Fogva tartanak bennünket a mindennapok gondjai, egyre fokozódó rettenetei, nincs időnk átgondolni a múltbeli bűnöket és a kiengesztelődést, pedig ezek határozzák meg jelen konfliktusainkat.

Ha egyiptológusok hajóznak végig a Níluson, bizonyára felelevenítik a hatezer éves ország gazdag kultúráját, vallási sokszínűségét, bemutatva kétszáz–kétszázötven név szerint ismert fáraót, számos templomot, az Ozirisz-szentélyt; Luxor, Karnak, Abu Simel, Komo Ombo kőoszlopaira vésett szent iratait.

Négyszáz éve nyomtatták ki Káldi György jezsuita szerzetes majd’ két évtizeddel korábban már elkészült Biblia-fordítását, az első teljes magyar nyelvű katolikus Szentírást, amely oly időtállónak bizonyult, hogy 1626-tól 1820-ig nem is szorult javításra.

Jézus szenvedésére a nagyhéten emlékezve megérthető az ismert népének gyászos hangütése, azonban a „siralomvölgy” gondolata mélyen beépült a keresztény hagyományba. Pedig Jézustól egyáltalán nem állt távol a szelíd irónia. Az utóbb elveszett mosolyt Szent Ferenc kezdte visszacsempészni az egyház életébe…

Kódexvadászok versengtek a XIX. században, ki találja meg az Ószövetség legrégebbi görög vagy héber kódexét. A könyvkiadók ugyanis a Biblia szövegének kritikai kiadásait minél régebbi forrásokra igyekeztek alapozni. Régi kódexeket leginkább a Vatikáni Könyvtárban vagy a British Libraryben lehetett találni.

Sumér istenek, görög drámaköltők, indiai eposzok, reneszánsz udvari intrika, Mátyás király okos bolondja, romantikus regényhősök, zsidó purim spiel, XX. századi filozófus – farsang idején belekóstolunk a humor kultúrtörténetébe.

Tavaszi vagy őszi lomtalanításkor az utcákon gyűlő kupacokba, a lomok közé az utóbbi időben számtalan régi könyv, köztük imakönyvek is kerülnek. Pedig némelyikkel igazi szellemi kincsek mennek veszendőbe.

Vallás- és kultúrtörténeti ismereteink hiányos volta gyakran akadálya annak, hogy megértsük a körülöttünk lévő tárgyak ősi szimbolikán alapuló jelentését. A szemünkkel látjuk ugyan őket, ám a fejünkből és a lelkünkből hiányzik a tudás, amely feltárhatná azok mélyebb értelmét.

Japánból, Norvégiából, Németországból, Ausztriából, Oroszországból, Szerbiából és Ukrajnából is érkeztek bibliatudósok Szegedre, hogy előadást tartsanak a 36. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián, amelynek fő témája az apokrif bibliai irodalom volt.

Papi szolgálatának ötvenéves jubileumán ad hálát pünkösdhétfőn a szegedi teológiaprofesszor, lapunk rendszeres szerzője. Az eltelt fél évszázadra visszatekintve tanítványaira, professzorkollégáira emlékezik, s felidézi az egyházat megújító pápák személyiségét is.

Ezerhétszáz évvel ezelőtt a katolikus egyház életének egyik legjelentősebb eseménye történt: megtartották a niceai zsinatot, amelyen a keresztény egyházak életét máig meghatározó nyilatkozat született, mintegy ezer püspök aláírásával hitelesítve.

Ősi kert nyomaira bukkantak a jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt. Ez a felfedezés azért érdekes, mert egybevág a János-evangélium tudósításával: „Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még nem fektettek senkit.” (Jn 19,41)