Viola Szandra költő-írónő olyan alakja a magyar szépirodalomnak, aki túllép az irodalom hagyományos keretein, testére írt versekkel, verslámpákkal köti össze és népszerűsíti a költészetet, miközben prózai munkásságát is folytatja, akár a fantasy műfaját is a szépirodalom szintjére emelve. Azt mutatja meg, hogy a költészet nem csupán papírra vetett szó, hanem lírával átitatott tárgyak révén történő önkifejezés. Persze mindennek létrehozásához kell a csend és kell a zaj is. A befogadáshoz szintén. A merchandising irodalomba emelésével az alkotó sikerrel prezentálja nekünk mindkettőt.

Verstárgyak avagy élet a papíron túl
Költemény a teafilteren, a csupasz, emberi bőrön vagy ékszeren? Viola Szandra költővel, íróval a líra és a merchandising határvidékeiről, a versékszerekről, a csend misztériumáról és a könyv, mint fizikai objektum szimbolikájáról beszélgettünk.


