A felfedezést megerősítette Francesca Romana Stasolla, a Római Sapienza Egyetem Antikvitás Tanszékének keresztény és középkori régészet professzora, a Posztklasszikus Régészetek Egyetemi Tanácsának alelnöke is, aki tagja a Pápai Római Régészeti Akadémiának és a Spoletói Korai Középkor Tanulmányok Olasz Központjának, s számos ásatási projektet vezet.
A szentföldi archeológiát szokás „ötödik evangéliumnak” is nevezni, mint azt Székely János püspök 2024-ben megjelent, szentföldi zarándokok számára készített útikönyvének címe is igazolja.
Sajnos az archeológiai felfedezéseknek − néha az evangéliumi tudósítások hitelességét is megkérdőjelező − tekintélyével több esetben visszaéltek már. Polemikus munka is megjelent abban a témában, hogy vajon igaza van-e a Bibliának? Ennek cáfolatául írta meg Werner Keller (1909–1980) újságíró régészeti könyvét A Bibliának mégis igaza van címmel (1955), amely a Harald Reinl rendezte 1977-es dokumentumfilm alapjául szolgált.
...aki Jeruzsálemben jár (fotó: Avraham Graicer/Wikipédia)
Mindenki, aki akár turistaként, akár zarándokként Jeruzsálemben jár, nagy várakozással készül meglátogatni a Szent Sír-templomot, amelyet az ortodoxok a Feltámadás bazilikájának neveznek. Én is így készültem, de igen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem ennek a templomnak a látványa. Akkoriban, még a felújítás előtt, igen rossz állapotban volt a templom, és azt sem tudtam, hogy ez az épület hat egyház tulajdona:
elsősorban a ferenceseké, akik a szent helyek őrei, de ezenkívül a görög ortodoxok, az örmény ortodoxok, a szír, a kopt és az egyiptomi egyház is társtulajdonosok.
Ez az oka annak, hogy a muszlim hatóságok 1852-ben az úgynevezett Status Quo rendeletben szigorúan szabályozták és pontosan meghatározták, hogy az egyes egyházak naponként milyen időpontban végezhetnek liturgiát, és mikor látogathatják a templomot a turisták. E mai állapot megértéséhez érdemes áttekinteni ennek az egyedülálló bazilikának a hányatott történetét.
Ez a hely Jézus idejében a városfalon kívül esett, és a Krisztus utáni első századig kőfejtő volt. A sziklákba sírokat is vájtak. Kiemelkedett belőle egy öt méter magas szikla, amelyet kivégzőhelynek használtak, mert a városból jól lehetett látni, így elrettentő ereje volt az itt felállított keresztnek. Erről a szikláról feltételezik, hogy azonos a János evangéliumában említett Golgotával, vagyis a Koponyák hegyével. Ez a terület azonban Krisztus után 41−44 között jelentősen megváltozott az új városfal megépültével, mert ettől kezdve már nem esett kívül a városon.
A sziklákba sírokat is vájtak (Library of Congress/Wikipédia)
A következő átalakulás Krisztus után 135-ben, a Bar Kochba lázadás után történt, amikor Hadrianus császár elpusztította Jeruzsálemet, és létrehozott ezen a területen egy római várost Aelia Capitolina néven. Az elpusztított városban a jeruzsálemi templom romjaihoz látogató zsidókat elűzték, a keresztény emlékezet szerint pedig
a szent sírhoz zarándokló keresztények elriasztására egy pogány Vénusz-szentélyt
építettek a szent helyre, ami miatt húsz méterrel feltöltötték a korábbi kőbányát. Ez az állapot kétszáz évig így is maradt. A történeti hűség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a Vénusz-templomnak a kereszténységet gyalázó célú építéséről csak a későbbi íróknál olvashatunk, a korabeli források erről nem beszélnek.
Aelia Capitolina a Madaba-térképen (Wikipédia)
Az újabb nagy változás a kereszténységet religio licitaként, vagyis szabad vallásként engedélyező Nagy Konstantin császár (326−335) trónra lépésével kezdődik, akinek a később Szent Ilonaként tisztelt édesanyja közbenjárására felépültek a Jézus életének szent helyeit megjelölő templomok. A két legnagyobb a Születés-bazilika Betlehemben, és Jeruzsálemben a Szent Sír-templom (az ortodox egyházban Feltámadás-bazilika), melynek kupolája alatt található egy edikula, szentély, Jézus sírjának emlékműve.
A Szentföld változatos története során a 614−628 között lezajlott perzsa háború érintette a Szent Sír-templom sorsát is.
Ekkor rabolták el a perzsák a Szent Keresztet,
amelyet ekkorra a legbecsesebb, mágikus erővel rendelkező ereklyének tartottak a keresztények.
A kupola alatt található egy edikula, egy szentély (fotó: Antoine Taveneaux/Wikipédia)
A bazilika hányatott története újabb fordulatot vett a 638-as muszlim hódítás idején. A Szentföldön minden háború vallásháború jelleggel is bír. Mivel a Koránban Jézus prófétaként szerepel, Omár kalifa (581 körül−644), Mohamed próféta egyik apósa meglátogatta a Szent Sír-templomot. De
nem imádkozott benne, mert akkor mecsetté kellett volna alakítani azt, hanem az épületen kívül imádkozott,
amelynek emlékére fel is húztak egy picinyke mecsetet a bazilika bejárata mellett. A müezzin számára pedig tornyot úgy, hogy a keresztény zarándokok most is hallhatják a templomban a muszlim imádság idején a müezzin imáját.
Omár kalifa rendeletet is adott ki, amely szerint a keresztény templomokat Jeruzsálemben nem szabad elpusztítani, és nem szabad lakásokká sem alakítani, hanem meg kell őrizni azokat. Igaz, hogy a bazilikába lépő zarándokoktól a belépésért adót szedett. Nem volt ilyen kegyes azonban az 1009-ben Jeruzsálem irányítását átvevő Abu al-Hákim (985−1021) fatimida kalifa, aki megszállott keresztényüldözőként szisztematikusan pusztította a szent helyeket. Ezt követően 1042-ben Kónsztantinosz Monomakhosz (1042−1055) bizánci császár újraépíttette a bazilikát, amelyben 1049-ben a templomos lovagok restaurálásokat végeztek.
Jézus sírjának feltételezett záróköve (fotó: José Hurtado Zaragozá/Wikipédia)
1187-ben Szaladin szultán űzte ki Jeruzsálemből a rövid életű latin császárság alatt betelepült keresztényeket, szabad elvonulást engedve nekik, nem bosszulva meg a keresztesek vérfürdőjét, amelyet korábban a muszlim lakosság körében rendeztek a város keresztény elfoglalásakor, sőt megőrizte a keresztény szent helyeket a városban, és a kereszteket sem vetette le a templomokról. Ezért
Szaladin nevéhez a kegyes és igazságos uralkodó jelző társult a középkorban még a keresztény Nyugaton is.
Érdekes módon 1099-ben épült a ma is látható edikula a Szent Sír-templom kupolája alatt, amely kívülről a keleti építészet jegyeit viseli. Ezt a kis emlékművet 1555-ben és 1719-ben a ferencesek renoválták, de 1808-ban tűzvész, 1927-ben pedig földrengés pusztította a templomot. A márványszentélyt legutóbb 1947-ben erősítették meg kívülről vasgerendákkal, mert több kisebb földrengés miatt már akkor olyan rossz állapotban volt, hogy attól tartottak, összedől. A belsejében azonban akkor nem végeztek felújítást.
2019-ben elindult a helyreállítási munkálatok második szakasza, amely a templom padlózatára, a Szent Sír edikulájának biztonságossá tételére és további régészeti kutatásokra terjedt ki. A terveket december 10-én mutatták be az azok kivitelezésében szorosan együttműködő görög ortodox, katolikus és örmény apostoli egyházak képviselői a Szent Üdvözítő ferences kolostorban. A helyreállítás pár évvel ezelőtt fejeződött be.
A Szent Sír-templom oltára (israeltourism/Wikipédia)
A muszlim hatóságok 1852-ben alkották meg a ma is hatályos Status Quo rendeletet, amely rögzíti az 1757-ben kialakult liturgikus rendet, mely szerint éjféltől egy óráig az ortodoxok imádkozhatnak a templomban, 2.30-tól az örmények, és 4-től 7 óráig a ferencesek misézhetnek a bazilikában. Hét órakor énekes misét mondanak, és ezenkívül délután 4 órakor körmenetet tartanak.
Érthető, hogy ennyi hányattatás és átépítés után sokan kételkednek a szent sír eredeti helyében. Jeruzsálem földje ugyanis olyan, mint egy archeológiai dobostorta. Néhány métert ásnak, máris egy másik évszázadba jutnak a régészek. Jelen esetben
húsz métert kellett ásni, hogy a János evangéliumában említett kert nyomaira bukkanjanak.
Ezt a kutatást sokáig azért nem lehetett elvégezni, mert a Status Quo rendelkezés miatt hat egyházzal kellett egyeztetni az ásatás engedélyeztetéséhez.
A hagyományokhoz való ragaszkodás egyik érdekes példájaként beszélnek az elmozdíthatatlan létráról. A jeruzsálemi Szent Sír-templom egyik emeleti ablakához támasztva áll egy létra már legalább a XVIII. század óta. Abdul-Hamid oszmán szultán 1757-ben említi egy rendeletben. Egészen pici, alig néhány fokos, libanoni cédrusból készült, és az elmúlt csaknem négyszáz évben mégsem mozdíthatta el onnan senki. Ezért kapta a Mozdíthatatlan Létra nevet. Keleten a zavaros történeti korszak pusztítása ellenére a Jézus-hagyományokat jobban őrzik, mint mi.
Egeria zarándoknő (fotó: Xan Carizzo/Wikipédia)
A húsvéti liturgiáról először egy Galliából származó zarándoknő, Egeria tudósított IV. századi útinaplójában. Ez a napló (itineraria) sokáig hevert az arezzói kolostor könyvtárában. Egeria írásának középső része fennmaradt, amelyet bemásoltak a XI. században Monte Cassinóban íródott Codex Aretinusba, míg az eleje és a vége elveszett. Ezt a Codex Aretinust 1884-ben Gian Francesco Gamurrini olasz tudós fedezte fel, de csak 1965-ben jelent meg nyomtatásban. A földben és a könyvtárakban lapuló írásos emlékek még sok meglepetést tartogatva őrzik és dokumentálják a kora keresztényég múltját. Ezért a keresztény emlékezetet nem szabad lebecsülni.
A Szentföld mélyéről előkerült leletek ötödik evangéliumként
igazolják az evangélisták tudósításait és vallásos hitét.
Nyitókép: A Szent Sír-templom a Mozdíthatatlan Létrával (fotó: Gerd Eichmann/Wikipédia)
