Rólunk és értünk is szólnak az evangélium igéi: a mennyei Atya gondját viseli az embernek. Vajon beengedjük-e Jézust az életünkbe, el tudjuk-e kötelezni magunkat Jézus ügye mellett? Mint a tanítványok, ott mernénk-e hagyni megélhetésünket, ha Jézus: felszólít: jöjj és kövess!

A kánai menyegzőn Jézus együtt ünnepel a fiatalokkal, a násznéppel. Nem erőlteti rá magát senkire, de segítségükre siet, amikor kell. Arra vár, hogy meghívjuk: legyen velünk örömben-bánatban. Ahol Ő jelen van, megváltozik a világ. Csak annyit kér, amire képesek vagyunk, de azt meg kell tennünk.

Amit karácsonykor ünnepeltünk, velünk élő valóság. Nyomorúságunkból, halálra szántságunkból meg vagyunk váltva. Jézus mindannyiunkkal közösséget vállalt, amikor Jánosnál bemerítkezett a Jordánba. Az Isten országa testvéri közösség, ahová mindenki meghívást kapott.

A világ üdvére született gyermek az élet világosságát hozta, reményt sugároz, amely nélkül a napkeleti bölcsek útját járni képtelenség. Reménységgel, hittel, bizalommal tekintsünk az égre, hogy meglássuk a csillagot, amely minden ember számára fölragyogott.

Kiváltságos gondoskodás jár a családnak, mely az élet és a szeretet bölcsője, különösen amikor az élvezetvágy szelleme és a fogyasztási láz elapasztják az élet forrásait – figyelmeztet II. János Pál pápa. Apátlan, anyátlan nemzedékek nőnek fel, megértésre, törődésre vágyakozva.

Ne félj! Ez az üzenet az angyali üdvözlettől a betlehemi éjszakán át a vihar lecsendesítéséig végigvonul az evangéliumokon. Az élet közénk született Urával való találkozás ujjongó, tiszta örömével lépjünk át a Ferenc pápa által karácsonykor megnyitott szentévi kapun.

Egyre többen menekülnek látszatvilágba, miközben hamis messiások üres ígérgetéseinek áldozataivá válnak. Keresztelő János nem kér rendkívüli dolgokat a hozzá fordulóktól, csupán tisztességet, önmérsékletet, szolidaritást, testvériességet. Ma sem, nekünk sem mondana mást.

Keresztelő János megvallotta, hogy a Jézus a Megváltó, akiben Isten jósága és emberszeretete kézzelfogható valósággá vált. Azonban amit ma magunk körül látunk, messze van attól, amit Jézus az Isten országáról beszélve meghirdetett. Karácsonyra készülve főként magunkban kell rendet tennünk.

Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, de Jézus biztosan eljön. A készenlét nem tétlen várakozás; „Ne nehezedjék el a szívetek tobzódásban!” Aki hittel és hitből él, félelem nélkül várhatja az Emberfia eljövetelét: amit egynek a legkisebbek közül tettünk, az Úrnak tettük.

Jézus tanításának középpontjában Isten elközelgő, sőt már jelen lévő országa áll, polgárai valamennyien a gondoskodó Atya gyermekei, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, s uralkodás helyett szolgálatra, sőt az ellenség szeretetére ösztönöz.

Mérgez, pusztít a hazugság. A fegyvergyártás „védelmi ipar”; arctalan hatalmak érdekében ártatlan emberek gyilkolják egymást. Az „érzékenyítés” a természetellenes elfogadására ösztönző manipuláció. E látszatvilágban egyetlen bizonyosság Jézus ígérete: az Ő igéi soha el nem múlnak.

Példabeszédeiben Jézus szembeállítja a magát mindenkinél többre tartó gőgös embert a korlátait elismerővel, a sokból alig adakozót a kevéshez sem ragaszkodóval. Vegyük észre: Jézust nem lehet úgy követni, hogy csak egy részt adok magamból neki.