Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! – hagyta meg Jézus apostolainak az utolsó vacsorán. E szent cselekményben nem csupán emlékezünk Rá, hanem Őt magát, az Élet Kenyerét vesszük magunkhoz. A kenyér és bor színében Krisztus velünk akar maradni. Engedjük-e, hogy útitársunk legyen?

Istenkeresők vagyunk mindnyájan. Bennünk él a vágy a végtelenre, a feltétlen elfogadásra. Jézusban látható formában jelent meg közöttünk az embereket szerető Isten. A Szentháromságról beszélve az Ő belső életét próbáljuk kifejezni: a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő közösségét, egységét.

Beszéljünk bármely nyelven, ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei – a pünkösdi nyelvcsoda a testvériség el nem múló üzenetét jeleníti meg. Az egymás nyelvét addig nem beszélő zarándokok valamennyien megértik az eléjük álló apostolok üzenetét.

Hirtelen jött a megbízatás az Olajfák hegyén: tegyetek tanítványommá minden népet! Hirdessétek az Élet Igéjét: nincs üdvösség senki másban, csak az értünk emberré lett, kínhalált szenvedett és a halált legyőző Jézus Krisztusban. A feladat: igazságos és testvéries világ felépítése.

Lehet-e utasításra szeretni, ráadásul még az ellenséget is? Sokan ütköznek meg ma is Jézus legfőbb parancsán, amint megütköztek rajta eleinte az apostolok is. A törvény betűje kevés, az Igazság Lelke tesz képessé akár az önfeláldozásra is, követve a Mester példáját, aki életét adta sokakért.

CSAK ONLINE LEAD: Beszéljünk bármely nyelven, ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei – a pünkösdi nyelvcsoda a testvériség el nem múló üzenetét jeleníti meg. Az egymás nyelvét addig nem beszélő zarándokok valamennyien megértik az eléjük álló apostolok üzenetét.

Nyugtalan a szívünk, gyakran gyötör gond és kétség. Ismeretlen úton járunk, hontalannak érezzük magunkat. Képtelenek vagyunk saját erőnkből lelki békét találni. Ha nem zárulunk be, ha hagyjuk, hogy megszólítson bennünket az Úr, ha hittel Rá hagyatkozunk, megtalálhatjuk lelki otthonunkat.

Bár napjainkban uralkodni látszik az individualizmus, a lelke mélyén mindenki biztonságra vágyik. Szeretetteli otthonra, törődésre, meghallgatásra. Közösségre, gondoskodó vezetőre. De nem várhatunk mindig másra, mindannyiunknak pásztorokká kell válnunk, aki felelősséget vállal övéiért.

Bár az emmauszi tanítványok nem ismerték föl az élő Jézust, aki útitársukul szegődött, csüggedtségük enyhült, ahogyan megértették a prófétai jövendölések értelmét. E világ sok gondja-baja gyakran előlünk is elfedi az üdvösség örömhírét, a találkozás azonban Vele, s társainkkal, megváltoztathatja az életüket.

Félelem, kiszolgáltatottság, háborúk, gyűlölet – hol van világunkban a Jézus ránk hagyott békéje? A bezárkózó apostolokon is úrrá lett a félelem, de a föltámadt Krisztus megszabadítja őket tőle. A Lélek erejével képessé válnak arra, hogy tanúságot tegyenek a jézusi örömhírről az egész világon.

Rohant a sírhoz a két tanítvány, s annak ürességét látva, hittek: valósággá vált, amit a Mester előre megmondott. A feltámadt Jézus Isten életének teljességét éli. A boldogság szem nem látta, fül nem hallotta világából mutatkozik meg tanítványainak: békesség, ne féljetek!

Jézus előre megmondta, hogy sokat kell majd szenvednie, s a főpapok keresztre feszíttetik. Akik a törvény betűjéhez ragaszkodtak, nem értették meg őt. Istenkáromlónak tartották az Isten fiát, mert annak mondta magát, aki valóban volt. Az élet azonban erősebb a halálnál.