Jézus tanítványainak küldetést ad. Úgy küldi őket, mint bárányokat a farkasok közé… (Lk 10,1–9) Merész vállalkozás ez első hallásra. Jézus tudja, milyen az Istentől elfordult világ. Ő, aki maga

vitte a keresztet a Golgotára, megtapasztalta, mit jelent az Isten igazságát képviselni az ellenséges világban.

Számol azzal, hogy lesznek, akik nem fogadják majd szívesen a tanítását. Jézus ügye ebben a világban „kemény beszéd”, sokakat zavar. János apostol az evangéliumában a világosság és a sötétség ellentétéről beszél. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.

Bárányként menni a farkasok közé… Úgy, hogy közben ne üssünk vissza a minket támadóknak. Ha megütik az arcod egyik felét, tartsd oda a másikat is, mondja Jézus a tanítványoknak. (Mt 5,39) Értelmetlen ostobaság, mondanák és mondják is sokan.

Bárányként a farkasok közé – ne üssünk vissza (a szerző fotói)

 

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Van feladat a világban bőséggel. Ma is, amikor háborúk robbannak ki, amikor soha nem látott fejlettségű technikával képes az ember arra, hogy tömegeket pusztítson, akkor mit lehet szembeállítani a gyilkos fegyverekkel? A régi mondás szerint „si vis pacem, para bellum!” – ha békét akarsz, készülj a háborúra. Jézus azt mondja, hogy aki kardot ragad, kard által vész el. (Mt 26,52) Hagyjuk, hogy gátlástalanul pusztítsanak, gyilkoljanak?

Jézus nem harcosokat küld a harcosok közé. Az igazság, a világosság képviselőit küldi, akik számára akad munka bőven ebben a világban. Átalakítani az emberek gondolkodását.

Lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy egy érdekelvű társadalmat megváltoztassunk,

és az értékek vezessék az emberek életét. De sosem szabad feladni, bármennyi kudarccal találkozzunk is.

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés… Jézusnak ezt a mondását általában úgy értelmezzük, hogy kevesen vállalkoznak Jézus ügyének elkötelezett szolgálatára. Kevés a pap. Kevesen vannak, akik a sok munkát el tudnák végezni.

Papszentelés – kevesen vállalkoznak Jézus ügyének elkötelezett szolgálatára 

 

Ez egyszerűen tény. Kevesen vannak, akik a papi vagy szerzetesi hivatást vállalják. A főpásztoroknak ma az egyik legnagyobb gondja, hogy egyházközségek sorra árvulnak el, mert kiöregednek, kihalnak a papok. Fiatalból pedig nagyon kevés van.

Kereshetjük az okokat. Nem egyszerűen a vallás elhalásáról van szó. Társadalmi méretű probléma, hogy a többgyermekes családok egyre ritkábbak. Hadd fogalmazzak a demográfusok nyelvén: a szülőképes nőkre jutó gyermekek száma az Európai Unióban nem éri el az 1,5-et. Ez azt jelenti, hogy jövőkép nélküli a mi úgynevezett fejlett, civilizált európai társadalmunk. A pillanatnak élünk. Hogy mi következik utánunk, alig érdekel néhány embert. Éljünk magunknak! Élvezzük az életet! Nem érdekli az emberek többségét, hogy a fizikai halállal vajon mindennek vége van-e.

Arra sem gondolunk, hogy az elődeinktől örökölt kulturális, szellemi javakkal mi lesz.

Nem gondolkodunk népben, nemzetben. De még Európában sem. Egyre nagyobb a bizonytalanság, mit nevezhetünk egyáltalán Európának. Van-e úgynevezett európai identitás? És azzal sem törődünk, vajon élhető marad-e a Föld az utánunk következő nemzedékek számára.

Vajon élhető marad-e a Föld?

 

Bárányokat a farkasok közé… Vakmerő vállalkozás, kemény küldetés. Különösen akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy az emberi élet – amely egyszeri és megismételhetetlen –, az emberi élet, amely vágyódik a teljesség, az igazság, a békesség után, sokak számára nem több statisztikai adatnál. Háborús hírekkel halmoznak el bennünket a hírközlő eszközök. Aligha túlzok, ha azt mondom, nincs a világon senki, aki el tudna igazodni, aki világosan felvázolná, ki kivel van, melyik ország miért háborúzik. Vannak vélemények, de átfogó képet, értelmes magyarázatot nem kapunk. Arról meg ne is beszéljünk, mennyire nincs víziója, jövőképe az emberiségnek. Fenyegetve érzi magát mindenki. Félelemben élünk. Nagyon

nagy szükségünk lenne meghallani a jézusi üzenetet: Ne féljetek! Békesség!

Higgyetek a Teremtőben! Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket!

Kiüresednek a szavak. Félünk egymástól. Hazudunk magunknak, hazudunk a nyilvánosságnak. Félrevezetik az emberek egymást. Vak vezet világtalant: csoda-e, ha a verem mélyén találjuk magunkat?

Tanítványait Jézus azzal a feladattal küldi, hogy hirdessék: elérkezett az Isten Országa. Új világrend meghirdetésére vállalkoznak azok, akik vállalják a küldetést. Az igazságosságnak, a békének és az örömnek kell, hogy a hirdetői legyenek. Olyan világban, amely forrong, amely nem találja önmagát, amelyben politikai, hatalmi érdekek áttekinthetetlenül és állandóan változnak. Olyan világban, amely távlatok nélküli, amely beteg, képtelen gyógyulni, és fegyverektől várja a segítséget – ebben kell jelen lenniük Jézus tanítványainak.

Majd elhallgatnak a fegyverek

 

Bárányokat küld Jézus a farkasok közé. Tiszta, világos üzenettel. Gyógyítókat küld betegek közé. Az élet hitével, reményével. A hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmával.

„Elérkezett az Isten Országa!” – szól a jézusi üzenet. Elérkezett azoknak, akik nyitott szívvel fogadják.

Akik bárányként képesek a farkasok közé menni. Akkor majd elhallgatnak a fegyverek.

„A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.” (Mik 4,3)

Akkor majd valóban elérkezik a béke, az igazság és az öröm országa. Hogy kitárjuk-e a szívünket, elfogadjuk-e ezt az üzenetet, rajtunk múlik csupán.  S ha valóban igent mondunk az Isten akaratára, akkor miénk lesz Jézus békéje. Miénk lesz az élet.