A színhely
Az első képen tavasz villan; „jó íze van az égnek”,
reggel 8 óra és a hátlap szerint 1924-et írunk.
Színhely a Mexikói út, vasúti töltés tájfestő háttér gyanánt.
A Gyarmat utca sarkánál a napkeltéből kilúgozva
fekete ember-forma áll. Gyerektest, férfiarc.
Befelé tekinget, a nehéz függönyöket lesi.
Kopott és büszke, még bebocsátásra vár.
Megindul az alvó kerten át. József Attilának hívják.
A reggelinél
Családidill. A kopírozott pillanat háborítatlansága.
Az asztal megterítve; a gőzölgő kávé
tisztán kivehető, de az arcokat felszívta a homály.
Wallesz Jenő zsurnaliszta kezében zsurnál.
Attila két nő közt örül, szorong.
Balján Gitta asszony, 36 évesen a lángot ízleli,
jobb oldalt a házaspár egyetlen leánya,
a reggel viaszába mártott kis szőke révedő, Luca.
A házi tárlaton
„Szólítson Bubinak!”, mindenki így hívja őt,
járnak hozzá sokan, mind művész és fiatal.
Lám költőnk szeme is fennakad, ahogy könnyű
háziköntöse alatt a napfény gyorsvonatként áthalad.
Gesztusa széles, árulkodó – mint előbb a rímek –,
s míg „Bubi” a kifejezést élteti,
és Grünwaldért, Kollwitzért rajong,
ő úgy érzi: elveszett, ha nem szerethet.
A fiatal költő
Amit kap, neki most épp elég.
Itt komolyan veszik, foglalkoznak vele.
Tudják, hogy verskenyéren él.
Nem veszik tőle el a „mesekályha” melegét.
Hová is rejtené figyelmet kolduló tekintetét?
Csak legyen jó és engedelmes, bármilyen nehéz.
Semmit orvul, a női lélek lágy kenyér.
Ha néha nem, hát istenem, ott a vers.
A Luca-versek
A Luca-versek később jöttek. „Nyár volt”,
s a barna fedelű emlékkönyvbe karcolt
türelmetlen szavak fedezéke mögül hitte,
hogy szeret. Ha nem szerethet, tudjuk, elveszett.
„Menyasszony-múlásban” is folyton remélt.
Nem tűrt más formát, csak a szerelemét.
Még kért volna, de nem mert.
Mint a kávéból azon az első bódult reggelen.
József Attila emléktáblája egykori lakhelyén, a herminamezői Korong utca 6. szám alatt
Fotó: Király Farkas
József Attila „szerelmi háromszöge”
1998 óta Zuglóban élek, közelebbről Alsórákoson, a Gyarmat utcában. Már az első héten elsétáltam a Korong utca 6. számú házhoz, amelynek kicsiny, második emeleti manzárdszobájában lakott József Attila Szántó Judittal 1933 és 1936 között. Akkor még persze fogalmam sem volt, hogy később ehhez a házhoz évente „hivatalosan” is vissza fogok járni. Az történt ugyanis, hogy az akkor frissen megválasztott zuglói polgármesternek javaslatot tettem egy új, hagyományteremtő költészet napi egésznapos szabadtéri verses-zenés program megszervezésére a Korong utcában, a ház előtti hosszú, parkosított területen.
Így indult el 2015. április 11-én a Zuglói VersPiknik, amely azóta is él és virul.
Azért írtam mindezt le, mert József Attilának jóval korábban innen kőhajításnyira volt egy másik, baráti, majd szerelemmel kacérkodó kapcsolata is. Ráadásul mindjárt kettő, hogy pontos legyek. Gyenes Gitta festőasszony, az akkor ismert liberális újságíró, Wallesz Jenő érzékien vonzó, harminchat éves felesége, és leánya, a Luca-versekből megismert tizenhat éves Wallesz Luca. József Attila ekkor tizenkilenc. Előbb az anyának udvarolt, aztán a lányának, de ha hinni lehet az emberi természet zabolátlanságának, akkor a kettő szinte egyszerre történt. Versem ezt a különös háromszöget villantja fel, öt korabeli képeslapra „festett” pillanatképpel.
1924 nyarán indult a történet, Gitta asszony emlékezése szerint egy városligeti padon,
egy másik fiatalember társaságában ismerte meg, amikor barátnőjével, Balogh Vilmával, a húszas évek baloldali köreinek ismert alakjával, egy jónevű szociáldemokrata művelődéspolitikus elvált nejével találkozott, és a fiatal költő „öt perc” múlva szerelmet vallott neki. Már másnap, 1924. július 28-án reggel 8 órakor beállított Walleszék lakására, ahol a házaspár leánya, Luca fogadta. Németh Andor szerint: „Ettől kezdve minden szabad pillanatát a festőnő társaságában vagy házában töltötte, a Mexikói úton, mint cavaliere servante, mint életreformer és politikai agitátor… minden vonatkozásban kiigényelte, kisajátította a passzív, jóindulatú, elfoglalt férje mellett unatkozó Gittát…”
Érdekes és ellentmondásos egységet alkothatott a heves természetű, erélyes és dinamikus szépasszony, visszafogottabb, pasztelles karakterű, érzékenységre hajlamos leánya és a mindenre elszánt fiatal költő, Attila, aki egyre gyakrabban gyalogolt át szűk Andrássy úti albérletéből Walleszék tágas és örökké vendégektől nyüzsgő házába. Egy sor versében együtt és egyszerre jelenik meg a két, szinte egymásra montírozott nőalak. Érdemes ideidézni a monográfiaíró Szabolcsi Miklós rájuk vonatkozó mondatait: „Gitta részéről a magyar Rimbaud-nak vagy az új Petőfinek kijáró anyai és pártfogói magatartás…,
Luca részéről inkább félénk csodálat és pajtáskodó érzés…
Gitta és Luca vidám társasága szellemi kalandokat is kínált a fiatalembernek. A baráti kör … útjukat kereső, pályájukon épp elinduló elégedetlen fiatalokból állt. Az élettel, a fennálló renddel való elégedetlenség magától értetődő, a »baloldaliság« is természetes volt számukra.” Ehhez annyit, hogy József Attila versei tényszerűen ekkortól, 1924 nyarától kezdenek megjelenni a szociáldemokrata párthoz kötődő Népszava hasábjain.
Végezetül pár mondat a kettejükhöz íródott József Attila-versekről.
Lucához 1927 karácsonya és újév között egész versciklus születik,
melynek legismertebb darabja az Áldalak búval vigalommal. Gitta asszonyról, aki az első portrét rajzolta a fiatal költőről, kevesebb: a Nyár volt, a József Jolán szerint is Gittához szóló híres vallomás, a Baudelaire-es alaphangú Miért hagytál el, hogyha kívánsz vagy a Mexikói úti ház kertjének gesztenyefái alatt született Az a szép régi asszony.
Furcsa a sors: József Attila évekkel később a szomszédos Korong utcába költözött, Wallesz Luca pedig, költőnk első igazi múzsája, később is Zuglóban maradt, ő az Amerikai út 74-ben lakott; ezt kiváló zuglói pályatársam és barátom, Sándor Iván szóbeli közlése alapján tudom. Többé nem találkoztak, de mintha soha nem akartak volna egymástól messzire kerülni. Lehet, hogy ebből is vers lesz egyszer?
Nyitókép: Wikipédia
