Számomra is meglepő, hogy Szent Máté Salerno védőszentje. Lenyűgözött a salernói dóm óriási mérete, amely csak a római Szent Péter-bazilikáéhoz hasonlítható. Távolról érkező turistaként ennek láttán felmerült bennem a kérdés, miért ekkora ez a templom?
Lenyűgözött a salernói dóm óriási mérete (képek a Wikipediáról)
Amint azonban lementem a gyönyörűen földíszített, freskókban, reliefekben gazdag óriási altemplom terébe, amely szebb, mint a fenti bazilika belseje, tovább fokozódott a meglepetés és a talány.
Az altemplom képei körülveszik Szent Máté evangélista síremlékét, és mint egy képeskönyv, bemutatják életének az evangéliumban fellelhető minden epizódját,
sőt, azon kívül is, számomra ismeretlen legendákkal teli életét. A képek az altemplom közepén álló baldachinos oltár felé terelik a tekintetet, amelyben Szent Máté evangélista relikviái – azonban nem lehet tudni, testének mely részei – vannak kiállítva.
Döbbenet és kételkedés tusakodott a lelkemben, s fölmerült a kérdés: hogyan kerültek ide a relikviák, és vajon hitelesek-e, vagy csak az apostoli legendák megkövült emlékei. Különben is a Máté neve alatt megjelent evangélium jobban ismert, mint a szerző életrajza. Ismerjük a meghívás történetét, azt, hogy Lévi néven vámos volt Haifában, és a Máté nevet valószínűleg Jézustól kapta. E név jelentése Isten ajándéka, találóan utalva meghívásának történetére, melyben a pénzhajhász vámosból Jézus követője lett.
Máté apostol – ikon az Athosz-hegyi Hilandar-kolostorban
Tudjuk az evangéliumból, hogy a vámosok a Római Birodalomnak szedték az adót, ezért saját népük gyűlölte őket, nem engedték, hogy a zsinagógákba belépjenek, s hogy ott imádkozzanak. Máté a szülővárosában, Kafarnaumban találkozott Jézussal, megtérése után felhagyott addigi munkájával és követte a Mestert, ahogyan ezt több evangélista egybehangzóan említi (Máté 9,9, Márk 2,14 és Lukács 5,27–32).
További életéről csupán annyit tudunk, hogy állítólag Krisztus után 42 körül hagyta el Palesztinát, Etiópiában, Mezopotámiában vagy Perzsiában végzett missziós szolgálatot. Halálának helye és ideje ismeretlen. Egyes korai szövegek még természetes haláláról beszéltek, a későbbi legendák viszont, mint például a Martyrologium Hieronymianum vagy a Breviarium Apostolorum lefejezéséről vagy oltár előtti megkéseléséről tudósítottak, másutt elégetéséről beszélnek, és ezt az eseményt Szíriába vagy Arábiába helyezik, ezért a későbbi latin és a görög egyházak mártírként tisztelték az evangélistát.
Kripta az apostol ereklyéivel (fotó: Berthold Werner)
Nem könnyű az ellentmondó tudósítások között eligazodni. A III. században élt Római Hippolytus szerint a mai Iránban fekvő Parthiában misszionált, és azt állítja róla, hogy Hierapolisban halt meg (lehetséges, hogy összetévesztik a szíriai Hierapolisszal). A XIII. századi Hieronymian Martyrology szintén Perzsiában véli tudni halálát, és Tarrium városát tekinti sírja helyéül (lehetséges, hogy a Tarsium vagy Tarseum nevet összetévesztették Tarsusszal). Sevillai Izidor (VII. század) szerint Macedóniában prédikált az evangélista.
Etiópiában volt misszionárius a VI. századi Virtutes Apostolorum és a XIII. században készült Legenda Aurea szerint, ahol a királynőnek az az eunuchja is segítette őt, akit Fülöp diakónus keresztelt meg. Amikor két varázsló, Zaroes és Arfaxar jelentették a királynak, hogy nem tudják megmenteni haldokló fiát, Euphranort, az említett eunuch a bíróság elé állt, és azt kérte, hívassák Mátét, akinek sikerült a fiút feltámasztania. Ennek hatására a király és családja megtért, elősegítve az ország keresztény misszióját. A következő király, Hyrtache viszont feleségül akarta venni Iphigeniát, a Krisztusnak szentelt szüzet, amit Máté nem engedélyezett. A konfliktus miatt
huszonhárom évnyi etiópiai misszió után Máté 61-ben mártírhalált halt Naddarerben,
miután a király parancsára egyik katonája karddal megölte őt.
A római martirológium átveszi ugyan ezt az etióp tradíciót, de új hagyományt teremt, azt állítva, hogy az evangélista holttestét Salernóba szállították, ahol bazilikát emeltek maradványai fölé. Joseph Loth történész pedig úgy véli, hogy Máté ereklyéit Bretagne-ba szállították. 1084 előtt csontjai állítólag ismeretlen körülmények között jutottak el az itáliai Paestumba. Úgy tűnik, hogy Salerno környékén a szaracén lázadások idején rejtették el ereklyéit.
Alfanus szobra a katedrálisban
Salernóban élt egy bölcs és művelt bencés szerzetes, Alfanus, akinek kulcsszerepe volt a Máté-kultusz megteremtésében és a Schola Medica Salernitana, a középkor első orvosegyetemének létrehozásában, ezért érdemes kicsit közelebbről megismerni ennek a szerzetesnek is az életét. Alfanus egy salernói langobárd nemesi családban született 1015 és 1020 között. Kiváló bölcsészeti végzettséggel és széles körű irodalmi ismeretekkel rendelkezett, a Schola Medica Salernitana egyik legkorábbi kiemelkedő orvosa volt. Amikor a fiatal szerzetes, Desiderius (később III. Viktor pápa) megbetegedett, Monte Cassinóból utazott oda kezelésre, s ekkor kötött életre szóló barátságot Alfanusszal.
A székesegyház tornya
Alfanus 1056-ban csatlakozott a Monte Cassinó-i apátsághoz, de nem sokáig maradt ott, mert Salernóba küldték, hogy vegye át az ottani bencés kolostor vezetését.
A Monte Cassinó-i apátság könyvtárában hozzáfért orvosi szövegekhez, és mivel a latin mellett a görög és az arab nyelvben is járatos volt, sok kéziratot fordított
közülük latinra.
Az orvostudomány és a témával kapcsolatos arab értekezések fordítása iránti érdeklődése arra késztette, hogy Afrikai Konstantint meghívja Karthágóból (a mai Tunézia területén) Salernóba, hogy segítsen neki. Konstantin könyvtárnyi arab orvosi szöveget hozott magával, amelyeket – akárcsak a görög orvosi értekezéseket – Alfanus latinra fordított.
Afrikai Konstantin, a tudós bencés orvos könyvtárnyi arab orvosi szöveget hozott Salernóba
Alfanus Salerno érsekeként hozta létre Európa első orvosi egyetemét, amelynek utódja ma is létezik.
A legenda szerint három kóborló orvos – egy zsidó, egy arab és egy keresztény, utóbbi feltehetően Alfanus – volt az első tanára a maga korában Európa-szerte híres egyetemnek,
amelynek jelentősége csak a nápolyi egyetem megalapítása után csökkent. Ez volt az az orvosi egyetem, ahol nők is tanulhattak és oktattak, sőt, koncepciójuk elsősorban nem a betegség gyógyítására, inkább a megelőzésre koncentrált.
Schola Medica Salernitana – miniatúra Avicenna Canon Medicinae-jéből
1058-ban IX. István pápa, Monte Cassino apátja Alfanust salernói érsekké nevezte ki. A salernói II. Gisulf lombard herceggel Jeruzsálembe zarándokolt, s 1062-ben megállt Konstantinápolyban, ahol Gisulf bizánci segítséget kért Robert Guiscard terjeszkedésének megakadályozásához. Ugyanebben az évben Alfanus három erődítményt adott a hercegnek San Vito kolostoráért cserébe, pozíciójának erősítésére. Ennek ellenére a Guiscard elleni küzdelem végül sikertelennek bizonyult.
Alfanus újjászervezte a salernói érsekséget. Barátja volt a sovánai Hildebrandnak (a későbbi VII. Gergely pápának), s a művészetek és tudományok mecénása, valamint politikailag is befolyásos érsek volt. Ő találta meg Máté ereklyéit, és ő kezdte barátja, immár VII. Gergely pápa segítségével feleleveníteni Máté kultuszát, és a ma látható óriási templomot fölépíteni Szent Máté tiszteletére.
Salernóban nyugszik VII. Gergely pápa is, aki segített feleleveníteni Máté apostol kultuszát
Johan Huizinga (1872–1945) holland kultúrtörténész A középkor alkonya című művéből ismeretes, hogy a középkorban a szentek ereklyéit mindenhova elvitték, és ha egy városnak ilyen jeles ereklyéje volt, oda sokan zarándokoltak, és beindult a kereskedelem is.
Salernóba egyébként a Schola Medica miatt sokan elzarándokoltak, ez gyakran egyszerre volt vallási és egészségügyi zarándoklat.
Nem is lehet tudni, hogy hova zarándokoltak többen, a székesegyházba, Szent Máté sírjához vagy a Schola Medicába. A legenda szerint egy Henrik nevű király, akit megmérgeztek, északról utazott le Szent Máté sírjához imádkozni, és ott gyógyult meg.
A modern időben pápai bizottság vizsgálta Máté ereklyéinek hitelességét. A vizsgálat részleteit ugyan nem hozták nyilvánosságra, de Ferenc pápa hitelesnek nyilvánította őket.
Nyitókép: a salernói dóm altemploma
