Azt mondták, szép vagy
Belenyúl az éjszakába
nagy zsák tele lommal
húzgálja ki széttépett
összegyűrt darabjait
a külön töltött évszakoknak.
Majd nézi az eget
ujjai puhán összefonva
így mondja a sötétnek:
szép vagy
mintha nem látna szavak nélkül.
Egészen kíméletes az éj
az Úr hallja az imák
zsigerét és a kínt hogy
el kell fogadjuk
az irgalmát.
És mit gondolt Nagy Izabella?
Ez a vers az ősszel megjelenő kötetemből való, azzal a gondolattal játszottam, hogy milyen lehet Jézusnak lenni, nem profán módon, csak hát, azt olvassuk, Ő az Isten Fia, akit anya szült, és bár bűntelen volt, az emberi mivolta ugyanúgy működött biológiailag, mint a többi ember.
Érdekesnek találom ezt a kettősséget, és hogy mit jelent ez a mindennapokban, így helyezkedtem bele a szövegbe.
Zalaegerszegen születtem, 1974-ben. Tanár vagyok, drámapedagógus, a Fiatalok az Élet Küszöbén prevenciós program foglalkozásainak vezetője. Hívő református.
Szövegeim először a Petőcz András vezette Jelenlét írókörben alakultak, 2013 óta publikálok.
A menny innenső oldalán című regényem 2015-ben jelent meg a Parakletos Könyvesházban, Időszilánkok című verseskötetem 2016-ban az AB-Art Kiadónál, majd 2019-ben Az Óperenciás tengeren is túl című regényem ugyancsak a Parakletos Könyvesháznál.
Rendszeresen publikálok és szerkesztőként is dolgozom az Író Cimborák gyerekirodalmi műhely blogján, verseim különböző irodalmi lapokban jelennek meg (Élet és Irodalom, Tiszatáj, Vörös Postakocsi, Irodalmi Jelen, Litera-Túra Irodalmi Magazin, Ambroozia irodalmi portál, Artemisia online irodalmi folyóirat).
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)
