Kiveszni látszik a közgondolkodásból a közjó, minden azt sugallja, „neked ez jár”. Csillogó látszatvilágunkban, miként Jézusnak a pusztában, kísértést kell kiállnunk, s előbb-utóbb dönteni Isten és a mammon, a szolgálat és a pénz között.

Bár egész életünkben keressük, mégsem tudunk észszerű, megnyugtató választ találni létezésünk alapkérdéseire. A világ, s benne saját létünk nem magától értetődő. Amikor Jézus arra buzdít: „ne félj, csak higgy!”, nem tételek megvallását várja, hanem a belé vetett feltétlen bizalmat.

Nem a szegénységet eszményíti a szegény Lázárról szóló példázat, hanem a másik ember szükségleteivel nem törődő gazdagot ítéli el. Joga van az embernek az életéhez szükséges javakat birtokolni, de ahhoz nincs, hogy magának kisajátítva másokat kizárjon belőle.

Kiveszni látszik a közgondolkodásból a közjó, minden azt sugallja, „neked ez jár”. Csillogó látszatvilágunkban, miként Jézusnak a pusztában, kísértést kell kiállnunk, s előbb-utóbb dönteni Isten és a mammon, a szolgálat és a pénz között.

A kereszt, a szenvedés és a vállalás hozzátartozik Krisztus követőinek életéhez, e nélkül a kereszténység üres beszéd csupán. Az apostolok a megfeszített Jézust hirdetik, aki értük és sokakért adta az életét. Ami a hitetleneknek oktalanság, a meghívottaknak azonban Isten ereje és bölcsessége.

Isten az embert szabadnak teremtette: választhat az életre vagy a pusztulásba vezető út között. Krisztust követni önző módon, áldozatvállalás nélkül nem lehet. Képes vagyok-e az Ő hívására a világ világosságává lenni, békésebb új világot építeni?

Legfájdalmasabb gyengesége társadalmunknak a szolgálatkészség hiánya. Vannak igényeink, elvárásaink, másokkal szemben azonban hajlamosak vagyunk az elutasító bizalmatlanságra. Jézus az önzetlenség, az odaadás útját mutatja meg. Aki nagyvonalú, segítőkész mások iránt, ajándékba megkapja a boldogságot is.

Isten jósága és emberszeretete a Názáreti Jézusban kézzelfogható valósággá vált. Az ő követése nem vallási ismeretek rendszere, hanem az Istennel való élő kapcsolat. Életforma, az élet, az emberek szolgálata, békességteremtés. Isten gyermekeinek szabadságára a vállalás útja vezet.

Nem ebből a világból való Jézus országa, de már jelen van a világban. Követőitől gyűlölet helyett megbocsátást, önzés helyett szolgálatot kíván. Egy újpogány világban, amely csak hatalmi érdekekben tud gondolkodni, nap mint nap döntenünk kell jóság és gonoszság, igazság és hazugság között.

Elköteleződésre, szolgálatra hív Isten szent Lelke, akivel eltelve félelem nélkül, fölösleges vágyaktól szabadon, az értelmetlen kísértéseknek ellenállva járhatjuk földi utunkat, mindig megtéve embertársainkért, közösségünkért azt, amire képesek vagyunk.

Nincs hová lehajtania a fejét az Emberfiának – mondta önmagáról Jézus, akinek a szó szoros értelmében semmije nem volt. „Ahol a kincsed, ott a szíved” – figyelmeztet, hogy az igazi gazdagság az, ha önmagunkból tudunk adni másoknak. A boldogságra vezető út az osztozás, a szolgálat útja.

Szólítsátok meg az Istent – bátorítja Jézus a tanítványait. Az imádság dicsőítés, hitvallás, kérés, köszönet, Isten akaratának elfogadása. Megtapasztalhatjuk, hogy bizalommal fordulhatunk az Atyához, aki meghallgat, megbocsát, táplál, megsegít és békét ad a lelkünknek.