Európai Uniós források felhasználásával a Nemzeti Kastély és Nemzeti Várprogram keretében, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) és Kisvárda város együttműködésében 2016-ban kezdődött meg a felújítás. A rekonstrukció koncepcióját a NÖF Nkft. – jelenleg az Építési és Közlekedési Minisztérium keretében működő – Műemlékfejlesztési Főosztálya dolgozta ki, és a terveket a Konstruma Kft-vel közösen készítették el. A felújítás felelős tervezői Wittinger Zoltán és dr. Oláh Mihály Zoltán építészek, valamint a tájépítészeti terveket jegyző Gerákné Árvai Zsuzsa voltak.

Hajdani, megmaradt falak

 
A ma ismert kisvárdai vár magja 1470 és 1568 között épült fel, virágkorát a XVII. és a XVIII. században élte. A vár egykor zárt udvaros, négy saroktornyos épület volt, amelyet védműrendszer vett körül. Az épületeket az 1830-as évekre nagyrészt elbontották, ennek során elvitték a kőfaragványokat, a tégla- és kőfalakat az alapozási síkig kitermelték.

A várból csupán a délkeleti saroktornya és déli falának csonkja maradt fenn.

Szinte nyom nélkül pusztultak el a körítőfalak, a belső vár déli, keleti és északi szárnyai, északi sarokbástyái. Eltűntek a belső várhoz csatlakozó paloták, konyhák, az azt övező külső várban fekvő kápolna, istállók, kaszárnyák, a szárazmalom, a belső várba vezető híd is. Végül az 1950-es évek végén, a „múltat végképp eltörölni” gondolat jegyében a belső és a külső vár maradványainak és védműveinek felhasználásával feltöltötték a belső vár vizesárkát, helyét a helyi futballcsapat pályája foglalta el; a vár romjait pedig felújították. A hetvenes években a műemlék Várszínházként éledt fel.
 

Múltat idéző szobabelső

 

Csak dél felől tárult fel a jelen felújítást megelőzően a vár, a színházi funkciót szolgáló körítőfalak és a színházat lefedő acélszerkezetes védőtető eltakarta a romokat. A színpad és a nézőtér vasbeton szerkezete és a lefedés tartóoszlopai lepusztult ipari hangulatot árasztottak. A toronyban kialakított kiállítást alig látogatta valaki, az csak a helytörténeti múzeum előzetes megkeresése után volt megtekinthető. A torony három szintje közül kettőben rendeztek be kiállítást, ott szerény kőtár kapott helyet.

A műemlék igen lepusztult állapotban várta a felújítást: a torony ugyan vakolva volt, és védőtető került fölé a kétezres évek elején, de a pengefalként megmaradt déli homlokzat védőrétegét vesztve csupaszon pusztult.

Az egykori reneszánsz külső vár már csak kontúr nélküli földművek dombjaiként volt érzékelhető, észak felől ráadásul a szabványos futballpálya és annak nézőtere felismerhetetlenné tette az elegyengetett védműrendszert. A területet, beleértve a vár egykori belső udvarát is, viszonylag sűrűn ültették tele fákkal, amely a környezetet ugyan barátságossá tette, de a vár látványát takarta.

A most lezárult felújítás arra az alapgondolatra épül, hogy a meglévő, álló romokat a műemlékvédelem hagyományos eszköztárával kell konzerválni, azon belüli

fejlesztés csak az épületmaradványok saját belső logikai rendszerét, adottságait felhasználva lehetséges.

Így került újra vakolat a romokra, így épülhetett egykori födémek gerendafészkekbe illesztett „üvegjárda”, amely a torony tetején kialakított kilátót teszi elérhetővé.

Kortárs kiállítótér

 
A tervezés során a történeti források és ábrázolások elemzése és a legfrissebb kutatási eredményeket integráló elméleti rekonstrukció alapján megállapíthatóvá vált, hogy

a vár „formaazonos” visszaépítésére elégséges információ hiányában sem elméleti, sem gyakorlati lehetőség nincsen.

A megépült múzeum az egykori szárnyak alaprajzát követi, tömege a régészeti eredmények és a műemléki falakon megmaradt nyomok alapján vált meghatározhatóvá. A múzeumi funkciókat szolgáló tereket befogadó új épület kortárs építészeti eszközökkel komponált, de a hajdan itt állt szárnyak zárt tömbjére utaló modernista tömeg formájában épült fel. A kétszintes szárnyak alkotta térfalak újra lehatárolják a várudvart, amely a szezonális Várszínháznak a korábbinál zártabb, autentikusabb környezetet teremt. Az egykori reneszánsz külső vár védműveit történelmi források és régészeti feltárások adataira és elemzésére épülő kortárs tájépítészeti alkotás idézi meg.
 

A magyar festészet első aranykora – remekművek a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből című időszaki kiállítás június 28ig látható a kisvárdai várban.

 

Nyitókép: A megújult vár dél felől Fotók: A szerző felvételei