Olyan régen volt, amikor még nemcsak az olyan Krúdy-, Hamvas-, Márai-féle művelt alkoholisták járkáltak itt, a tokaji hegyoldalakban, a mézes-mályos dűlőkben, hanem olyan félszeg részegek, akik képesek voltak maguk elől is elinni a bort, és így megrövidült az életük. Életüket áldozták a borért, mint tékozló királyok, akik már hercegként is a mámorral jegyezték el magukat, és a kezdetektől saját halotti urnájukat cipelték lélekben magukkal rövid életükben.

Ez olyan régen történt, amikor még az emberek képesek voltak egy életen át csiszolgatva mesélni egy történetet csak azért, hogy legalább egy történetük legyen, mert akinek egy sincs, az nem is élt. Addig-addig csiszolgatták az emberek a saját kis történetüket, amíg egyszer csak rájöttek, hogy csak egy történet van, az pedig a szabadságról szól, és akkor jut eszünkbe, ha hallgatjuk, hogy a szabadság fényes madara hogyan énekel.

Egyszer régen volt nekem is egy nagy történetem a szabadságról, és úgy kezdődött, hogy szabadság, szerelem… Évek óta, most már majdnem két évtizede próbálom felidézni, mi volt a folytatás, de nem megy. Végignéztem a világ folklórjának legszebb meséit, de nem találom. Pedig találtam olyan gyöngyszemeket, mint a szabadságra vágyó kis rénszarvas meséje, aki egy csillagos éjszakán átugrott a biztonságot nyújtó karámon, és elszáguldott a bizonytalan távoli fehér hegyek és vad testvérei felé. Nem törődött a farkasok rémítő üvöltésével. Meg is érkezett szabad hazájába, ahol vidám társai táncolva éneklik, hogy a világ legdrágább kincse nem a biztonság, hanem a szabadság.

Megint meglátogatott itt, a hegyen régi barátom, a remetefilozófus. Neki sok története van, és mindegyik olyan, hogy valaki biztos magára ismerhet benne. Most is belekezdett egy történetbe, ami szerinte a legaktuálisabb. Azt fejtegette, hogy meg kell értenünk, ha valakinek egyetlen őszinte vágya és pillanata a hatalomvágy. Amiből nem tud engedni, mert akkor vége van. Mint senki vergődik. Senki úgy, mint ő. És ha foncsorozottan visszatükröződik, nehéz elviselnie a megalázott látványt. Legalább ne kéne magára ismernie közben, mert akkor eljön a nagy pillanat, a hatalom találkozik az igazsággal.

Valamikor régen volt már ilyen, s akkor megtörtént a csoda, az, hogy egy nép visszanyerte a szabadságát, és meg is tudta tartani. Ez egy régi történet…

 

Nyitókép: Heltai Ákos, Rónai Balázs Zoltán (Gemini)