Karácsony annak az ünnepe, hogy az Isten az embert nem hagyja magára. Gyakran halljuk a szót: Emmanuel – ami annyit jelent, hogy velünk az Isten.

Életünkbe nem közvetlenül szól bele, hanem az emberségen keresztül. A születés csodáján keresztül. A felnövekvő, emberként közöttünk élő Jézus sorsán keresztül.

Jézust, aki gyermekként jön közénk, gondoskodó szeretet veszi körül. A mostoha körülmények között is jelen lévő szeretet dajkálja.

Az üldözés, az életveszély közepette is megtapasztalt féltő gondoskodás,

amikor a Szentírás elbeszélése szerint József Egyiptomba viszi Máriát és Jézust, hogy megmeneküljenek a hatalmát féltő Heródes öldöklése elől.

Ahhoz, hogy valaki igazán emberré tudjon érni, gondoskodó szeretetre van szüksége. Fogantatásától kezdve. Anyai szeretetre, és arra a biztonságot adó szeretetre, amit a családban a férfi jelent.

Anyai szeretet (a szerző fotói)

 

Bármennyire is jelen van a közgondolkodásban, hogy nincs különbség férfi és nő között, ez a felfogás – tudom, hogy kemény a megfogalmazás – társadalmi méretű öngyilkossághoz vezet. A családot nem képes pótolni semmi. S ha már olyannyira hangsúlyt kap a nyilvánosság előtt a jogegyenlőség, legyen szabad szólni a gyermek jogairól is.

Minden megszületendő gyermeknek joga van ahhoz, hogy egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát tapasztalja

meg, amikor felnő. S talán fogalmazhatok így is: joga van ahhoz a gyermeknek, hogy szeressék, hogy aggódjanak érte.

Amikor a tizenkét éves Jézussal Mária és József felmegy Jeruzsálembe, követve a hagyományokat, a visszaúton nem találják Jézust a zarándokcsoportban. A templomban találnak rá, amint tanít. Általában erre szoktak felfigyelni. Arra már kevésbé, amit ugyancsak megír az evangélista: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én bánkódva kerestünk.” (Lk 2,48)

Heinrich Hofmann: A tizenkét éves Jézus a templomban (forrás: Heinrich Hofmann, Public domain, Wikimedia Commons)  

 

Nem mindegy, hogy milyen környezetben nő fel a gyermek. A család aggódó szeretetét nem képes pótolni semmi és senki.

Szoktunk beszélni, főleg az iskolával kapcsolatban, a gyermek jogairól. Személyi szabadságának sérthetetlenségéről. S ez így van rendjén. De amikor a szülők és a nevelők felelősségéről van szó, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez azt is jelenti, hogy

józan követelményeket támasztunk

a gyermekkel szemben. Észre kell vennünk az újszülöttben a pici lányt, aki majd nővé érik és feleség, majd anya lesz. Észre kell venni a kicsi fiúban a majdani férfit és apát. Tudomásul kell vennünk a biológiai különbözőségeket. A széltében-hosszában hirdetett „érzékenyítés” tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem óhajtják elfogadni a teremtés rendjét, és azt próbálják elhitetni, hogy férfinak vagy nőnek lenni tulajdonképpen az ember szabad döntésétől függ, és a társadalmi környezet alakít férfivá vagy nővé.

Zalán Ági rajza

 

Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, olvassuk a Szentírásban. (1Móz 5,2) Az élet továbbadását és őrzését bízta rájuk.

Hallom az ellenvetéseket, megjegyzéseket, hogy ez nem így van. Mert vannak, akik mások. Hadd hangsúlyozzam: minden embert egyenlő tisztelet illet meg. Az emberi méltóságban nincs különbség. Tudom azt is, hogy genetikai adottságok is vannak. De a gyermek nem tárgy, amit valamiképpen előállítanak, hanem egy férfi és egy nő kapcsolatából születik.

A családot nem pótolja semmi.

Az újszülött megkapaszkodik az anyjában. Az anyának szüksége van a férfi biztonságot adó szeretetére.

A gyermek ebben az élő szeretetkapcsolatban tudja megtapasztalni a bizalmat. Azt, hogy szeretik őt, hogy szükség van rá, hogy várták.

Megtapasztalja a bizalmat

 

Mennyit beszélünk a világban megtapasztalható fejlődésről. Az újszülött számára teljesen közömbös, vajon a szülők lovas kocsival, kerékpárral vagy valamilyen autócsodával közlekednek. Számára egy a fontos – és ő ezt nem tudja, hanem érzi –, hogy szeretik-e őt.

A szeretet nem jelenti azt, hogy a szülők mindent megadnak a gyermeknek. Ilyenkor, karácsony táján különösen is elgondolkodtató, mi az, aminek egy gyermek igazán örülni tud. Sokszor olyan ajándékot kap, ami után még nem is tud vágyakozni. Nem a pénzben kifejezhető érték jelenti az ajándék nagyságát. Hanem az a személyesség, ami mögötte van. Amit úgy hívunk, hogy szeretet.

A családot nem pótolja semmi.

Ha a szülők kölcsönösen tisztelik, szeretik és megbecsülik egymást, a gyermekeknek igazi otthon-élményük lesz.

Mennyien vannak ma szerte a világon, akiknek nincs igazi otthonuk. Ahol a gyermekek látják, hogyan gondoskodnak a szülők az öregekről, a nagyszülőkről, megtapasztalják, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Megtapasztalják, hogy felelősek vagyunk egymásért (a tihanyi Zalán család hozzájárulásával)

 

A család az a hely, ahol kicsírázik a gyermekekben a hit, ha látják, hogy szüleik imádkoznak. Ha látják, hogy a szülők bizalmukat az Istenbe vetik, ha tudnak nemcsak kérni, hanem köszönetet mondani is, akkor megsejtenek valamit abból, hogy az ember nem mindenható. És megsejtik azt is, hogy ajándék az élet.

Ha a szülők számára fontos az Isten háza, a templom, a vasárnapi közös ünneplés, a gyermekek sokkal könnyebben eljutnak maguk is a hitre.

Ha a szülők számára fontos a haza, a nemzet, a gyermekek megsejtenek valamit abból, amit a gyökerek, a nemzeti kultúra jelent.

A család örökíti át az éltető hagyományokat. Fontosak, mert összetartó erőt jelentenek.

Hogy milyen lesz a jövő társadalma, nagymértékben attól függ, milyen a ma ifjúsága. S hogy milyen a mának a fiatalsága, attól függ, milyenek a családok. Vannak-e igazi családok. Létezik-e hűség. Létezik-e önzetlen szolgálat. Holtomiglan-holtáiglan.

A Szent Család ünnepén tekintsünk magunkba: törődünk-e családunkkal? Engedjük-e, hogy a Betlehemben megszületett Jézus megszólítson bennünket? Megnyílunk-e az örömhír előtt, ami ma is hangzik felénk, amit Mária is, József is, a betlehemi pásztorok is hallottak: Ne féljetek!

 

Nyitókép: Menekülés Egyiptomba – részlet Gentile da Fabriano (1370–1427): A bölcsek hódolata című képéből (forrás: Gentile da Fabriano, Public domain, Wikimedia Commons)