Iancu Laura avagy a moldvai csángó lét metafizikai távlatai
Iancu Laura költészete és prózája a kortárs magyar irodalom egyik legtisztább, legmélyebb forrása. A moldvai Magyarfaluból induló alkotó nem csupán néprajzkutatóként (PhD), hanem a lélek krónikásaként is hidat épített a periféria és a centrum közé. Magyarország Babérkoszorúja díja egy olyan életmű elismerése, amelyben a hit, a szülőföldhöz való hűség és a modern egzisztenciális szorongás különös, szakrális egységbe forr.
Az Országút rendszeres szerzőjeként Iancu Laura
írásaiban a csángó sors nem múzeumi tárgy, hanem élő, lüktető valóság.
Költői nyelve mentes a sallangoktól; szikár, mégis képgazdag lírája a zsoltárok tömörségét idézi. Legyen szó versről vagy mélyinterjúról, nála a szó felelőssége és súlya megkérdőjelezhetetlen. Műveiben – mint a Szeretföld vagy az Éjszaka a kerten át – a táj és az emberi sors elválaszthatatlan. A Babérkoszorú-díj méltó visszaigazolása annak a szellemi építkezésnek, amellyel a magyar irodalom archaikus rétegeit emeli be a jelen párbeszédébe, bizonyítva, hogy a hiteles szó képes áttörni a magány és a távolság falait.
Így fest a József Attila-díj
Fotó: Király Farkas
Borbély László, az anekdota és a lényeglátás mestere
Borbély László József Attila-díja a magyar novella és kispróza klasszikus értékeinek diadalát jelenti. Az író, aki az Országút hasábjain is rendszeresen jelentkezik tűnődő, mégis pengeéles írásaival, a történetmesélés azon iskoláját képviseli, amelyben az emberi sorsok apró rezdülései mögött felsejlenek a történelem nagy drámái. Prózája egyszerre fegyelmezett és érzelemgazdag; stílusa a magyar irodalmi hagyomány legnemesebb ágához, a Mikszáth-i és Krúdy-i vonalhoz kapcsolódik, modern reflexiókkal frissítve azt.
Írásaiban – legyen szó a Finita la commedia vagy az Otcsenás köteteiről – a humor és a tragikum kéz a kézben jár.
Borbély képes arra, hogy a hétköznapi eseményeket (egy vasutas történetét, egy régi találkozást vagy egy elfeledett arcot) irodalmi rangra emeljen, miközben folyamatos párbeszédben áll a nagy elődökkel. Lapunk szerzőjeként publicisztikai és szépirodalmi munkáiban is azt a polgári tartást és nemzeti elkötelezettséget mutatja fel, amely nélkülözhetetlen a mai magyar szellemi életben. Díjazása a kimunkált mondat, a precíz megfigyelés és az emberi méltóság melletti kiállás elismerése.
Domonkos László, a nemzeti emlékezet rendíthetetlen krónikása
Domonkos László munkássága a kortárs magyar közírás és dokumentumpróza egyik legfontosabb tartóoszlopa. József Attila-díja egy több mint negyven kötetet számláló, monumentális írói pálya megkoronázása. Az Országút visszatérő szerzőjeként Domonkos az elhallgatott vagy eltorzított történelmi igazságok megszállott kutatója és bemutatója. Munkássága messze túlmutat a puszta tényközlésen: írásai sorskérdésekről szólnak, a délvidéki magyar mártíromságtól a nagy háborús hősök sorsáig.
Stílusa összetéveszthetetlen: a történész alapossága párosul benne a szépírói szenvedéllyel és a publicista bátorságával.
Írásai – mint a Délvidéki tragédiánk vagy a Rongyos Gárda történetét feldolgozó művei – nem csupán tájékoztatnak, hanem közösséget építenek és identitást erősítenek. Domonkos László nem fél szembenézni a múlt kényelmetlen kérdéseivel, és képes a történelem „fehér foltjait” olyan élettel megtölteni, amely a ma olvasója számára is iránytűként szolgál. Kitüntetése a nemzeti emlékezet ébren tartásáért tett áldozatos munka elismerése.
Budapest, 2026. március 13. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter beszédet mond a március 15-i állami elismerések és művészeti díjak átadásán a Pesti Vigadóban 2026. március 13-án
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Orosz István, a szó és a kép labirintusának vándora
Orosz István József Attila-díja különleges színfolt az idei elismerések között. Noha Kossuth-díjas grafikusművészként és a Nemzet Művészeként a vizuális művészetek csúcsán áll, ez a díj írói és költői munkásságának szóló elismerés. Orosz István (vagy ahogy íróként gyakran: Utisz) írásai éppoly bravúrosak, mint anamorfózisai vagy rézkarcai: a látvány és a valóság, a látszat és a lényeg közötti határmezsgyén egyensúlyoznak.
Szerkesztőbizottsági tagunk esszéiben, tárcáiban és verseiben a tudományos alaposság és a játékos irónia ötvöződik.
Az Országút hasábjain megjelenő szövegei gyakran művészettörténeti rejtélyeket vagy irodalmi párhuzamokat boncolgatnak, olyan intellektuális mélységgel, amely ritka a kortárs sajtóban. Prózája – mint a Párizsi útmutató vagy a Sakkparti a szigeten – egyfajta szellemi labirintus, ahol minden mondat mögött újabb jelentésrétegek tárulnak fel. József Attila-díja azt igazolja, hogy Orosz István a szavakkal is ugyanolyan pontosan és érzékletesen képes „rajzolni”, mint a tollal vagy a vésővel, gazdagítva a magyar irodalom vizuális és gondolati horizontját.
Nyitókép: Iancu Laura, Borbély László, Domonkos László, Orosz István
Források (balról jobbra): Király Farkas fotója, Wikipédia, Wikipédia, Wikipédia / Tóth Csilla Ilona
