Nagy népsokaság özönlötte el Jeruzsálemet, amikor beteljesült Jézus ígérete: nem hagylak árván titeket. Elküldte a Vigasztalót az utolsó vacsora termében újra összegyűlt apostoloknak. S ők bátran kezdték hirdetni a soknyelvű tömegnek az örömhírt, amelyet mindenki megértett a saját nyelvén.

Jó volna még együtt lenni – érezhették Jézus végleges búcsúja után a magukra marad apostolok, az egész világra szóló küldetés súlya alatt: Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet. Tegyetek tanúságot a nem e világból való országról, amely már megkezdődött közöttetek.

Szeretnénk szárnyaló szívvel járni életünk útján, de újra és újra erőt vesz rajtunk a nyugtalanság, a csüggedés. Mit féltek, kicsinyhitűek? – kérdezheti tőlünk is a Mester, de ismerve, mi lakik az emberben, elküldte a Vigasztalót, hogy erőt, bátorságot öntsön követőibe.

Ha csak azokat szeretitek, akik jót tesznek veletek, nem különböztök a bűnösöktől – figyelmeztet a Mester. Követőitől azt várja, hogy mindenki, akár ellenségeik felé is jóakarattal forduljanak. Egymás terhének önzetlen hordozása, a hűség és elköteleződés legyen ismertető jelünk.

Jézus az emberek közé küldi tanítványait, hogy Isten országának hirdetői legyenek. A lelkek pásztorainak feladata a szolgálat, a testvériség és a szolidaritás jézusi üzenetének hiteles képviselete. Emberi gyengeségeik ellenére eszközei lehetnek Istennek, aki bátorítja, megerősíti őket.

A feltámadt Krisztust nem ismeri föl sem Mária Magdolna, sem az emmauszi tanítványok, sem a Tibériás taván egész éjszaka hiába halászó apostolok. Bennünket is vár az Úr, hogy Megváltónkra ismerjünk benne, s még ha addig hiába is fáradoztunk, az ő szavára átalakulhat körülöttünk a világ.

Üres a sír. De hol van Jézus? Asszonyok angyali jelenésről beszélnek, azt állítva, hogy él. Őt magát azonban nem látta senki… S akkor megjelenik a bezárkózott apostoloknak. Tamás kedvéért újból. Megmutatja sebeit. Később együtt eszik velük, hogy elhihessék a hihetetlent. Jézus él!

Békesség! Ne féljetek! A Názáreti Jézus a halálon túlmutató szeretet példáját adta nekünk. Legyőzte halálával a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Húsvét a halált legyőző Élet ünnepe.

Ingyen kenyeret osztó, a nép szabadságát visszaszerző királyt láttak kortársai Jézusban, ezért ünnepelték bevonulását Jeruzsálembe. Pedig ő világossá tette, hogy országa nem e világból való. A lelkesedés hamar elenyészett, a hozsannából néhány nap múlva „Feszítsd meg!” lett.

Eluralkodni látszik a gonoszság a magát felvilágosultnak képzelő világon. Úton-útfélen gyűlölettől izzó szónoklatokat hallunk, s a világ hatalmasai képtelenek véget vetni a gyilkos háborúknak. De Jézus legyőzte a halál sötétségét, s arra hív, hogy hozzá igazítsuk életünket.

Jézus nyilvános bűnösökkel találkozva nem a bűnt helyesli, hanem fölemeli az embert, hogy megtérjen és éljen. Mindenkinek helye van az Isten országában, aki őszintén megvallja vétkét. Bármennyire mélyre süllyedt is előzőleg, visszafogadja az Úr.

Önmagamban kevés vagyok, mindannyian keressük helyünket a világban. Időt kapunk ajándékba, hogy életünk ne legyen terméketlen. Törődnünk kell egymással, gondoskodni gyermekeinkről, idős rokonainkról, a rászorulókról. Életünk a másik embert szolgálva teljesedik ki.