Könyvből még senki sem lett Krisztus követőjévé. Az igazság megismeréséből nem következik az igazság szerinti élet. Vonzó példát mutató keresztényekre van szükség, akiknek életét átjárja az örömhír, eleven közösségre, amelyben megtapasztaljuk, hogy testvérek vagyunk, közünk van egymáshoz.

Az irodalom, a művészet ahhoz segít, hogy egész valónkkal átéljük az élet leglényegesebb kérdéseit. Az olvasó valamiképpen újraírja a művet, felerősíti képzeletével, világot teremt, használja saját képességeit, emlékezetét, álmait, munkába állítja saját élettörténetét.

A hatalom nem uralkodásra, hanem a közjó előmozdítására szól. Tudásra, elkötelezettségre van szükség hozzá. Jézus is felkészíti tanítványait küldetésükre, a szolgálatra, amelyre példát is ad nekik. Az ítélet majd csak arról szól, törődtem-e embertársaimmal, közösséget vállaltam-e velük.

Sokan vállalták az üldöztetést Jézus igazsága miatt, s az apostolok példájára készek voltak akár a halálra is. A Mester szenvedéséből tanulták meg: életünket másokért feláldozva megmenthetjük azt az örök életre. A kereszten megölt Jézus számunkra élő valóság, aki legyőzte a halált.

Miközben égbekiáltó igazságtalanságokkal találkozunk nap mint nap, gyakran süketek és vakok vagyunk a segélykiáltásokra, némák maradunk vagy másokra mutogatunk. Jézus nem akarja, hogy magunkba záruljunk, követőinek meg kell hallaniuk a szegények, elesettek kiáltását.

Jézus nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni. Az éltető hagyományokhoz ragaszkodik; Jeruzsálembe zarándokol, megülik a húsvéti vacsorát. De túllép a kiüresedett szokásokon, szombaton is gyógyít, szóba áll idegenekkel. Az előírások helyett az embert állítja a középpontba.

Jézus nem úgy beszélt, mint kora írástudói. Szavai túlmutatnak e világ kisszerűségein, megszabadítanának bennünket annak hazugságaitól. Ő azt kívánja, hogy változtassuk meg közömbös életünket; de vajon készek vagyunk-e életre váltani a tanítását?

Közös a múltunk, közös a jelenünk. S csak akkor lesz közös jövőnk, ha képesek vagyunk egy nagy, jelképes közös asztalt körülvenni, elfogadva egymást, még akkor is, ha sok mindenben talán más a gondolkodásunk.

Az érdekelvű, pénzközpontú világ gyilkos világ. Jézus tanítása világméretű szolidaritásra szólít fel. Nincs különbség ember és ember, nemzet és nemzet között. Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. A boldogság forrása a helytállás, a vállalás, a tiszta szív.

Akarja-e vállalni ez a világ azt az életstílust, amelyet Jézus élt meg közöttünk? Ő az élvezetközpontú világban is azt kívánja követőitől, hogy vegyék föl keresztjüket mindennap, úgy hirdessék örömhírét, amely adott esetben ország-világ előtt gúny tárgyává válhat. Amint a Mestert is kigúnyolták, meggyalázták, s megfeszítették.

Reménytelenül sok a megoldatlan probléma, nincs erőnk megváltoztatni a világot. De tudunk figyelni, törődni a környezetünkben élőkkel. Ti adjatok nekik enni! Az öt árpakenyér és két hal látszólag semmiség, de ha megosztjuk másokkal, megváltozik körülöttünk a világ.

A szerezni, birtokolni vágyás bezárja az embert önmagába. Már nem tud örülni a másik ember mosolyának, a felkelő napnak, a kinyíló virágnak. El kell csendesednünk, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát, az evangélium évszázadok óta változatlan üzenetét.