Egész éves programsorozatban jeleníti meg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által meghirdetett Pásztorok és legelők nemzetközi éve keretében a pásztoréletet a Néprajzi Múzeum. A nemzetközi év célja a pásztorok tevékenységének megismertetése és annak tudatosítása, mennyire hasznos, ha hagyjuk, hogy tegyék a dolgukat.
Nem mindegy, ki támasztja a botot! – a pásztorok tudománya és a jövőnk kulcsa címmel tartott vetített képes előadást a Néprajzi Múzeum napján Molnár Zsolt, a Hun-Ren Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, felvillantva, miként is gondolkodnak a pásztorok a körülöttünk lévő világról, természetről, és miként próbálnak alkalmazkodni a változásokhoz.
Mezőtúri juhászok (Fortepan, adományozó: Szilágyi Marianna)
Amikor a pásztor támasztja a botot, látszólag nem tesz semmit, pedig aktívan figyel, ám csak akkor avatkozik be tevőlegesen, ha szükséges. A nyáj nem feltétlen mehet arra, amerre neki tetszik, mert az irányított jószág jobban legel, jobban fejlődik. Ehhez persze
a pásztornak tudnia kell, hogy az évnek mely szakában milyen növényt szeretnek az állatai, azok mikor a legjobbak számukra,
valamint hol és mikor teremnek. A pásztorok egy, a hétköznapi emberétől teljesen eltérő nézőpontból, saját szavaikkal élve „a jószág száján át” látják a növényt.
Molnár Zsolt 2009-ben azért kezdett a pásztorok kultúrájával foglalkozni, mert szerette volna megismerni ezt a hagyományos ökológiai tudást. Azóta a Hortobágyon százhatvan pásztornál járt, százhússzal hosszasabban is beszélgetett, sokukhoz rendszeresen visszajár. A beszélgetések és a terepen együtt töltött idő során nem pusztán a növényekről való tudásukat, hanem életüket, életmódjukat és bölcsességüket is megismerte.
Hortobágyi pásztorok (Fortepan, adományozó: Ebner)
Azzal, hogy a pásztor dönti el, hol eszik a jószág, számos növény élőhelyéről gondoskodik. A gyepeknek és az itt élő – akár védett – növényeknek ugyanis szükségük van a legeltetésre. A pásztorok munkája így sok szempontból támogatja a természetvédelmet, gyakran együtt is működnek a hazai nemzeti parkokkal. Másrészt azonban
a védett növényt néha óvni is kell a legeltetéstől, ami nem mindig egyszerű,
és akár konfliktusforrás is lehet. Fontos tehát, hogy a természetvédők és a pásztorok tevékenysége és érdekei összhangba kerüljenek. Ez néha nem sikerül, ezért nagyon fontos a párbeszéd.
Bár a pásztorok nem egyformák, hiszen tudásuk sok esetben generációk során át alakult egyedivé, abban mindannyian egyetértenek, hogy a jószágot szeretni kell. Ez teszi a jó pásztort. Persze nem minden pásztor jó pásztor. Végső soron a jószág állapota mutatja meg, vajon valóban érti-e a mesterségét. Úgy tartják, hogy a tej mennyiségéből, minőségéből meg lehet mondani, vajon a juhász vagy csak a kutya terelte előző nap a nyájat.
Ebesi pásztorok nélkülözhetetlen társaikkal (Fortepan, adományozó: Magyar Rendőr)
A kutya egyébként nem a nyáj kergetésére, hanem arra való, hogy kiigazítsa, helyre tegye a birkát, ha szükséges. Ehhez fontos, hogy mindig figyelje a pásztort, aki pedig a nyájat tartja szemmel. Éjjel is.
A pásztor ugyanis valójában sohasem pihen, éjjel is éberen, figyelve alszik.
Nappal pedig, amikor látszólag a botot támasztja, valójában a jószágot vizsgálja egyenként, nem viselkedik-e vajon másképp, mint a megelőző nap, nincs-e szüksége segítségre.
A hagyományok őrzése mellett napjaink igencsak változó világában nagy szükség van az alkalmazkodásra is. Az éghajlatváltozás, az invazív fajok megjelenése nehéz helyzet elé állítja a pásztorokat, és alkalmazkodásra szorítja őket. Meg kell tanulniuk, miként reagál a jószág az új növényekre. A pásztorok például az ökológiai szempontból és mezőgazdaságban nemkívánatosnak tartott parlagfüvön és aranyvesszőn is hizlalnak. Az igazán merész újítókat egyébként a női pásztorok között találjuk. Hazánkban ugyanis nők is gyakorolják ezt a mesterséget, sőt nemrégiben Nők a pásztorságban néven nyolcvanöt fővel megalakult egy csoportjuk is.
Nők a pásztorságban
Molnár Zsolt és kollégái a pásztoroktól megszerzett tudást nem csupán könyvekbe, jegyzetekbe gyűjtik, hanem igyekeznek ezt minél szélesebb körben meg is osztani, például filmjeik révén. Zárásként arra bátorított, vegyük észre a pásztorokat, és igyekezzünk megismerni életüket, mert a természetről való tudásukra, életbölcsességükre nekünk magunknak is szükségünk lehet.
Nyitókép: Fortepan, adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór cége
