem életprogram.

Ez a néhány ajánlás a Tizenkét Lépés. 1939-ben jelent meg az Anonim alkoholisták című könyv, amely nemcsak ezt a tizenkét pontot, hanem az AA tizenkét ígéretét is tartalmazza. Az AA története az 1930-as évek közepére tehető, amikor egy csődbe jutott, alkoholistává vált, majd az ivással felhagyott bróker találkozott egy alkoholista orvossal, és egymást támogatva indították el mozgalmukat. A betegnek ugyanis a másik beteg jelentős segítséget tud nyújtani.

Beismerés

A felépülés a beismeréssel kezdődik: a beteg beismeri, hogy tehetetlen az alkohollal szemben, hogy élete irányíthatatlanná vált. Következő lépésként eljut arra a hitre, hogy egy nála hatalmasabb Erő helyreállíthatja elméje épségét. Az AA nem kötődik egyetlen valláshoz sem, mindenki a maga Istene szerint kell hogy eljusson az iménti felismeréshez.

Majd ezt követi az elhatározás, hogy akaratát és életét egy nála hatalmasabb Erő, a saját felfogása szerinti Isten gondviselésére bízza.
A következő lépcsőfok: félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készít magáról. Beismeri Istennek, magának és embertársának hibái valódi természetét.

A beteg beismeri, hogy tehetetlen az alkohollal szemben, élete irányíthatatlanná vált (Pixabay)

 

Ilyen beismerés, a saját sorsnak mások előtti feltárása – tanúságtétele – folyik az AA-gyűléseken, ahol a többiek nem kérdezősködnek, nem is ítélkeznek, még csak véleményt sem mondanak a másik szavaival kapcsolatban. A beismerést az elhatározás követi: teljességgel

készen áll arra, hogy Isten megszabadítsa a jellemhibáitól. Majd alázatosan kéri őt hiányosságainak felszámolására.

Az eddig elmondottakból is nyilvánvaló, hogy logikusan felépülő pszichológiai és akarati folyamatról van szó, amely azonban nem kíván lehetetlent. Az AA tizenkét pontja egyébként mindenkinek segíthet a helyes önismeretre jutásban és az értékes életvezetésben, függetlenül attól, hogy alkoholbeteg-e vagy sem.

De lépjünk a következő fokra: a felépülni kívánó listát készít mindazokról, akiknek valaha kárára volt, és hajlandónak mutatkozik mindnyájuknak jóvátételt nyújtani. Közvetlen jóvátételt, ahol lehetséges, kivéve, ha ez sérelmes lenne rájuk vagy másokra nézve. A leltárkészítés során haladéktalanul beismeri, amikor hibázik. Folyamatosan igyekszik ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatát a saját felfogása szerinti Istennel, azért imádkozik (ebbe bekapcsolódhatnak mások, a családtagok is), hogy felismerje a Felsőbb Erő vele kapcsolatos akaratát, és hogy legyen ereje annak teljesítéséhez. Végezetül – fogalmaz a program – e lépések eredményeként spirituális ébredést él át a felépülő ember, és megpróbálja ezt az üzenetet más alkoholistákhoz is eljuttatni, és ezeket az elveket élete minden dolgában érvényre juttatni.

Felépülés

A biológiai és pszichikai felépülésnek ez az útja nem könnyű, de szép. Eljuttathat ahhoz az állapothoz és életszemlélethez, amelyet az AA ígéretei fogalmaznak meg. Nem könnyű felépülni, olykori visszaesésekkel, de mindaddig van remény, ameddig működik az AA közösségével, valamint a külső segítőkkel az értelmes élet akarása. Az egyik AA-tag elmondta, hosszú idő után utolérte a kísértés. Bement a kocsmába, már kikérte az italt is, odatették elé a pultra – és akkor volt ereje visszafordulni. Nem nyúlt hozzá. Zsebében ott lapult a felépülés tizenkét pontját tartalmazó cédula, elővette, és sikerült kifordulnia a kocsmából.

Az AA ígéretei a reménység, az értelmes élet összefoglalásai. A felépült ember új szabadságot és boldogságot ismer meg. Nem bánkódik a múlton, de nem is kívánja rácsukni az ajtót. Megérti és megéli, mit jelent a derű, megismeri a békességet. Akármilyen mélyre süllyedt is, felismeri, hogyan szolgálhatja tapasztalataival, az AA gyűléseken elmondott tanúságtevéseivel mások javát. Eltűnik a hiábavalóság és az önsajnálat ismerős érzése. Egyre inkább elveszíti érdeklődését
az önző dolgok iránt, és

egyre nagyobb figyelemmel fordul embertársai felé; megszűnik a kizárólagos énközpontúság.

Alapvetően megváltozik az életszemlélete. A beteg embert szorító félelem veszi körbe: fél az emberektől és az anyagi bizonytalanságtól. A felépült ember félelme nemcsak oldódik, hanem el is tűnik. Mindennek birtokában ösztönösen tudja majd kezelni azokat a helyzeteket, amelyek azelőtt tévútra vitték, hiszen ráébred, hogy Isten megteszi értünk mindazt, amit ő nem volt képes megtenni magáért.

A beteg embert szorító félelem veszi körbe (Pixabay)

 

Ezt így fogalmazta meg egy felépült alkoholbeteg: „Többé már nem kell küzdenem az alkohol ellen. Ekkorra ugyanis már visszatért elmém épsége. Ha megkísért az ital, felhívom egy társamat (borzadva fordulok el tőle), s míg vele beszélgetek, elmúlik a gyötrő sóvárgás az ital után. Józan ésszel és normálisan reagálok. Úgy érzem, mintha az én Istenem segítségével semleges, biztonságos és védett helyzetbe kerültem volna. Az addigi probléma eltűnt. Már nem létezik számomra.”

Közösség

A Pannon Régió győri gyűlésének egyik fontos napirendi pontja így hangzott: a közösség szerepe a felépülő családban. Hogyan segíthetik a családtagok és a betegtársak egymást annak a szépségnek a helyreállításában vagy megteremtésében, amit családnak nevezünk. A felépülés során igen fontos az őszinteség, a nyílt szembenézés a saját gyöngeséggel – mondjuk ki: a betegséggel. Erre utalnak a következő szavak is: „Mi, akik tagjai vagyunk az AA-nak, azért csatlakoztunk, mert végre felhagytunk a próbálkozással, hogy ivásunkat kontrolláljuk. Fájdalmas volt beismerni, hogy nem tudunk normálisan inni. Később azt hallottuk AA-tagoktól, hogy betegek vagyunk.

Mi magunkról már évek óta sejtettük ezt. Az AA-ban rájöttünk, hogy sokan mások ugyanúgy szenvednek a bűntudattól, az egyedülléttől és a reménytelenségtől, mint mi. Felismertük, hogy azért nyomasztanak minket ezek az érzések, mert alkoholbetegek vagyunk. Olyan progresszív betegség ez, amelyet tünetmentessé tudunk tenni: józanul élünk. Nekünk ebben segít az Anonim Alkoholisták közössége, ahol számíthatunk egymásra.

Tapasztalatunk az alkohollal hasonló, ezért a társak megértik, min mentünk keresztül, és támogatni tudjuk egymást

abban, amihez saját erőnk és akaratunk nem volt elegendő.”

Az AA-tagok bárkivel megosztják tapasztalataikat, aki segítséget kér tőlük, mert meg szeretné oldani ivásproblémáját. Minden alkoholbeteg előtt nyitva áll az ajtó, ahol belépve nem kérdezik, nem vonják felelősségre, mégcsak nem is szembesítik betegségével. Elmondhatja: egy napja nem ivott. (Az AA-tagok napokban tartják számon, mióta „tiszták”.) És hallja, amint másvalaki mondja: „Háromszáz napja nem iszom.” S hallani, nyugodt, kisimult arccal: „Hatezer-hétszáz napja nem iszom.” Felépült, de ezt a felépülést a hatezer-hétszázegyedik napon is ápolni kell. Ezért van itt az AA-gyűlésen.

 

Nyitókép: Pixabay