Nem ebből a világból való Jézus országa, de már jelen van a világban. Követőitől gyűlölet helyett megbocsátást, önzés helyett szolgálatot kíván. Egy újpogány világban, amely csak hatalmi érdekekben tud gondolkodni, nap mint nap döntenünk kell jóság és gonoszság, igazság és hazugság között.

Elköteleződésre, szolgálatra hív Isten szent Lelke, akivel eltelve félelem nélkül, fölösleges vágyaktól szabadon, az értelmetlen kísértéseknek ellenállva járhatjuk földi utunkat, mindig megtéve embertársainkért, közösségünkért azt, amire képesek vagyunk.

Nincs hová lehajtania a fejét az Emberfiának – mondta önmagáról Jézus, akinek a szó szoros értelmében semmije nem volt. „Ahol a kincsed, ott a szíved” – figyelmeztet, hogy az igazi gazdagság az, ha önmagunkból tudunk adni másoknak. A boldogságra vezető út az osztozás, a szolgálat útja.

Szólítsátok meg az Istent – bátorítja Jézus a tanítványait. Az imádság dicsőítés, hitvallás, kérés, köszönet, Isten akaratának elfogadása. Megtapasztalhatjuk, hogy bizalommal fordulhatunk az Atyához, aki meghallgat, megbocsát, táplál, megsegít és békét ad a lelkünknek.

Mária és Márta története a tevékenységről és a hallgatásról szól. Mindkettőre szükségünk van. A cselekvéshez erő kell, a hallgatáshoz odaadás. Meg kell hallgatnunk az Úr hozzánk szóló szavát. Mária példájára nap mint nap csendben oda kell telepednünk az Úr lábához, és szívünket kitárva hallgatni a Mestert.

Kicsik és tehetetlenek vagyunk a világ temérdek gondjához képest, mégsem mehetünk el közömbösen a testi-lelki rászorulók mellett. Az Isten által számunkra kijelölt úton bajbajutottakkal találkozva az irgalmas szamaritánus példájára azt kell megtennünk, amire ott és akkor képesek vagyunk.

A szelíd Jézus követőinek sosem szabad feladniuk a lehetetlennek tűnő vállalkozást, az emberek gondolkodásának átalakítását. Hogy életüket érdekeik helyett értékek vezéreljék, ne a pillanatnak éljenek, s a távlatok nélküli, beteg világban az igazság, a testvériség és a béke követei legyenek.

Egyszerű halász és tudós farizeus; Péter és Pál apostolok messziről indultak, de ugyanott, ugyanakkor szenvedtek vértanúhalált azért az Úrtért, aki mindkettőjüket meghívta, hogy szakítsanak addigi életükkel, menjenek, s a világ végső határáig hirdessék az Ő örömhírét.

Hallgatói kemény beszédnek tartották Jézusnak az élet kenyeréről mondott, az utolsó vacsorán megismételt szavait, pedig azok által értünk adott élete válik minden nemzedék számára jelenvalóvá és örökkévalóvá. Ha átadjuk azt a keveset, amink van, az Úr áldásával megváltozik körülöttünk a világ.

Minden közösség ősforrása a teremtő, megváltó és megszentelő Isten, aki a káoszból rendet teremt az univerzumban. Az értelemmel és szabad akarattal megajándékozott embernek azt a feladatot adja, hogy művelője, gazdája legyen célszerűen elrendezett világunknak.

Nagy népsokaság özönlötte el Jeruzsálemet, amikor beteljesült Jézus ígérete: nem hagylak árván titeket. Elküldte a Vigasztalót az utolsó vacsora termében újra összegyűlt apostoloknak. S ők bátran kezdték hirdetni a soknyelvű tömegnek az örömhírt, amelyet mindenki megértett a saját nyelvén.

Jó volna még együtt lenni – érezhették Jézus végleges búcsúja után a magukra marad apostolok, az egész világra szóló küldetés súlya alatt: Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet. Tegyetek tanúságot a nem e világból való országról, amely már megkezdődött közöttetek.