• Egy korábbi interjúban említette, hogy gyermekkorában ferences szeretett volna lenni, laikus testvér, akinek nem kell prédikálnia, nem kell tanítania. Nos, ahhoz képest elég sokat beszél és tanít.

Budán, a Tövis utcai templom mellett nőttem fel, ötéves koromtól ott ministráltam. Nekem az csodavilág volt. Első plébánosomnak egyetlen mozdulata maradt meg bennem: tébláboltam a sekrestyében, kibomlott a cipőfűzőm, azt vettem észre, hogy lekuporodik, beköti. Idős ember volt, nehezen mozgott. Nagyon szerettük, ő volt az első nagy plébános élményem. Másik különleges emlékem a Tövis utcából a kántornő, aki titokban karmelita nővér volt. Gyönyörűen énekelt, mi csak orgonás Máriának neveztük, mert volt egy virágos Máriánk is. Egyik esti mise után lekapcsolt minden villanyt,

csak az örökmécses égett, s csak annyit mondott: Jézus itt van, mindannyian szólhatunk hozzá.

Hatalmas csönd lett, ezek a percek szinte belém égtek.

A Tövis utcai templom (forrás: Thaler Tamas, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

 

Különleges volt a sekrestyésünk is, Matyi bácsi, kereten kívüli ferences testvér, rendi nevén Parminius testvér. A városban lakott, szabóként dolgozott, de nagyon szeretett a templomban lenni, az volt számára a kolostori élet pótlása. A reggeli mise után mindig a sekrestyéből nyíló kis szobában reggelizett, szalonnát, hagymát. Körülálltuk, vicces történeteket mesélt, és nekünk is adott egy-egy „katonát”.

• Ez volt a ferences introdukció.

A Fioretti is óriási élmény volt, megtöltötte fantáziámat a gubbiói farkas és más történetek. Rajzversenyen a gubbiói farkassal nyertem is. A hittanórákat Vince atya sekrestyéjében tartotta. Ő Szentendrén a ferences gimnázium tanára volt, úgyhogy én is ott lettem gimnazista.

• Középiskolásként döntötte el, hogy egyházi hivatást választ?

Jóval korábban. Hétéves lehettem, amikor az állatkertben sétáltunk az unokatestvéreimmel, s az egyik unokahúgom megkérdezte, hogy ha felnövök, feleségül veszem-e őt. Azt válaszoltam, hogy sajnos nem, mert pap leszek. Tehát ez a döntés bennem nagyon hamar megszületett, de nemigen mondogattam. Ugyanakkor zavart, hogy a pap annyira a középpontban van, és hogy beszélnie kell. Arra gondoltam, jobb lenne, ha egyszerű testvér, mondjuk kertész lennék. Nagyon tetszett a Margit körúti kolostor belső kertje, úgy képzeltem, hogy ott fogok lakni egy kis kerti lak csöndességében, ahol mindig egészen Jézussal lehetek együtt.

• Azért nem lett ferences, mert akkoriban a ferencesek csak gimnáziumi tanárként lehettek a rend tagjai?

Az egyik fő ok ez volt.

Nem tudtam elképzelni, hogy egy életen át a Pitagorasz-tételt tanítsam.

A másik ok az volt, hogy úgy éreztem, a szerzetesi közösség nagy segítség, ugyanakkor korlátoz is. Fiatalon vágytam arra, hogy a magam útját járhassam. Azt éreztem, plébánosként szabadabban tudom megvalósítani, amire a Jóisten hív.

• Papi képzése részben a Szentföldön történt…

Gyürki László körmendi plébános, bibliatudós segítségével 1987-ben a betlehemi szalézi intézet növendéke lettem. Nagy ajándékként éltem meg. Három és fél év alatt magamba szívtam a szent helyek ízét, hangulatát. Ha az ember a születés barlangjában térdel, vagy fölmegy a Golgotára, egészen belekerül a karácsonyi vagy a húsvéti események világába.

• Utána kezdődött a lelkipásztori élet, plébánián dolgozott, Rómában továbbtanult, teológián tanított, és hamarosan egyházkormányzati szerepet kapott. Mit jelent Önnek a tudomány, a teológia művelése, s mit jelent a plébániai lelkipásztorkodás?

Az egyszerű papi dolgokat szeretem. A hétköznap reggeli miséket, amikor ugyanazok a nénik vannak a templomban, semmi különlegesség, csak Jézusra figyelünk, a végén köszönünk egymásnak, mosolygunk. Megkérdezem, hogy vannak. Szeretem a gyóntatást, a lelki beszélgetést, a hittanórákat. Élveztem mindig a papságnak ezeket az egyszerű feladatait. Emellett bibliai tárgyakat tanítottam. A kettő számomra nem válik élesen szét. A régi egyházatyák is, például

Szent Ágoston egy mai plébánoshoz hasonlóan mindennap prédikált, teljesen egy volt a népével, ugyanakkor zseniális tudós volt.

Náluk nem vált külön a tudományos kutatás meg a hívekkel való eleven kapcsolat. Én is ezt a kettőt mindig ötvözni szeretném. Erre volt pár év, de nem túl sok. Főpásztorként már sok mindenre, amit szívesen csinálnék, nincs idő. Kevesebb a természetes emberi kapcsolat, családias esemény, ami egy plébánosnak megadatik. A püspöki küldetésnek azonban vannak más kincsei, lehetőségei. A püspök tágabb körben tud hatni, tudja sugározni a hit, a szeretet légkörét, tud hatni egy egész egyházmegyére.

Interjú az Országútnak, háttal Szerdahelyi Csongor főszerkesztő (fotók: Bach Máté)

 

• Mennyire függ a püspöktől, hogy az egyházmegyéjében milyen a papok, hívek közérzete?

Nagyon sok múlik a püspökön, hogy az egyházmegyéjének milyen a hangulata. Fontos, hogy az atyák érezzék, mögöttük állok, segítem, megértem őket. Rengeteget jelent, ha érzik, hogy van, aki valóban figyel rájuk.

• A főváros budai részéről érkezve a Szombathelyi Egyházmegye mit adott Önnek?

Sokszor rácsodálkozom a vasi és a zalai emberek erős, mély vallásosságára. Még a legutóbbi népszámláláskor is

a magát katolikusnak vallók aránya ebben a két megyében volt a legmagasabb, negyvennyolc és negyvenkilenc százalék.

(Budapesten mindössze huszonhárom százalék.) Vannak olyan települések, ahol az emberek hatvan-hetven százaléka templomba jár, szinte minden gyerek hittanos. Főleg vidéken csaknem minden gyerek bérmálkozik. Tehát itt a népi vallásosság erős utolsó hulláma még érzékelhető. Zalában is, de Vasban különösen, az emberek büszkén ragaszkodnak a gyökereikhez, a hagyományaikhoz.

Szombathely, a püspöki palota és a székesegyház (forrás: KovacsDaniel, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)

 

Egy másik

különlegessége a vidéknek a nyugalom. Kevés a bűncselekmény, az emberek nyugodtak, derűsek.

Egészen más a hangulata az ittenieknek, mint mondjuk az északkelet-magyarországiaknak vagy akár a budapestieknek. A harmadik különlegesség, hogy nagyon sok a helyi szent, és ez érződik is. Szombathelynek rengeteg ókeresztény vértanúja volt. Csupán néhánynak tudjuk a nevét, Szent Kvirinét, Szent Rutiluszét, de sok százan szenvedtek és adták oda az életüket itt a hitükért. Szent Márton és Szent Leonianus itt született. Az újkorban pedig Brenner János és Mindszenty József is egyházmegyénk szülöttje. Boldog Batthyány-Strattmann László itt tevékenykedett…

• Szeptemberben a Püspöki Konferencia elnöke lett. Sok szempontból igen nehéz időket él az egyház. Mit kíván tenni, hogy a magyar egyházat új lendületbe hozza?

Nagy kihívás képviselni a kereszténység örömhírét. Legfontosabbnak tartom, hogy a

hitünk lényegét, a szeretet üzenetét képviseljem.

Ezt mutassuk fel és éljük a magyar társadalomban! Óriási feladat, és nyilván szerteágazó. Vár rám a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellári feladata, az állami vezetőkkel való tárgyalás, a kulturális élettel, művészetekkel való párbeszéd. A püspöki kar üléseinek vezetése, a közös döntések segítése, esetleges megszólalások előkészítése. Bízom az Úristen kegyelmében. Máriapócson volt a választás, és ez is sokat jelent számomra, így is emlegetik egyesek, hogy ez a máriapócsi csoda, s nagyon éreztem, hogy az Úristen keze, a Szűzanya oltalma, közbenjárása benne van ebben a döntésben.

Közép-Európának olyan tapasztalata, bölcsessége van, ami az egész Európai Unió számára fontos

 

• Mire készül ebben az öt évben a Püspöki Konferencia? Megfogalmazódott-e a program az elnök fejében?

A püspöki kar elnöke nem elöljárója a többi püspöknek. Az egyházmegyék és szerzetesrendek saját jogon döntenek a legtöbb kérdésben. Az elnök egyfajta katalizátora a magyar katolikus életnek. Folytatni szeretném a szomszédos országok püspöki karaival, illetőleg katolikus közösségeivel való kapocs erősítését. A lengyel szál nagyon elhalt, ezt szeretném legelőször feléleszteni. Közép-Európának olyan tapasztalata, bölcsessége van, ami az egész Európai Unió számára fontos. És ebben

egymást is erősíthetjük, s a nyugati országoknak is adhatunk értéket. Fontos a család, az élet védelme, a szegények, idősek helyzete,

a társadalmi párbeszéd minősége, stílusa, a közös nemzeti alap megfogalmazása. Ami a közös célunk, ami felé mehetnénk. Ebben a katolikus egyháznak prófétai küldetése van.

• Az egyik nagyon karakteres tevékenysége volt az elmúlt évtizedekben a cigányság gondjaival, örömeivel, értékeivel való közeli megismerkedés. Rajongva szeretik Önt a hívő cigány közösségek. Lesz-e ideje és figyelme erre a néprétegre, és általában az elesettekre?

Legelső kápláni helyem Érsekvadkert volt, ott született a barátságunk a cigány testvérekkel. Értelmiségi közegben nőttem föl, szinte búra alatt, cigány embert gyakorlatilag nem is láttam gyerekkoromban. Döbbenetes élmény volt Érsekvadkerten, hogy

a lakosság körülbelül egynegyede roma. S mintha két teljesen külön világ lenne. Óriási szegénység, és teljesen más gondolkodásmód.

A nem cigányok csaknem mind hittanosok voltak, misére jártak, a cigányok közül pedig szinte senki. Döbbenettel néztem, hogy mintha egy óriási szakadék lenne.

Érsekvadkert, katolikus templom (forrás: Civertan, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

 

Rózsadombi gyerekként kíváncsi voltam, mi van a túloldalon. Vágytam rá, hogy megismerjem, értsem. Megtanultam a cigány himnuszt gitárral játszani. Néha az iskola udvarán leültem, odahívtam a roma gyerekeket, kérdeztem, tudják-e a himnuszt, mondták, hogy nem. Azt sem tudták, hogy létezik, megtanítottam nekik. Akkor megérezték, hogy ez különleges atya, érdeklődik irántuk. Bejöttek a hittanra. Néhány hónap alatt gyakorlatilag minden cigány gyerek hittanos lett. Nagyon örültem, kirándulásokra vittem őket, aztán elkezdtem a cigánysorra lejárni, ott tartottuk a felnőtthittant. Azt gondolom, hogy egyházunk hitelességének az egyik legfőbb mutatója, próbaköve, hogy észrevesszük-e a szegényt, a gyöngét, a beteget, az időst.

Ahol egy keresztény közösségben a szegénynek nincs helye, ott nagyon hamar Jézusnak sem lesz helye.

Benedek pápa mondta, hogy a társadalom emberségének legfőbb mércéje, hogyan bánik a szegényekkel, a betegekkel, a gyöngékkel, az idősekkel.

• Az idei esztendő a remény szent éve. Ferenc pápa hirdette meg, és átadta a stafétabotot az új pápának. Hogyan fogadta az új pápát, illetve az első intézkedéseit, megszólalásait, gesztusait? Milyen kép alakult ki Önben Leó pápáról?

Örülök annak, hogy szerzetes, annak is, hogy missziós atya volt. Ezt ki is emelte az első megszólalásain, amikor külön köszöntötte azokat a csoportokat, akik az ő missziós területéről érkeztek. Nagyon jók a képek, ahol kis öszvéren ül, és megy a hegyekbe, a legszegényebb falvakba. Nemcsak az egyház előkelő meg kicsit bürokratikus világát érti, hanem a perifériákat is, és ez érződik a szavaiból. Az egyház missziós küldetését kívánja erősíteni, és az egyházon belüli egységet, békességet akarja megteremteni.