Talán nem közismert, hogy a színes nemzeti viseleteket a legtöbbször néptanítók segítségével a XVIII–XIX. században alkották meg Erdélyben vagy éppen Bajorországban, és
ezen ruhák láttán azonnal lehetett tudni, melyik faluból származik a viselője.
A közösség számára nagyon fontos volt, hogy így is megmutassák összetartozásukat, az egyén közösséghez tartozását.
Az identitás többrétű: kulturális és vallási, egyéni és (kis)közösségi tartalma is van, amivel a XX. századi globalista ideológiák adott esetben összeütközésbe kerültek. A kereszténységen belül ellenben éppen a korábbi feszültségek mérséklődése figyelhető meg. A II. vatikáni zsinat után a felekezeti identitások már másként működtek, mint korábban. A különféle keresztény közösségek egymás elleni militáns küzdelme gyakorlatilag megszűnt Magyarországon.
Matyó húsvét (fotó Kisbenedek Attila/Wikipédia)
Attól, hogy ökumenikus rendezvényeken közösen jelennek meg a különféle egyházi vezetők, a teológusok együtt rendeznek konferenciákat, a sajátos katolikus, református, evangélikus jegyek persze megmaradtak, ezek ugyanis nemcsak dogmatikai különbségeket, hanem eltérő kulturális hagyományokat is jelentenek.
Oda Wischmayer erlangeni evangélikus professzor asszony nagy elismeréssel nyilatkozott a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciáról, amelyet az ott folytatott nyílt párbeszéd miatt többre értékelt a nagy nyugat-európai rendezvényeknél, amelyeken szerinte lényegtelen apró részletkérdésekről folytatnak késhegyre menő, kiélezett vitát. Mert jelen pillanatban
az európai identitást nem a kontinens kultúráját egykor megteremtő hagyományok párbeszéde jellemzi, hanem tiltakozás különféle, többek között a vallási és a nemzeti identitások ellen,
azok erőteljes elnyomására törekedve.
Még emlékszem, amikor Beethoven IX. szimfóniájából Schiller Örömódáját énekeltük, hogy „testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid”, magam is lelkesedtem érte, ám amikor kiderült, hogy
a vallásnak és a nemzeti hagyományoknak nem szánnak szerepet ebben a testvériségben,
akkor elcsodálkoztam. Hogyan lehetséges az, hogy elfeledtük: Európa összetartozásában a katolikus és a protestáns egyházaknak, valamint a zsidó identitásnak is gazdagító szerepe volt; hogy az európai identitás a gyakran konfliktusokat gerjesztő nemzeti identitások fölé tudott kerekedni, és nemzetközi szinten képes volt összekapcsolni az embereket.
Mákvásár-ünnep Armschlagban, Ausztriában (Wikipédia)
Amikor tehát a vallásos hitet kiszorítanák az identitás- és kultúraképző tényezők sorából, azzal a kultúra romlását okozzák, és ez a militáns ideológiák megerősödéséhez vezet, ami viszont a kereszténység üldözését és negligálását is okozhatja. Mégiscsak
különös, hogy a valaha keresztény mártírokkal gazdag Európában a katolikus, protestáns vagy zsidó identitást rejtegetni kell.
S ez korántsem csak a radikális muszlim ideológia terjedésével függ össze, hiszen természetesen vannak békés muszlimok is, s a kulturális támadások nem a vallás lényegéből, hanem agresszív politikából adódnak. Ne feledjük, II. János Pál és Ferenc pápa is tudott együtt imádkozni muszlimokkal és sintoistákkal.
A legnagyobb veszélyt az a liberális ideológiai dogma jelenti, amely a vallási és nemzeti identitások megnyilvánulásait a magánélet területére szorítaná vissza, hogy például a Bibliát csak zárt ajtók mögött olvassuk, és ne beszéljünk róla nyilvánosan. Vagy egy focimeccsen ne vethessenek keresztet a játékosok a kamerák előtt, ahogy ezt főként latin nemzetek játékosai ma gyakran megteszik. Az ilyen törekvések azonban, amelyek nem engednék, hogy valaki a meggyőződése meghatározó vallási tartalmát nyilvánosan megélhesse, az ember személyiségének megcsonkítását okozzák.
A passióktól a hazafias költeményeken át a képzőművészeti alkotásokig
rengeteg értékes művet ihletett a vallási és nemzeti identitás, és ezek mind érthetetlenné válnak azok számára, akik ezt az érzést és identitást nem építik föl
magukban. Ezzel az emberiség kulturális örökségének, közkincseinek nem csekély részét feledésre ítélik, ami a legnagyobb tragédia, mert ha a múlt gyökereit elveszítjük, nem tudunk jövőt sem építeni.
Nők dirndlben a tiroli Lienzben (Wikipédia)
Az elmúlt években többször jártam Bajorországban, és nemegyszer láttam „Tratenauszug”-ot, ahol férfiak és nők régi, színes, hagyományos öltözékben vonulnak fel, így őrizve a múltat. De ezek a színes
népviseletek az ünnepen túl is láthatók pincéreken, bolti eladókon, s a háziasszonyok a piacra menet
is gyakran viselnek ilyen ruhadarabokat. Jól érzik magukat bennük, s a konyhában is őrzik a múltat.
Nyitókép: Mezőkövesdi matyók felvonulása (fotó: Thaler Tamás/Wikipédia)
