„Valóban szenvedélyemmé vált a korsók gyűjtése, rendszerezése és bemutatása” – mondja István, és emlékezik: az első korsója 1972-ből származik. „A Fővárosi Gázművek vezérigazgató-helyettesének voltam a titkára, és a főnököm felelt a reprezentációs tárgyakért. Azok között találkoztam az első korsóval, és azonnal magával ragadott a gyűjtőszenvedély.”

Abban az időben még megfizethető volt a híres-neves Ecseri és a többi használtpiac, és az antikvitásboltokban is aránylag olcsón lehetett hozzájutni a korsókhoz. „1986-tól önálló külkereskedelmi vállalkozó lettem, sok utazással járt ez, és külföldön mindenütt, elsősorban persze Németországban, felkerestem a bolhapiacokat. Jelentős változást hozott 2006, amikor csatlakoztam a magyar Vaterához hasonló Ebay nemzetközi adok-veszek hálózathoz.” 

„Harminchat csoportba soroljuk a korsókat, mert azoknak is életük, történetük, sorsuk van. Azért említem többes számban, mert a feleségem hűséges társam ebben a szenvedélyben.” Az áttekinthetőség kedvéért öt főcsoportban indulunk barangolásra.

Pontos rendben állnak a gyártó, a korsók anyaga (üvegkorsó, porcelánkorsó), funkciójuk szerint (például kiöntők, bólétálak)

a gyönyörű iparművészeti tárgyak. „A negyedik csoport a legkedvesebb számomra: különböző gyártásúak, különböző anyagokból készültek, de mindegyiken ugyanaz a motívum jelenik meg. Például Gambrinus király. Az ötödik csoport talán még közelebb áll a szívemhez.” Ebben egyetlen művész hetvenhárom terméke, nyugodtan mondhatom, alkotásai sorakoznak egymás mellett.

Tizenöt literes csizmakorsó

 

Henry Schlitt festőművész Münchenben élt, ott is halt meg 1924-ben. Élete folyamán egyedül a Villeroy & Boch cég Mettlach városában lévő gyárának tervezett korsókat, kiöntőket, kelyheket és bóléstálakat. „A gyár 1921-ben leégett, a korsóüzemben megsemmisült az összes öntőforma, dokumentáció és mintadarab. Ezért a ma már ritkaságszámba menő Henry Schlitt-korsókról pontos nemzetközi nyilvántartást vezetnek. A művész kilencvenegy különböző mintájú korsót tervezett, ezek közül hetvenhárom látható a Korsók Házában. István méltán mondja némi büszkeséggel:

„Európában ez számít a legnagyobb magángyűjteménynek, a világon pedig a harmadik vagy negyedik legnagyobb Schlitt-gyűjtemény.”

Érdekes a korsókon látható motívumok világa. Az egyik csoportba a feliratos korsók tartoznak. A különböző gyártmányú, különböző időben, olykor különböző anyagból készült korsókat a feliratok terelik egy csoportba. A száz-százötven éves feliratok máig megszívlelendők lehetnek. „A víz bölccsé tesz, a bor boldoggá, tehát idd mind a kettőt.” „Csókhoz ketten, iváshoz hárman, énekhez négyen kellünk, én így szeretem.” „Ha igazán kényelmesen akarsz ülni, ezt csak egy régi karosszékben teheted.” „Sör és kenyér nélkül a szerelem sem esik jól.” „Csak tisztát igyál, és csak az igazat mondd.” István huncut mosollyal teszi hozzá ez utóbbihoz: „Szívesen átadnám a politikusoknak ezt a korsót, de tartok tőle, hogy nem fogadnák el.”

Angol fejkorsók

 

Amikor a korsók a sörfogyasztásról (borfogyasztásról) „beszélnek”, életérzésről szólnak. Ez teszi ezeket a korsókat – iparművészeti remekeken kívül – csodálatos tárgyakká. „A helyes értelemben vett carpe diem életszemléletet közvetítik. Élj a mában és a mának, de mértékletesen, szeresd a barátaidat, táncolj, énekelj, vigadj, és add meg ennek emberhez méltó szertartását.” Számos fölirat hívja fel a figyelmet a mértékletességre, ami az élet más területein is megszívlelendő.

Gambrinus király ül a trónján. „Tudjuk, hogy a borosoknak két istenük van, a görögöknél Dionüszosz, a rómaiaknál Bacchus.

A sörfőzők megirigyelték ezt, ők is találtak maguknak egy istenséget.

Jan primus (I. János), Henrik brabanti herceg fia az 1200-as években a brüsszeli sörfőzőcéh kérésére elfogadta a díszelnökséget. Kezében habzó sörös pohárral ábrázolták a céh dísztermében. Az idők folyamán a herceg nevének népnyelvi változata, a Gambrinus terjedt el. A monda pedig királlyá tette, és neki tulajdonítja a sör feltalálását.

Gambrinus király, kezében habzó sörös pohárral

 

A mondában szépen hangzik Gambrinus históriája, de a történeti tények szerint már Krisztus előtt 7000 táján is főztek sört, valami sörféle italt Szudán területén, az ókori Egyiptomban, és más ókori kultúrákban is megjelent. Hogy fogyasztása milyen élvezetet jelenthetett, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a IV. Henrik bajor herceg által kiadott 1516-os német tisztasági törvény (Mohács előtt tíz évvel!) máig érvényesen határozza meg a sör alkotóelemeit. Ez kimondja, hogy a sör kizárólag vízből, árpamalátából és komlóból készülhet. Eredetileg csak Bajorországban volt érvényes, de később egész Németországra kiterjedt. Az élesztőt, mint a sör további alapanyagát, csak később, a XIX. századtól adták hozzá a törvényhez.

A német tisztasági törvény kimondja, hogy a sör kizárólag vízből, árpamalátából és komlóból készülhet

 

A hagyomány szerint a komló használatát a szerzetesek terjesztették el, addig elsősorban árpakenyérből készítették az italt. Aki ma ellátogat a gyönyörű fekvésű bajorországi Weltenburgba, a Duna-parti bencés kolostorban találkozik a felirattal: „Itt a legrégebbi idők, 1050 óta folyamatosan főzik a sört.”

S a kolostor udvarán megtekinthető a sörfőzde, és szorgos kisasszonyok egyszerre akár hat hatalmas korsóban hordják körbe a hagyományos vagy újabb eljárás szerint készült söritalt, amelyről József Attila így ír: „óriási korsó sör a nyár,
habok rajta pufók fellegek”.

És tovább hallgatom Szemere István ízes kultúrtörténeti kalandozását a korsók körül. Felhívja figyelmemet a §11-est ábrázoló korsókra. Mit jelent a §11? Németország egyik leghíresebb egyeteme a heidelbergi. Hallgatói az 1820-as években szabályokkal rögzítették diákéletük vidámabb oldalát. Ez a híres Bier-kódex. Ennek első paragrafusa a 11-es. Az egyetemisták ugyanis tudták, hogy

Isten Mózesnek már odaadta a két kőtáblát tíz parancsolattal, tehát az ő első parancsolatuk csak a 11-es lehet. Ez pedig így szól: „Igyál, amennyit bírsz.”

Ez a kiszólás persze a középkorból jól ismert – és ma sem megvetett – fiatalos csínytevésként értelmezendő (ahogyan például a Carmina Buranában vagy a Till Eulenspiegelben is találkozunk hasonlóval).

„Nagyon érdekesek a 4 F motívumú korsók” – folytatja István. Ezek a Német Tornaszövetség korsói. A felirat négy szó rövidítését rejti: friss, vidám, istenfélő és szabad (németül mindegyik F-fel kezdődik). Az 1700-as években született Friedrich Ludwig Jahn a napóleoni háborúk idején felismerte, hogy a német fiatalság elpuhult, ezért 1811-ben megalapította a Német Tornaszövetséget, hogy felélessze a német ifjúság körében az ép testben ép lélek gondolatot.

Müncheni szerzetes

 

Nagyobb csoportot alkotnak a müncheni gyermek korsói. München neve a mönch, szerzetes névből eredeztethető. Az 1100-as évek végén ugyanis szerzetesek alapították a várost. A legelső magisztrátusi rendeleten szerepel egy pecsét, ebben egy szerzetes látható. Egyik kezét áldásra emeli, másikban a Bibliát tartja.

Az évszázadok során a müncheni szerzetes a képzőművészetben átalakult gyermekké:

a szerzetesi kámzsa maradt, de sörretek és söröskorsó látható egy kisgyermek kezében, ez került fel a korsókra. A szerzetest ábrázoló kis figura ugyanakkor mindmáig szerepel München város címerében.

Müncheni gyermek

 

A gyönyörű iparművészeti, sőt képzőművészeti alkotások mesterségbeli tudásról és magas művészi színvonalról tanúskodnak. „Mutatok olyan korsót, amely szinte művészi tökélyre fejlesztette a kézimunkát” – lelkesedik István. Előkerülnek a Westerwald-korsók. Közös bennük, hogy Németországnak Bonn, Koblenz, Limburg és Siegen által határolt részén, az úgynevezett westerwaldi területén készültek. Hatszáz évvel ezelőtt majd hatezer kisebb-nagyobb manufaktúrában gyártottak cserépedényeket, korsókat, asztali tárgyakat. Ma már csak néhány gyár üzemel. István kezembe ad egy korsót. „Nézd meg

ezt a gyönyörű kézi festést. Megfizeti ma a piac? Ezen az egyetlen darabon legalább száz-kétszáz órát dolgoztak, művészi érzékkel és tökéllyel.

Ennek bizony ára van.”

Ezért azután megdöbbentő hallani, hogy Németországban ma egyetlen üzem, a Keramia King gyárt még csodálatos korsókat.

Lehetetlen kitérni minden művelődéstörténeti vonatkozásra, tovább gyönyörködöm a sok szépségben. Megállunk még a patrióta korsók előtt. „Arról mesélnek, hogy a németek büszkén tekintettek katonai szolgálatukra, hazafiak voltak. Miután eleget tettek a szolgálatnak, készíttettek maguknak egy korsót, íme, a felirat: Köszönet a szolgálatért.” A korsón a katona neve mellett azoknak a felsorolása következik, akikkel együtt szolgált.

Korsó, fedelén a tízparancsolat kőtábláival

 

A Korsók Háza küldetést is teljesít – mondja István. „Asztalomon tartom ezt a korsót. A négy evangélista és a tízparancsolat szerepel rajta. Minden látogatónak elmondom: milyen más lenne a világ ezzel a szemlélettel.”