Sokan azt sem értik, miért lett Jónás a neve a Budapesti Állatkertbe a berlini társintézményből 1893-ban érkezett híres nílusi vízilónak. Állatkertünk első vízilova valószínűleg Szudánban született az 1880-as években, s hamarosan országszerte ismertté és népszerűvé vált. A közismert április elsejei tréfa kárvallottját is „Jónás úr kereste” az állatkert telefonszámán.
Vajon miért Jónás lett ennek a vízilónak a neve? Ehhez ismerni kell a bibliai Jónás próféta történetét, aki a tengeren menekül az isteni parancs elől, mert nem akar Ninivébe menni, hogy a bűnös város lakóit az Istenhez térítse. A történet szerint a menekülő Jónást a tengerbe dobják, ahol cethal (nem víziló) nyeli el.
A héber szövegben azonban nem cethal, hanem tengeri szörny szerepel, amelyet a népi hagyományban vízilóval azonosítottak,
elég nagynak gondolva ahhoz, hogy egy embert is el tudjon nyelni.
Jónás próféta története Rashid-al-Din Hamadani perzsiai történész al-Jami Tawarikh című krónika-gyűjteményében (forrás: Metropolitan Museum of Art, Public domain, Wikimedia Commons)
Jónással azonban víziló képében még aligha találkozott bárki is a temetőben. A temetői Jónás-történet megértéséhez további információra van szükség.
Jónás a Bibliában beszédes név: a héber szó jelentése „galamb”, amelyet a béke, a szeretet és a remény szimbólumának
tekintettek. Ezért a Bibliában Jónás könyvét héberül סֵפֶר יוֹנָה, „Széfer Jóná”-nak, vagyis „Galamb könyvének” nevezik. Ez már közelebb visz ahhoz, hogy meglássuk Jónást a temetőben.
A keresztény sírköveken gyakran előforduló növényi és állati díszítések mély szimbolikus jelentéssel bírnak. A növényi motívumok közül például a babér a dicsőség, a győzelem és az örök élet szimbóluma, míg a rózsa a szerelem, a tisztaság és a feltámadás jelképe. A tölgyfa vagy olajág az erőt, az állhatatosságot és a békét jelenti. A szőlő az Eucharisztia és Krisztus áldozatának emléke, míg a liliom Szűz Máriára és a tisztaságra utal.
Az állati motívumok közül az Apostolok cselekedetei alapján
a galamb a Szentlélek szimbóluma. A hal a korai kereszténységben hitvallási formula jele, szimbolizálva a hitet és Krisztust.
A pávát a feltámadás, a szépség és a halhatatlanság, az oroszlánt pedig az erő, a bátorság és az igazságosság szimbólumának tekintik. Az elefánt a bölcsesség, a hosszú élet és a szerencse jele. A különféle madarak többféle spirituális jelentéssel bírnak, amelyek a lélek utazását és szárnyalását szimbolizálják.
Jónást a tengerbe vetik (falkép a római Szent Péter és Szent Marcell katakombában, Wikimedia Commons)
De hogyan kerül Jónás, vagyis a galamb a temetőbe? Ma már egyre ritkábban látunk sírköveken kőgalambot, amely lefelé néz a sírba. Sokan tudják, hogy Jónást Krisztus előképeként ábrázolják az őskeresztény ikonográfiában, különösen a római katakombákban található falfestményeken. Ezekben az I–IV. századi katakombákban a galambot a Szentlélek, a béke és a lélek jelképeként értelmezik.
A bibliai galamb ikonográfiáját Noé vízözön utáni galambja ihleti, amely zöld ágat hoz a csőrében,
jelezve, hogy az ár levonult, a béke Isten és az ember között helyreállt. A középkori ikonográfiában Krisztus feltámadását és a megváltást is jelképezte. Az Apostolok cselekedeteiben a lélek kiáradása történetében a Szentlélek galamb képében ereszkedik le az apostolokra, ezért lett a Szentlélek szimbóluma, és kerül fel minden szószék tetejére, hogy a prédikáló papot töltse el a Szentlélek.
A sírokon található galamb a feltámadásra vágyódást jelképezi (Pixabay)
Jónás próféta nevére és történetére utalva lett a sírokon található galamb a lélek szimbóluma, és a halott lelkének szabadon szállását, valamint az elhunyt testének feltámadásra vágyódását jelképezi. Ezért tették a sírba tekintő galamb szobrát a síremlékekre, vagy vésték a sírkőre a gyászolóknak vigaszt nyújtó jelekként, a feltámadás reményében. A legkorábbi temetői kőgalamb-ábrázolások Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában találhatók, ahol a keresztény temetkezési hagyományok korán kialakultak. A genovai Staglieno temetőben a síremlékeken gyakran megjelent a galambmotívum. Magyarországon a legkorábbi, 1789-ből származó kőgalambszobor a nagyváradi Olaszi temetőben található.
Jónás története hozzájárult ahhoz, hogy a galamb, mint a Szentlélek szimbóluma, az élet jeleként is értelmezhető legyen a különböző írásokban. Ez összefüggésbe hozható azzal is, hogy a galambokat a középkorban titkos üzenetek közvetítésére használták, az újkorban pedig főként a háborúkban játszottak kulcsszerepet.
A leghíresebb, életet mentő háborús galambot „Cher Ami”-nak, vagyis „Kedves Barátomnak” hívták, és
az első világháború idejének egyik legfontosabb postagalambja volt.
Angol tenyésztők adományozták az amerikai erőknek Franciaországban, és tizenkét fontos üzenetet továbbított a verduni amerikai szektorban. 1918. október 2-án, a Meuse-Argonne offenzívában az amerikai 77. hadosztály 308. zászlóalja az argonne-i erdőben csapdába esett, és a túlerőben lévő németek szorították őket. Október 4-én azonban az amerikaiak véletlenül lőni kezdték saját csapdába esett alakulatukat, ezért utolsó reményként Cher Amit küldték el azzal az üzenettel, hogy a tüzérségi támadást szüntessék meg.
Cher Ami a Smithsonian Múzeumban (forrás: United States Signal Corpsderivative work: Trizek here or on fr:wp, Public domain, Wikimedia Commons)
Cher Amit a küldetés során több találat érte, elveszítette egyik szemét, a mellkasán áthatolt egy golyó, a lábát félig leszakította, mégis huszonöt perc alatt negyven kilométert repült a főhadiszállásig. Az üzenet így hangzott: „A 2746,4 koordinátán vagyunk.
A tüzérség közvetlenül ránk zúdítja a zárótüzet. Az ég szerelmére, állítsák le.”
Érkezését követően a tüzérségi támadás megszűnt, így Cher Ami valóban életet mentett, és az élet szimbóluma lett.
Nyitókép: Pixabay
