Jézus békét hirdetett, amelyért egész életünkben munkálkodnunk kell. Szétszakadt, zűrzavaros világunkban nekünk kell az akadályokat lebontani, az utat egyengetni. A gyilkos ellentétek nélküli jövő érdekében megtenni azt, amit helyettünk senki nem fog elvégezni.

CSAK ONLINE: Az az ajándék, amit önmagunkból adhatunk a másik embernek. Jövőt tud ajándékozni a hűség, a szolidaritás. Jövőt tud ajándékozni az igazi szeretet. Holtomiglan, holtáiglan. Sőt a halálon is túl.

Ebben a világban, de nem ennek a világnak élünk. Az odafönt valókat keressük, de földi életünkben találjuk meg őket. Nyitott szívvel élve várakozunk a találkozásra. Az Úr meglátogat bennünket a rászorulókban, a szomorkodókban, a szükséget szenvedő emberekben.

Királyként hódolnak az újszülött előtt a napkeleti bölcsek, Jeruzsálembe vonulásakor Jézust pálmaágakkal üdvözlik, királynak vallja magát Pilátus udvarában, de eltűnik a tömeg elől, amikor uralkodójukká akarják tenni. Országa elközelgett, köztünk van, ahol szeretet, irgalom és béke lakozik.

Akárha végidők tanúi volnánk: Jézus jövendölése a pusztulásról a szemünk előtt látszik valóra válni. A világ hatalmasainak háborúskodásai mellett hedonista életvitelünk miatt magunk is részeseivé válunk a pusztításnak. Bírjuk azonban a Mester ígéretét: állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.

Templomaink fényt sugárzó helyek, ahol az esendő ember a végtelen Istennel találkozik. Jelképrendszerükkel a teremtés rendjére figyelmeztetnek, égre mutató tornyaik igazodási pontok köznapi, s lelki értelemben. Harangjaik hívják az élőket, elsiratják a halottakat.

Isten irgalma felől kétségbe soha ne essél! – bátorít Szent Benedek. A halottak napi mécsesek arra emlékeztetnek, hogy a végső szó nem a halálé. Jézus az örök élet örömhírét hozza az emberiségnek. De vajon törődünk-e egymással is életünkben annyit, mint halottaink sírjával?

Jézus a törvény aprólékos megtartásával kérkedő farizeusokkal ellentétben az embert állítja a középpontba. Az élet örömhíre mindenkihez szól: a Mester szóba áll az idegen szamáriai asszonnyal, a kiközösített leprással, a megvetett vámszedővel.

Elközelgett az igazságosság, a béke és az öröm országa – hirdette meg Jézus két évezrede, s üzenete a relativizmus, hedonizmus és konzumizmus mai világának is szól. A hit életalakító erő, közösség- és társadalomformáló hatással bír, képes élhetőbbé tenni a világot.

Jézus küldetése mindenkihez szól, az esendő emberen múlik, odafordul-e Hozzá hittel és bizalommal. Az Isten üdvözítő szándéka mindenkire kiterjed, nem szabhatjuk meg, ki tartozhat Hozzá. A szabályoknál fontosabb az őszinte vágy a gyógyulásra, elismerve gyöngeségemet. Mert nem lehetek önmagam orvosa.

Kiveszni látszik a közgondolkodásból a közjó, minden azt sugallja, „neked ez jár”. Csillogó látszatvilágunkban, miként Jézusnak a pusztában, kísértést kell kiállnunk, s előbb-utóbb dönteni Isten és a mammon, a szolgálat és a pénz között.

Bár egész életünkben keressük, mégsem tudunk észszerű, megnyugtató választ találni létezésünk alapkérdéseire. A világ, s benne saját létünk nem magától értetődő. Amikor Jézus arra buzdít: „ne félj, csak higgy!”, nem tételek megvallását várja, hanem a belé vetett feltétlen bizalmat.