A Barabás András fordításában a Librinél magyarul 2026-ban megjelenő regény elején a tizenöt éves István édesanyjával csendes magyar lakótelepen él. Új a városban, félénk, nem ismeri az iskolai szokásokat, rítusokat, és hamarosan elszigetelődik. Egyedül az édesanyjával egykorú szomszéd férjes asszonnyal ért szót. Találkozásaikból titkos viszony alakul, amit István fel sem igen fog, és a pörgésben elveszíti uralmát az élete fölött. Pénz és hatalom hullámain fölkapaszkodik, a katonaságból a leggazdagabb londoni körökbe keveredik, szerelem- és pénzvágya bámulatosan beteljesedik, amibe ő maga végül beleroppan.
David Szalay Montreálban született magyar apától és kanadai anyától, egyéves korában Nagy-Britanniába költöztek. Londonban nevelkedett, élt Brüsszelben és Pécsett, ma Bécsben van az otthona. Már első regényével, London and the South-Easttel (’London és a Délkelet’, 2008) díjat nyert. Magyarul is megjelent két regénye, Ártatlanság (Innocence, 2009; 2014) és Minden, ami férfi (All That Is Man, 2016; 2017) címmel.
„Bár az apám magyar, sosem éreztem magam igazán otthon Magyarországon – nyilatkozta Szalay a BBC-nek. – Azt hiszem, kicsit kívülálló voltam ott mindig is, és mivel sokáig távol éltem az Egyesült Királyságtól és Londontól, hasonló érzéseim voltak az utóbbival kapcsolatban is… Nagyon szerettem volna olyan könyvet írni, amelynek színhelye Magyarország és London, és olyan szereplőről szól, aki egyik helyen sem érzi magát teljességgel otthon.”
„Nehéz meghatározni azt a pontot, amelyből egy regény kibontakozik” – mondta az író a Booker Prize honlapjának adott interjújában. „A Flesh valahogy belenőtt a létezésbe. Tudtam, hogy olyan könyvet akarok írni, amelynek magyar és angol befejezése van, hiszen akkoriban a két országban felváltva éltem, és úgy éreztem, hogy ennek tükröződnie kell a témaválasztásomban. Ezért kézenfekvőnek találtam, hogy egy magyar bevándorlóról írjak, aki Magyarország uniós csatlakozásakor hagyja el hazáját. A regényben tehát bizonyos mértékig a kortárs Európáról és kulturális-gazdasági megosztottságairól is szólok. Ám az életről mint fizikai tapasztalatról is írni akartam, arról, hogy milyen élő testnek lenni a világban – minden különbségünk ellenére ebben egyek vagyunk. Ezekből a hozzávalókból kezdtem dolgozni.”
„A Flesh az élet művészetét és azzal járó szenvedéseket járja körül – írta a könyvről a Booker bírálóbizottsága. – A főszereplő, István érzelmi távolságtartása ellenére a cselekmény lázasan pörög. A szédületes tempó szólaltatja meg az egyik fő témát: testünk különválását a döntéseinktől.”
„Ritka ma az ilyen regény – vélte Luke Brown, a Financial Times kritikusa –, mivel a férfi írók egyre inkább félnek leírni és számításba venni jellemük esetleg romboló vonásait. Ebben a tekintetben a Flesh különösen üdítőnek, tanulságosnak és igaznak hat. Mi több, megrendítő, cselekménye magával ragad, meglep és lesújt.”
„Évente egyszer-kétszer felfedezek egy olyan regényírót – írta Johanna Thomas-Corr a The Timesban –, akinek a műveit olyan izgalmas olvasni, hogy minden ismerősömnek ajánlani akarom –, olyan írót, aki regényírásra ösztönöz… Ritkán találni ilyen szűkszavú, mesterkéletlen prózát, s Szalay ügyesen kezeli a felszínt és a mélységet, ahogyan csak a nagyok tudják. A revelatív regény után új szemmel látunk minden kelet-európai portást vagy kidobófiút.”
George Szirtes egyenesen magyar annus mirabilisről beszél Facebook-oldalan, hiszen Krasznahorkai Nobel-díja, Szalay Booker-díja után Tóth Krisztina általa fordított kötete fölkerült a Warwick-díj esélyeseinek szűk listájára.
Nyitókép: David Szalay a Booker Prize 2025 díjátadó gáláján a londoni Billingsgate csarnokban, november 10-én.
Forrás: The Booker Prizes Media Centre
