Gondoskodás és biztonság: az egészséges emberré fejlődéshez minden gyermeknek anyai és apai szeretetre van szüksége. A családot nem képes pótolni semmi. A gyermek itt megtapasztalja a bizalmat, megtanulja, hogy felelősek vagyunk egymásért, példát kap hitre és hazaszeretetre.

Az az ajándék, amit önmagunkból adhatunk a másik embernek. Jövőt tud ajándékozni a hűség, a szolidaritás. Jövőt tud ajándékozni az igazi szeretet. Holtomiglan, holtáiglan. Sőt a halálon is túl.

Ne félj! – bátorítja az angyal Máriát, biztatja a tépelődő Józsefet, s nyugtatja a betlehemi pásztorokat. Nekünk is szól az erősítő üzenet a gyűlöletkeltés, az embertelenség, a megfélemlítés világában; ne zárkózzunk el a valóság elől, ne feledkezzünk meg kiszolgáltatott embertársainkról.

Eljött, közöttünk élt, tanított és gyógyított, meghirdette az Isten országát, amelyben mindnyájan testvérek vagyunk. Az odafönn valókat keressük, figyelmeztetett, ne földi kincseket gyűjtsünk. Békességet, az ő békéjét hagyta ránk, s tanúságot tenni küldött a világba, hogy a béke lehetséges.

Jézus békét hirdetett, amelyért egész életünkben munkálkodnunk kell. Szétszakadt, zűrzavaros világunkban nekünk kell az akadályokat lebontani, az utat egyengetni. A gyilkos ellentétek nélküli jövő érdekében megtenni azt, amit helyettünk senki nem fog elvégezni.

Ebben a világban, de nem ennek a világnak élünk. Az odafönt valókat keressük, de földi életünkben találjuk meg őket. Nyitott szívvel élve várakozunk a találkozásra. Az Úr meglátogat bennünket a rászorulókban, a szomorkodókban, a szükséget szenvedő emberekben.

Királyként hódolnak az újszülött előtt a napkeleti bölcsek, Jeruzsálembe vonulásakor Jézust pálmaágakkal üdvözlik, királynak vallja magát Pilátus udvarában, de eltűnik a tömeg elől, amikor uralkodójukká akarják tenni. Országa elközelgett, köztünk van, ahol szeretet, irgalom és béke lakozik.

Akárha végidők tanúi volnánk: Jézus jövendölése a pusztulásról a szemünk előtt látszik valóra válni. A világ hatalmasainak háborúskodásai mellett hedonista életvitelünk miatt magunk is részeseivé válunk a pusztításnak. Bírjuk azonban a Mester ígéretét: állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.

Templomaink fényt sugárzó helyek, ahol az esendő ember a végtelen Istennel találkozik. Jelképrendszerükkel a teremtés rendjére figyelmeztetnek, égre mutató tornyaik igazodási pontok köznapi, s lelki értelemben. Harangjaik hívják az élőket, elsiratják a halottakat.

Isten irgalma felől kétségbe soha ne essél! – bátorít Szent Benedek. A halottak napi mécsesek arra emlékeztetnek, hogy a végső szó nem a halálé. Jézus az örök élet örömhírét hozza az emberiségnek. De vajon törődünk-e egymással is életünkben annyit, mint halottaink sírjával?

Jézus a törvény aprólékos megtartásával kérkedő farizeusokkal ellentétben az embert állítja a középpontba. Az élet örömhíre mindenkihez szól: a Mester szóba áll az idegen szamáriai asszonnyal, a kiközösített leprással, a megvetett vámszedővel.

Elközelgett az igazságosság, a béke és az öröm országa – hirdette meg Jézus két évezrede, s üzenete a relativizmus, hedonizmus és konzumizmus mai világának is szól. A hit életalakító erő, közösség- és társadalomformáló hatással bír, képes élhetőbbé tenni a világot.