Magunk építette civilizációnk önkéntes rabszolgái lettünk. Jézus boldogmondásai arra hívnak, hogy ne ragadjunk bele a világba, ahol a közvélemény, a divat, az érdekek diktálnak. A boldogság erőfeszítést kíván, keresni az igazságot, elviselni az üldöztetést, békét teremteni.

Erő áradt belőle. Szavára a galileai halászok otthagyták megélhetésüket, vállalva a bizonytalan jövőt. Követni kezdték, noha semmit sem tudtak róla, legfeljebb azt, hogy az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét… Bennünket is megszólít. Van-e bátorságunk elfogadni a hívást?

Jézus az Isten Báránya, aki önmagát áldozza fel, életét adja értünk és sokakért. Megszabadítja az emberiséget a bűn lelki-szellemi rabságából, az Istennel való szembeszegüléstől, és szeretetközösségbe, szolgálatra, áldozatvállalásra hív.

Jézus a Jordánban való bemerítkezéssel vállalja először a közösséget minden emberrel. Tanítványai nem hallgathatnak, tanúságot kell tenniük az élet köztünk megjelent Igéjéről. Nekünk is így kell tennünk, életünkkel hitelesítve az örök élet örömhírét azok előtt, akik ma is keresik az Urat.

Mióta kiszakította magát a teremtés ősi rendjéből, örökös háborúskodás az emberiség története. Az isteni Ige megtestesülését ünnepeljük, bizakodva, hogy jósága és emberszeretete képes átformálni szívünket. Ám ma is sokszor tűnik úgy, hogy övéi nem fogadják be a világ világosságát.

Gondoskodás és biztonság: az egészséges emberré fejlődéshez minden gyermeknek anyai és apai szeretetre van szüksége. A családot nem képes pótolni semmi. A gyermek itt megtapasztalja a bizalmat, megtanulja, hogy felelősek vagyunk egymásért, példát kap hitre és hazaszeretetre.

Az az ajándék, amit önmagunkból adhatunk a másik embernek. Jövőt tud ajándékozni a hűség, a szolidaritás. Jövőt tud ajándékozni az igazi szeretet. Holtomiglan, holtáiglan. Sőt a halálon is túl.

Ne félj! – bátorítja az angyal Máriát, biztatja a tépelődő Józsefet, s nyugtatja a betlehemi pásztorokat. Nekünk is szól az erősítő üzenet a gyűlöletkeltés, az embertelenség, a megfélemlítés világában; ne zárkózzunk el a valóság elől, ne feledkezzünk meg kiszolgáltatott embertársainkról.

Eljött, közöttünk élt, tanított és gyógyított, meghirdette az Isten országát, amelyben mindnyájan testvérek vagyunk. Az odafönn valókat keressük, figyelmeztetett, ne földi kincseket gyűjtsünk. Békességet, az ő békéjét hagyta ránk, s tanúságot tenni küldött a világba, hogy a béke lehetséges.

Jézus békét hirdetett, amelyért egész életünkben munkálkodnunk kell. Szétszakadt, zűrzavaros világunkban nekünk kell az akadályokat lebontani, az utat egyengetni. A gyilkos ellentétek nélküli jövő érdekében megtenni azt, amit helyettünk senki nem fog elvégezni.

Ebben a világban, de nem ennek a világnak élünk. Az odafönt valókat keressük, de földi életünkben találjuk meg őket. Nyitott szívvel élve várakozunk a találkozásra. Az Úr meglátogat bennünket a rászorulókban, a szomorkodókban, a szükséget szenvedő emberekben.

Királyként hódolnak az újszülött előtt a napkeleti bölcsek, Jeruzsálembe vonulásakor Jézust pálmaágakkal üdvözlik, királynak vallja magát Pilátus udvarában, de eltűnik a tömeg elől, amikor uralkodójukká akarják tenni. Országa elközelgett, köztünk van, ahol szeretet, irgalom és béke lakozik.