Színeváltozásakor Jézuson átsugárzott istenségének valósága. Péter, Jakab és János elmondhatatlan élménye Isten jelenlétének közvetlen megtapasztalása. Ám a látomás véget ér, le kell menniük a szent hegyről, hogy ők hárman hamarosan gyötrődő emberségében találkozzanak a Mesterrel az Olajfák hegyén.

Önmagától eltelve az ember azt képzeli, hogy megváltoztathatja a teremtett világ rendjét, szabadságában áll isteníteni a gazdasági fejlődést, kizsákmányolni a Földet, embertársát szolgasorba vetni. A kísértővel szemben halljuk meg lelkiismeretünk szavát, engedjük be életünkbe a világ Teremtőjét.

Nem elég az előírások betűjét megtartanunk ahhoz, hogy Jézus igazi tanítványai legyünk. A lényeg a személyes kapcsolat a végtelen, teremtő Istennel. A kereszténység az élet szolgálata ott, ahol szükség van ránk, áldozatvállalás, szolidaritás. Hogy jócselekedeteinket látva dicsőítsék a mennyei Atyát.

A kereszténység életet formáló üzenet. Ahová a hivatásom állított, ott kell hirdetnem az élet világosságát. Nem pusztán szavakkal, hanem gyógyító emberi cselekedetekkel, amelyek környezetünket élhetőbbé teszik.

Magunk építette civilizációnk önkéntes rabszolgái lettünk. Jézus boldogmondásai arra hívnak, hogy ne ragadjunk bele a világba, ahol a közvélemény, a divat, az érdekek diktálnak. A boldogság erőfeszítést kíván, keresni az igazságot, elviselni az üldöztetést, békét teremteni.

Erő áradt belőle. Szavára a galileai halászok otthagyták megélhetésüket, vállalva a bizonytalan jövőt. Követni kezdték, noha semmit sem tudtak róla, legfeljebb azt, hogy az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét… Bennünket is megszólít. Van-e bátorságunk elfogadni a hívást?

Jézus az Isten Báránya, aki önmagát áldozza fel, életét adja értünk és sokakért. Megszabadítja az emberiséget a bűn lelki-szellemi rabságából, az Istennel való szembeszegüléstől, és szeretetközösségbe, szolgálatra, áldozatvállalásra hív.

Jézus a Jordánban való bemerítkezéssel vállalja először a közösséget minden emberrel. Tanítványai nem hallgathatnak, tanúságot kell tenniük az élet köztünk megjelent Igéjéről. Nekünk is így kell tennünk, életünkkel hitelesítve az örök élet örömhírét azok előtt, akik ma is keresik az Urat.

Mióta kiszakította magát a teremtés ősi rendjéből, örökös háborúskodás az emberiség története. Az isteni Ige megtestesülését ünnepeljük, bizakodva, hogy jósága és emberszeretete képes átformálni szívünket. Ám ma is sokszor tűnik úgy, hogy övéi nem fogadják be a világ világosságát.

Gondoskodás és biztonság: az egészséges emberré fejlődéshez minden gyermeknek anyai és apai szeretetre van szüksége. A családot nem képes pótolni semmi. A gyermek itt megtapasztalja a bizalmat, megtanulja, hogy felelősek vagyunk egymásért, példát kap hitre és hazaszeretetre.

Az az ajándék, amit önmagunkból adhatunk a másik embernek. Jövőt tud ajándékozni a hűség, a szolidaritás. Jövőt tud ajándékozni az igazi szeretet. Holtomiglan, holtáiglan. Sőt a halálon is túl.

Ne félj! – bátorítja az angyal Máriát, biztatja a tépelődő Józsefet, s nyugtatja a betlehemi pásztorokat. Nekünk is szól az erősítő üzenet a gyűlöletkeltés, az embertelenség, a megfélemlítés világában; ne zárkózzunk el a valóság elől, ne feledkezzünk meg kiszolgáltatott embertársainkról.