Jézus meghirdeti az Isten országát. Tanítványai, a közvetlen környezetében lévők többször csalódnak benne. Azt várják tőle, hogy „helyreállítja Izrael országát”. Egyértelműen politikai messiást várnak. Azonban egészen más történik. Új világrendet hirdet meg Jézus, olyan országot, amely nem ebből a világból való, de ebben a világban már jelen van.
Amikor tanítványait imádkozni tanítja, többek között felhívja a figyelmüket, hogy keressék, mi az Atya akarata. Igent mondani az Isten akaratára:
legyen meg a te akaratod! Jézus nem beletörődésre biztat, hanem határozott vállalásra.
Beszél arról, hogy tüzet hozni jött a földre. Tudatában van annak, hogy lesznek, akik szembefordulnak vele. Beszél arról, hogy őmiatta szembefordul fiú az apjával, apa a fiával: az ő útján járni nem egyszerű (Lk 12,49–53). Vállalni kell sok mindent. Minden embert testvérnek kell tekinteni.
Nem visz magával az ember semmit a síron túlra. Olyan kincseket kell gyűjteni, amelyek nem ideig-óráig tartók. Önzés helyett szolgálatot kíván azoktól, akik követni akarják őt.
Gyűlölet helyett megbocsátást hirdet. Számára senki sem idegen: minden ember ugyanannak a mennyei Atyának a gyermeke,
aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.
Jézus emberképe idegen a birtoklásra, hatalomvágyra, uralkodásra berendezkedő világtól. A jézusi ember elfogadó, szolgáló, megbocsátó, idegen tőle az önzés: a jézusi ember úgy él, hogy azt kívánja a másik embernek, amit önmagának is kívánna. A jézusi embert a szeretet irányítja. „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34) Aki valóban Jézust követi, az Jézussal együtt kimondja a legnehezebb élethelyzetben is: „Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te.” (Mt 26,39)
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! – Csíksomlyó, Szűz Mária szobor (a szerző fotói)
Igent mondani az Isten akaratára. Elfogadni, hogy az életemnek akkor van értelme, ha keresem az Istent, és
még a legválságosabb helyzetekben is ki tudom mondani: legyen meg a te akaratod.
Lukács evangéliumában megrendítően szép jelenetet olvasunk. Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet. Mária, az egyszerű leány, képes volt arra, hogy kimondja: Legyen nekem a te igéd szerint! El tudta fogadni az Isten akaratát. Erzsébet is gyermeket vár. Amikor ez a két asszony találkozik, az elbeszélés szerint Erzsébet méhében felujjong a magzat, megérzi, hogy Mária az Urat, a Megváltót hordozza méhében. „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” – mondja Erzsébet Máriának.
Az emberi élet kiteljesüléséhez szükséges, hogy igent tudjunk mondani az Isten akaratára. A katolikus egyház ezért ünnepli Máriát. Mi, magyarok Boldogasszonynak nevezzük. Nagyboldogasszony ünnepén azt hirdeti, hogy Mária egész valójában, teljes emberségével az Istennél van. Felvétetett az Isten teljességébe, mert képes volt arra, hogy átadja magát fenntartás nélkül az Isten akaratának.
Varga Imre Szent István-szobra a vatikáni Magyarok Nagyasszonya kápolnában
A hagyomány szerint Szent István, közeledni érezve halálát,
ezen az ünnepen ajánlotta fel országát Máriának. Jelképes cselekedet: a helyét kereső, Kelet és Nyugat között feszülő ország sorsáról, jövőjéről van szó.
Sokak számára idegen, amit Szent István tesz. A kereszténység értékei mellett dönt. Hátat fordít a bálványimádásnak. Keresi az Isten akaratát. Igent mond a Krisztus szerinti életre.
Jelképes cselekedet volt az ország felajánlása
Hasonló a helyzetünk napjainkban is. Mit jelent kereszténynek lenni egy újpogány világban? Olyan világban, amely bálványoknak hódol. Amelyik nem ismeri a testvériséget. Amelyik csak érdekekben, főként hatalmi érdekekben tud gondolkodni.
Jézus tüzet hozott a földre. Dönteni kell mindenkinek. Mindennap.
Választani kell – mindennap. Az alapértékek, az igazság, a jóság, illetve a hazugság és gonoszság között kell választani.
Tudunk-e elfogadók, megbocsátók lenni? Tudunk-e
úgy élni ebben a világban, hogy az igazi testvériséget képviseljük?
Tudunk-e igent mondani az emberre? Van-e tiszta emberképünk? Egyszeri és megismételhetetlen életünket értéknek tekintjük-e? A másik ember ugyancsak egyszeri és megismételhetetlen életét tiszteletben tartjuk-e?
Az a Jézus, aki tanítványait a békesség örömhírével küldi a világba, azt mondja: Tüzet hoztam a földre. A kettő látszólag kizárja egymást. De nem. Jézus békéje csak akkor valósul meg, ha tűzre kerül minden, ami hitvány, ami silány, ami értéktelen – ha tűzre kerül minden, ami bálvány.
Nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona – olvassuk a Jelenések könyvében (Jel 12,1).
Máriáról van szó. Arról az Asszonyról, aki eltiporja a kígyót: a Gonoszt, aki az embert szembefordítja az Istennel.
Aki azt sugallja, hogy olyanok lehetünk, mint az Isten. Aki arra biztatja az embert, hogy járja a maga útját, függetlenül az Isten teremtette világ rendjétől. Vajon gondolnak-e erre ennek a világnak hatalmasai, amikor az Európai Unió zászlóján lévő tizenkét csillagból álló koszorúra néznek? Gondolnak-e arra, hogy egyértelműen szembe kell fordulnunk az életet pusztító gonoszsággal. Többségi szavazás nem dönthet jó és rossz, igaz és hamis között. El kell fogadnunk a teremtés rendjét.
Tizenkét csillagból álló koszorú az Európai Unió zászlaján
Az új világrend, amelyet Jézus hoz közénk a teremtés rendjéhez való visszatérést jelenti. Befogadást. Bátor vállalását annak, amit emberi logikával kiszámítani nem lehet, de önátadással, bizalommal mégis lehetséges.
A határozott vállalás idegen ebben a világban.
Szembefordítja azokat, akik önmaguk javát keresik, azokkal, akik képesek arra, hogy odaszánják magukat az Isten országának szolgálatára. A világ gyűlölni fog titeket, mondja Jézus. De bízzatok: én legyőztem a világot (Jn 16,33).
Jézus azért jött, hogy megtisztuljon ez a világ. Hogy mondjunk igent az Isten akaratára, az ő országára. Amely igazságosság, béke és öröm a Szentlélek által. Rajtunk áll, vállaljuk-e az élet szolgálatát. A jövőt.
Nyitókép: A Magyarok Nagyasszonya-kápolna mozaikja a jeruzsálemi Sion-hegyen
