Képes vagyok-e elfogadni, hogy rászorulok Isten gyógyító kegyelmére, s Tőle kérni bizalommal segítséget? A találkozás Jézussal megújít, visszaadja az életet. Ennek örömét nem tarthatjuk meg magunknak, meg kell osztanunk másokkal, oldani magányukat, s támogatni őket küzdelmeikben.

Isten országa nem elitklub, az örömhír mindenkihez szól. Jézus ezért járja a vidéket, gyógyít, hív, bátorít. Az élet ereje sugárzik belőle, de ő is szükségét érzi, hogy időnként elcsendesedjen. Szellemi-lelki háttér nélkül nem lehetünk örömhírének tanúi, legfeljebb nyüzsgő aktivisták.

Világméretű lelki-szellemi környezetszennyezésben élünk; a hétköznapi beszédet gorombaság, a közbeszédet erőszak árasztja el, a média kultúrszeméttel van tele. Gyűlölködő, fegyverkező, egymást legyilkoló világunkban elszabadult a pokol, de Jézussal kiűzhetjük életünkből a gonoszt.

Jézus tanítványainak gyógyító, örömhírt sugárzó, közösséget formáló jelenlétére sóvárog a világ. Hagynunk kell a múltat, halogatás nélkül cselekedni a jelenben, miközben előre tekintünk új feladatainkra. Van-e bátorságunk elkötelezni magunkat Isten országának ügye mellett?

András apostol, aki elsőként követte Jézust, a keresztény keleten, testvére, Péter, aki András szavára nézett Jézus szemébe, a keresztény nyugaton nyugszik. Jó volna, ha Kelet és Nyugat ma közösen tudna tanúságot tenni arról, hogy megtalálta a Messiást.

Egész életünk vándorlás, kutatás. Néha fölragyog számunkra is a csillag, amely vezet, biztonságot ad. Jézus, a világ üdvössége törékeny kisgyermekként jelenik meg a világban. Életünk sorstársa lett, meg akar mutatkozni mindenkinek, akinek szívében vágy él az igazság után.

Az Istené helyett a maga útját járó emberiség a folytonos testvérgyilkos háború zűrzavarába hull. Jézus azért vállalta ember sorsunkat, hogy kibékítse az eget a földdel, az embert az emberrel. A béke a szívekben kezdődik: aki befogadja Jézust, mindenkire testvérként tekint.

Az ünnep összekapcsol múltat és jelent, megszólít, szembesít önmagaunkkal. Karácsonykor üzenetet kapunk, hogy a názáreti Jézusban megjelent számunkra Isten életet ajándékozó jósága, emberszeretete. Véget ér árvaságunk, immár Isten gyermekei vagyunk, ha befogadjuk a Világ Világosságát.

A sötétségben botorkálva az elveszett Paradicsomot keressük, de az emberiséget megváltoztatni igyekvő messianisztikus elgondolások rendre kudarcba fulladnak. A Betlehemben megszületett Jézus maga az igazi Világosság, eljövetelének megünneplésével beengedhetjük a fényt az életünkbe.

Milliók válnak földönfutókká az emberi gonoszság miatt, s mert világunkból hiányzik a prófétai szó, a kritikus hang, a figyelmeztető jel, amely arra ösztönözne, hogy legyőzzük önelégültségünket, elforduljunk kényelmes életünktől, egyenessé tegyük az utat ember és ember között.

Karácsonyi cicomákban pompáznak az utak, karácsonyi énekektől hangosak a plázák, tülekedés mindenütt. Feledésbe merül, hogy Jézus születésére készülünk, aki bevilágít az ember éjszakájába. Advent lényege, hogy megtisztítjuk szívünket, csendet teremtünk önmagunkban és környezetünkben.

Föltekintünk az Élet fáján függő Krisztusra, aki mindhalálig közösséget vállalt velünk. Az ő országához tartozni nem érvényesülést jelent, hanem az elesettek szolgálatát, vértanúságra kész hűséget. Mert hisszük, hogy holta megtörte a halált, s eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat.