Jézus nyilvános bűnösökkel találkozva nem a bűnt helyesli, hanem fölemeli az embert, hogy megtérjen és éljen. Mindenkinek helye van az Isten országában, aki őszintén megvallja vétkét. Bármennyire mélyre süllyedt is előzőleg, visszafogadja az Úr.

Önmagamban kevés vagyok, mindannyian keressük helyünket a világban. Időt kapunk ajándékba, hogy életünk ne legyen terméketlen. Törődnünk kell egymással, gondoskodni gyermekeinkről, idős rokonainkról, a rászorulókról. Életünk a másik embert szolgálva teljesedik ki.

Jézus bennünket is hív, mint a három kiválasztott tanítványt, akik számára a Tábor hegyén feltárul az Ő valóságának mélysége. Nem sokkal később, a Getszemáni-kertben mégis elalszanak, magára hagyva a halálfélelemmel küzdő Mestert. De ő mindenkinek kezet nyújt, hogy vele járjuk életünk útját.

Porból lettél, és visszatérsz a porba – a hamvazkodás jele intés arra, hogy nem vagyunk urai e világnak. A megújulás, megtisztulás, megtérés szent időszaka vár ránk. Fölösleges megkötöttségeinktől szabaddá válva a Lélek örömével várhatjuk a szent húsvétot.

Napjaink erkölcsi relativizmusa felszámolta a közös értékeket. Önzésből nem születik közösség, így sok magába záruló ember elviselhetetlennek érezve önként dobja el az életet magától. Ideje az igazi megtérésnek: a hazugságtól, gyűlölködéstől elfordulva, a szíveket vizsgáló Úrhoz odafordulva.

Életünk egyik legnagyobb kihívása az ellenségszeretet parancsa. Ne harcoljunk azok ellen, akik ellenünk törnek? Áldást mondjunk azokra, akik átkoznak bennünket? Jézus követői a kizökkent világot próbálják ezáltal a helyére tenni, azok megváltozásáért imádkozva, akik gyűlölik őket.

Nagyot csalódnak, akik ideig-óráig tartó örömtől, gazdagságtól, hatalomtól várják a boldogságot. A birtoklásvágy foglyainak gyakran már e világon sem jut idejük élni. Igazán boldog az lesz, aki nem önmagában, s nem önmagáért él.

Jelentéktelennek érzi magát az ember a fenséges isteni erő megtapasztalásakor. De lehetünk bármilyen esendők, Jézus mégis számít ránk, emberhalásznak hív. Várja bizalomból fakadó válaszunkat: biztonságos életünket odahagyva Veled járjuk, Uram a bizalom, a hit, a remény útját.

Gyertyaszentelő, Jézus bemutatásának napja a fény ünnepe, a vágyakozás beteljesülésének ünnepe. Az agg Simeon tudott várni a Gyermekre, akit az Úr világosságul küldött a pogányok megvilágosítására. Az elesettek szolgálatán keresztül mindannyiunk számára fölragyog az élet világossága.

Rólunk és értünk is szólnak az evangélium igéi: a mennyei Atya gondját viseli az embernek. Vajon beengedjük-e Jézust az életünkbe, el tudjuk-e kötelezni magunkat Jézus ügye mellett? Mint a tanítványok, ott mernénk-e hagyni megélhetésünket, ha Jézus: felszólít: jöjj és kövess!

A kánai menyegzőn Jézus együtt ünnepel a fiatalokkal, a násznéppel. Nem erőlteti rá magát senkire, de segítségükre siet, amikor kell. Arra vár, hogy meghívjuk: legyen velünk örömben-bánatban. Ahol Ő jelen van, megváltozik a világ. Csak annyit kér, amire képesek vagyunk, de azt meg kell tennünk.

Amit karácsonykor ünnepeltünk, velünk élő valóság. Nyomorúságunkból, halálra szántságunkból meg vagyunk váltva. Jézus mindannyiunkkal közösséget vállalt, amikor Jánosnál bemerítkezett a Jordánba. Az Isten országa testvéri közösség, ahová mindenki meghívást kapott.